1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
506 IV,61 | megpihent volna; megalkotta a csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról
507 III,46 | Szent Jusztinosz Antoninus csįszįrnak és a Szenįtusnak cķmzett
508 IV,63 | az erōszaknak mindig śj csķrįit kelti a történelemben. ~ ~ ~
509 IV,67 | szemmel nézze a természet csodáit, engedje, hogy átölelje
510 I,9 | stílusa jól érzékelteti a csodálatot, mely elfogja az embert
511 II,27 | nemzedékre magáévá teszi Zakariás csodálkozását, amikor Krisztusra tekintve
512 IV,71(117) | megismételte az evangéliumi csodát, amikor a Eucharisztiában
513 III,41 | elhangzanak az üdvösség csodatettei és a Szövetség követelményei.
514 I,17 | megszakķtįsa, hanem Isten csodatetteinek ünneplése. ~Az ember pihenése
515 I,17 | nyugalommal kapcsolatban az Isten csodatetteire való "emlékezés" témįja
516 I,10 | alįvetett összes dolgokban csodįlatos legyen Isten neve az egész
517 IV,60 | meg śjra és nem halvįnyuló csodįlatot keltve vezet vissza ahhoz
518 I,10 | nyomait viseli magįn. Szép is, csodįlatraméltó és örvendetes, de meg kell
519 V,79 | minden Püspöki Konferencia csökkentse e parancsolt ünnepek szįmįt.
520 III,33 | 20,19). A tanítványok kis csoportjában, ami az Egyház zsengéje
521 III,35(47) | USA püspökeinek harmadik csoportjához (1998. II. 17-én) 4,: L'
522 I,11 | különlegesen a teremtés csścsįra, az emberre. E pillantįsban
523 I,18 | kinyilatkoztatįsįt, az üdvtörténet csścsįt és a vilįg eszkatologikus
524 IV,59 | üdvtörténetnek a rendjében, melynek csúcspontja Krisztus. ~ ~ ~
525 I,10 | antropomorf kifejezésével nem csupįn a Teremtō és a teremtett
526 I,12 | magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az
527 II,26(27) | Szent Jusztinosz: Dialogus cum Triphone 24. 138: PG 6,
528 V,78(124) | durat / in Christo, qui cuntcta novat, dum permanet ipse":
529 III,46 | voltak oly bįtrak, hogy dacolva a rendelettel inkįbb meghaltak,
530 III,50 | mind a szövegekre, mind a dallamokra, hogy az új kezdeményezések
531 III,46(78) | Acta SS. Saturnini, Dativi et aliorum plurimorum martyrum
532 II,19(15) | Epistula ad Decentium XXV, 4, 7: PL 20, 555. ~
533 III,44(75) | 25,1: PL 20, 553 (Gubbiói Decenziohoz).
534 III,52 | amellyel szombat vagy vasárnap délután elôkészítik illetve elmélyítik
535 III,37(57) | Haec est vita nostra, ut desiderando exerceamur." Szt Ágoston:
536 II,30(37) | Bardeszanesz: Dialogo sul destino 46: PS 2,606. ~
537 I,9 | visszatér ahhoz, aki alkotta. E dialektika nyilvįn nem érinti közvetlenül
538 II,30(37) | Vö. Bardeszanesz: Dialogo sul destino 46: PS 2,606. ~
539 II,26(27) | 186; Szent Jusztinosz: Dialogus cum Triphone 24. 138: PG
540 III,41 | érzi, hogy a szeretet e dialógusában hálával és dícsérettel kell
541 IV,67 | nyugodtabb találkozásban és dialógusban visszanyerik igazi arcukat.
542 I,15 | a személy egészét átfogó dialógussá válik. Az "Úr napja" kiemelkedôen
543 Bef,83 | részén körvonalazódik a "diaszpórįban" élō kereszténység, azaz
544 I,16 | pihennie, azįltal, hogy a dicséretben, a hįlaadįsban, a gyermeki
545 III,40 | remélt gyümölcsöket. Nagyon dícséretesek tehát azok a kezdeményezések,
546 I,15 | mint a Teremtônek szóló dicséretet és hálát. De az ember Istennel
547 I,17 | Isten irįnti hįlįval és dicsérettel teljes "emlékezés". Ezįltal
548 III,41 | dialógusában hálával és dícsérettel kell válasszolnia, ugyanakkor
549 II,27(33) | Vagy: "Üdvözlégy nap! Dicsô és szent e nap! / Te boldog
550 III,42 | Szentlélekkel egységben" dicsôítvén az Atyát. A keresztény közösségben
551 III,39 | élet kenyerét, mely az örök dicsôség záloga. A II. Vatikáni Zsinat
552 I,18 | föltįmadott Krisztus arcįn ragyogó dicsōségben (vö. 2Kor 4,6). A "szombatról"
553 Intro,1 | amelyen Krisztus újra eljön dicsôségben (vö. ApCsel 1,11; 1Tesz
554 V,75 | értelemben a föltámadott Krisztus dicsôségében már benne foglaltatik. ~ ~ ~
555 V,78 | A szentek és Krisztus dicsôségének szoros összefüggése bele
556 I,18 | véglegesen a parśziįban, Krisztus dicsōséges eljövetelekor fog megmutatkozni.
557 I,8 | elsôsorban a föltámadott Krisztus dicsôségétôl ragyogó húsvéti ünnep. Az "
558 V,74 | válozott át teljesen és dicsôült meg, így nyilatkoztatta
559 II,23(24) | Hayek: Maronite [Eglise], Dictionnaire de spiritualité X:632. ) ~
560 IV,55 | örvendjetek" -- olvassuk a Didascalia Apostolorumban. 101 A megfelelô
561 III,46 | mindent -- mondja példįul a Didaszkįlia Apostolorum a 3. szįzad
562 Intro,2(3) | In die dominica Paschae II, 52:
563 IV,70 | hívô szív kitárul az Egyház dimenzióira. De az Apostol fölszólítását
564 V,74 | jelentôsége van. A világ az idô dimenziójában teremtetett, idôben zajlik
565 I,17 | ember Isten "nyugalmįnak" dimenziójįba, és részesedik benne mélységesen.
566 III,46 | gyūltek. 77 Késōbb, amikor Diocletianus a lehetō legszigorśbban
567 III,36(52) | Istentiszteleti Kongregáció: Direttorio per le Messe dei fanciulli (
568 IV,71 | etesd meg az éhezôt, azután díszítsd bôségedbôl asztalát." 116
569 III,46 | közösségetekbe, mert ez a ti dķcséretetek Isten elōtt. Különben miféle
570 I,12(12) | Atlanta, 1985.). A Leka dódi ének is menyegzôs hangulatú: "
571 III,47 | E részleges zsinati döntések magįtól értetōdō módon torkollottak
572 V,80 | Pįsztorok feladata olyan döntéseket hozni, melyek śgy ōrzik
573 IV,60 | Igéje a szeretet szabad döntésével a semmibōl létrehozta a
574 III,48 | meggyōzōdve a vasįrnapi szentmise döntō fontossįgįról, tudniillik,
575 V,76 | eseményekrôl van szó, melyek döntôek voltak egy nép életében,
576 IV,66(110) | A legkorábi dokumentum erre nézve a laodikeia zsinat
577 III,38 | munkájukban és az élet különféle dolgaiban törekszenek tenni az Evangélium
578 IV,67 | természetüket: az anyagi dolgok, melyekért naponta veszôdünk,
579 I,9 | közvetlenül az élettelen dolgokat és az įllatvilįgot, de az
580 I,10 | embernek alįvetett összes dolgokban csodįlatos legyen Isten
581 II,26(28) | Psalmos 118,1: PG 12, 1588.28"Domine, praestitisti nobis pacem
582 II,28(36) | Szent Atanáz: Epistulae dominicales 1,10: PG 26,1366.
583 Intro,2 | neveznek az Úr napjának, dies dominicának." 5 VI. Pál pápa e jelentôséget
584 IV,57(105) | Gaudete in Domino apostoli buzdítás (1975.
585 III,49(87) | XII. Pius pįpa Christus Dominus apostoli konstitściója (
586 IV,70 | meg kell hallanunk komoly dorgálását, mellyel a korintusiakhoz
587 III,42 | csatlakozik az eucharisztikus doxológiához, hitével és reményével az
588 IV,70 | éhen marad, a másik pedig dôzsöl. Nincs otthonotok evésre-ivásra?
589 I,9 | elbeszélése utįn bemutatja a drįmai ellentétet az Isten képére
590 V,78(124) | Christo, qui cuntcta novat, dum permanet ipse": CSEL 30,
591 V,78(124) | praetereunt, sanctorum gloria durat / in Christo, qui cuntcta
592 III,40(68) | Vö. DV 25. ~
593 IV,67 | az ember jobban tudatára ébred, hogy az Apostol szava szerint "
594 III,37 | hetenkénti visszatérése segítik ébren tartani Isten népe eszkatologikus
595 III,54 | szentmisén való részvételben, ébresszék föl szívükben a vágyat,
596 III,40 | új felelôsséget" kell ébresztenie az Ige iránt, felragyogtatva "
597 Bef,85 | Egyházat a Szentlélek élteti. Ô ébreszti és teszi jelenvalóvá minden
598 III,53(97) | Istentiszteleti Kongregáció: Christi Ecclesia. Direktórium a pap nélküli
599 IV,71 | ha Krisztus asztala arany edényektôl roskadozik, Ô maga meg éhen
600 III,37 | miközben ízleli az új ég és az új föld örömét, amikor
601 III,37 | új Jeruzsálem alászáll az égbôl, Istentôl "és oly szép,
602 III,34 | liturgikus és szentségi élet egészétôl, ami természete szerint
603 V,78 | folyamán "az Egyház a szentek égi születésnapján a Krisztussal
604 II,23(24) | vö. M. Hayek: Maronite [Eglise], Dictionnaire de spiritualité
605 II,22 | kalendárium ünnepnapjai nem estek egybe a keresztény vasárnappal.
606 IV,70 | agapén: "Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját
607 II,20 | 20. Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint Jézus Krisztus
608 I,9 | szabadsįg pįratlan ajįndékįt s egyben kockįzatįt. A Szentķrįs
609 III,31 | 11,52). A keresztények "egyek" lettek Krisztusban (vö.
610 III,35 | mutatkozzék meg." 48 Ennek egyenes folytatását jelentik a késôbbi
611 III,31 | keresztség kegyelmét nem csak egyéni jogcímen igazultak meg,
612 Intro,2 | Tisztelendô Püspöktestvéreim, egyenként és közösségben, papjaitok
613 IV,73 | megújulás sürgetôje, a bűn egyeseket, közösségeket, olykor egész
614 Bef,85 | eseményét. A belsô ajándék egyesít minket a Föltámadottal és
615 III,43 | szenvedése, imádsága és munkája egyesül Krisztus életével, szenvedésével,
616 III,38 | Istennel való bensôséges egyesülés és az egész emberi nem egységének
617 III,42 | az Egyház -- Krisztussal egyesülve és az egész emberiség hangjaként --
618 I,13 | megjelölik az emberi szívbe egyetemesen beleírt erkölcsi élet pilléreit.
619 III,44 | híveket, hogy fejezzék ki egyetértésüket az áldozatban történtekkel 75
620 V,80 | utasķtani mindazt, ami össze nem egyeztehetō az Evangéliummal. Arról
621 I,14 | dialógusa ez, mely mégsem egyhangú: a szeretet különbözô regisztereit
622 V,76 | és megtöri a hétkönapok egyhangúságát. Azok az üdvtörténeti események,
623 III,34(46) | földi zarándokútját járó Egyházadat: szolgádat N pápánkat és
624 IV,56 | Szentlélek ajándékával ad Egyházának, hiszen az öröm a Szentlélek
625 III,44 | Krisztus éppen ezért bízta Egyházára ezt az áldozatot, hogy a
626 IV,70 | evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek a szegényeket?" (
627 III,51 | Itt van a nem csupán egyházfegyelmi különbségtétel alapja a
628 III,34 | pillanata az, amikor az egyházmegyei közösség imádságban összegyűlik
629 III,34 | az egész földön elterjedt Egyházról" és növelje azt a hitben
630 IV,61 | elbeszélésérōl elmélkedō egyhįzatyįk figyelmét. Szent Ambrus
631 III,47(82) | Parancsolt ünnepek az egyetemes Egyhįzban...minde egyes vasįrnap". ~
632 III,49 | teljesķtését. Ide tartoznak az egyhįzjog azon rendelkezései, , melyek
633 IV,64 | az öröm és az ünnep napja egyidejűleg nem pihenônap is, és nehézséget
634 IV,56 | Szentlélek gyümölcseinek egyike (vö. Róm 14,17; Gal 5,22). ~
635 I,12 | kapcsolatba, hanem az Izraelnek az egyiptomi szolgaságból való szabadulásban
636 Bef,83 | tanķtvįnyai mįr nem tudnak egykönnyen kapcsolatot tartani egymįssal
637 III,40 | kölcsönös kapcsolatban áll egymással. Egyrészt a Zsinat által
638 IV,69 | parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket."(
639 II,23 | világosabban elkülönült egymástól a két nap, fôként a zsidóságból
640 Bef,83 | egykönnyen kapcsolatot tartani egymįssal és a keresztény kultśra
641 IV,71 | adtál ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek közül nem
642 III,42 | Krisztusban a Szentlélekkel egységben" dicsôítvén az Atyát. A
643 III,39 | népét az Egyház tökéletes egysége felé viszi elôre." 65 ~ ~ ~
644 III,36 | Szentlélek egységében és egységébôl összegyűlt népet. 50 Amikor
645 III,38 | egyesülés és az egész emberi nem egységének jele és eszköze, mintegy
646 II,20 | különbségre való tekintet nélkül egységet találnak. ~
647 III,36 | egyházi közösség életét és egységét ôrizzék és elômozdítsák. 55
648 IV,70(114) | az átutazó idegenekrôl; egyszóval midenkin segít, aki arra
649 III,35 | különösen a vasárnapi mise együttes megünneplésében mutatkozzék
650 III,41 | bizonyítani. A vasárnapi együttlét így a keresztségi ígéretek
651 III,52 | szülôk és gyermekek nyugodt együttléte például nem csak a kölcsönös
652 IV,61 | hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme elfogadįsįra.
653 IV,71 | ugyanô mondta: »Láttál engem éhezni és nem adtál ennem«; és: »
654 IV,71 | hal? Elôször etesd meg az éhezôt, azután díszítsd bôségedbôl
655 III,36 | indítékait. Hozzájárulhatnak ehhez, ha a körülmények javallják,
656 III,39 | fokozódjék a hivekben " az éhség az Úr szavának hallgatására" (
657 IV,57 | még a fájdalom sötét éjszakájában is megmarad, s bizonyos
658 III,31 | megjelenítsék az Egyházat, az ekklésziát, azt a közösséget, melyet
659 III,33 | 24,30). Jézus gesztusa az elbeszélésben ugyanaz, mint a utolsó vacsorán,
660 I,9 | Szentķrįs mindjįrt a teremtés elbeszélése utįn bemutatja a drįmai
661 I,8 | A teremtés elsô bibliai elbeszélésének papi szerzôje szerint akkor
662 IV,61 | kerülte el a teremtés bibliai elbeszélésérōl elmélkedō egyhįzatyįk figyelmét.
663 II,24 | Könyve elmondja a teremtés elbeszélését -- elsô napjával (vö. Ter
664 III,45 | szertartás -- az áldás és a elbocsátás -- különös jelentôséget
665 II,21 | összegyűltek "kenyértörésre", s Pál elbúcsúzott tôlük és föltámasztotta
666 I,9 | eredetével, és miutįn a būn elcsśfķtotta, śjra jóvį vįlik, ha a kegyelem
667 IV,67 | szépségeit, melyeket sokszor elcsúfít az ember ellen forduló helytelen
668 Bef,81 | vilįgosįgįt és tulajdon Testének eledelét, a megvįltįs įllandó szentségi
669 III,46 | életre megmaradó isteni eledellel?" 76 A Pįsztorok felszólķtįsa
670 III,44 | melyben Krisztus önmagát adja eledelül. Ugyanis "Krisztus éppen
671 III,52 | mint korábban, hogy nem elégszik meg a hit terén minimális,
672 V,80 | ünnep liturgiįjįba, és olyan elemeket kevernének a hiteles keresztény
673 III,34 | körül, melynél a közösség élén ott áll a papságától és
674 II,29 | hitvallás. Az elmondott vagy elénekelt Krédó nyilvánvalóvá teszi
675 I,13 | fölkínált formájának -- elengedhetetlen és meghatározó kifejezésérôl.
676 Bef,83 | segķtik ōket. Ilyen helyzetben elengedhetetlenül szükséges a vasįrnapi talįlkozįs
677 IV,71 | Az apostolok útmutatásai élénk visszhangot keltettek az
678 IV,72 | szentelésével ki lehetne vinni az életbe Krisztus eucharisztikus
679 II,19 | hívôk gondolatvilágába és életébe helyezi a húsvéti eseményt,
680 III,45 | környezetébe, hogy egész életébôl ajándék, Istennek kedves
681 V,75 | irányítja és vezérli. Ez az életenergia viszi a teremtést, "mely
682 Bef,84 | kihat a társadalomra is, életenergiát és a remény indítékait sugározva
683 III,43 | munkája egyesül Krisztus életével, szenvedésével, imádságával
684 IV,68 | evangéliumi törvény szerinti életnek. Ebbôl a szempontból a vasárnapi
685 IV,61 | növekedik az emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak
686 II,23 | tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak
687 II,21 | Krisztus tanítványainak életritmusát (vö. 1Kor 16,2). A "szombat
688 IV,68 | társadalmi és gazdasági élettel szemben, s bizonyos módon
689 I,9 | nem érinti közvetlenül az élettelen dolgokat és az įllatvilįgot,
690 III,45 | hivatottak, hogy mindennapi életükkel az Evangélium hirdetôi és
691 III,41 | mélységesen áthassa az életünket. 70
692 Bef,81 | élet szintézise és a helyes életvitel föltétele. Érthetō tehįt,
693 Bef,82 | pihenōnapnak, ugyanakkor elevenen él benne a vasįrnap śjdonsįgįnak
694 I,16 | emlékezetére szólķt. Arra hķv, hogy elevenķtsék föl Isten nagy és alapvetō
695 IV,61 | együttmūködésre és kegyelme elfogadįsįra. Amikor az ember tiszteletben
696 III,46 | įltalįban meggyōzōdéses elfogadįst talįlt a hķvōk lelkében,
697 V,75 | tagolni próbálja az idôt és elfogadja az állandó visszatérés mítoszát
698 I,9 | érzékelteti a csodálatot, mely elfogja az embert a teremtett világ
699 IV,70 | vacsoráját veszi elô, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad,
700 II,30 | kétezer éves történetét. Elgondolható-e, hogy a jövôjét továbbra
701 III,40 | liturgiát azzal is, hogy elôre elgondolkodnak az elhangzó szentírási szövegeken.
702 Intro,2 | gyertya elôkészítésekor elhangzik. Ezért az Egyház nem csupán
703 III,40 | elôre elgondolkodnak az elhangzó szentírási szövegeken. A
704 Bef,81 | meggyōzōdve arról, hogy nem élheti hitét teljes közösségben
705 III,54 | gyümölcsöt hoz, s ôk is úgy élhetik meg a vasárnapot, mint az
706 II,23 | tanítványainak találtassunk. Hogyan élhetnénk nélküle, akinek a próféták
707 III,46 | mi törvényünk. ... Mi nem élhetünk az Śr vacsorįja nélkül!"
708 Bef,86 | anélkül, hogy bármiben elhomályosítaná Krisztus központi szerepét,
709 III,35 | jelentik a késôbbi liturgikus eligazítások, melyek kérik, hogy vasárnap
710 I,8 | megnyitotta az új teremtést, és elindította a folyamatot, melyet Ô maga
711 IV,65 | akitôl minden függ. Ennek elismerése fokozottan fontos a mi korunkban,
712 I,15 | kozmosz Istentôl függésének elismerését. Minden Istené! Az Úr napja
713 Intro,2 | történelme folyamán állandóan elismerte, s a II. Vatikáni Zsinat
714 I,10 | a vilįgot; s hogy Istent elismerve mindenek Teremtōjének, önmagįt
715 III,47(81) | Vö. XI. Ince elitélō nyilatkozatįt 1679-ben az
716 IV,70 | Éppen ilyen határozottan elitélôk Szent Jakab szavai: "Ha
717 II,23 | Pál, kezdetben továbbra is eljártak a zsinagógába, hogy "a próféták
718 II,23 | szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely
719 Intro,1 | amelyen Krisztus újra eljön dicsôségben (vö. ApCsel
720 II,27 | az isteni Gyermeket, aki eljött "világosságul a pogányok
721 V,75 | nyílvesszô, ami Krisztus végsô eljövetele felé tart. A vasárnap elôvételezi
722 V,77 | Úr boldog reménnyel várt eljöveteléig. A íly módon történô megemlékezés
723 I,18 | parśziįban, Krisztus dicsōséges eljövetelekor fog megmutatkozni. Ōbenne
724 III,37 | vasárnap felé. Krisztus eljövetelének várása ugyanis bele van
725 III,38 | Jézus Krisztusnak dicsôséges eljövetelét". 58 Ha a keresztény reményt
726 II,19 | hogy teljes jelentéséhez eljuthassunk, Krisztus föltámadására
727 II,23 | életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne
728 II,23 | hamar egyre világosabban elkülönült egymástól a két nap, fôként
729 IV,67 | sokszor elcsúfít az ember ellen forduló helytelen használat,
730 III,44 | embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az
731 II,23 | keresztények követelésének ellenhatásaként, akik meg akarták tartatni
732 III,48 | környezet olykor kifejezetten ellenséges, mįskor -- igen gyakran --
733 IV,57 | gyakorolni kell. Nincs azonban ellentét a keresztény öröm és az
734 I,9 | utįn bemutatja a drįmai ellentétet az Isten képére és hasonlatossįgįra
735 II,30 | kijelentette, hogy "csak azokat nem ellenzi, amelyek megtartják a hét
736 Intro,2 | Szívesen csatlakozom sok elméleti és lelkipásztori kezdeményezéstekhez,
737 III,41 | keretében nem csupán az elmélkedés és a katekézis alkalma,
738 IV,61 | teremtés bibliai elbeszélésérōl elmélkedō egyhįzatyįk figyelmét. Szent
739 III,40 | miséken olvasott szakaszok elmélyítését szolgáló sajátos kezdeményezésekkel.
740 III,52 | délután elôkészítik illetve elmélyítik a keresztény lélekben az
741 IV,59 | ünneplése nem szűnik meg, hanem elmélyül a krisztocentrikus távlatban,
742 II,24 | szemlélettel jelentôs teológiai elmélyülés kiindulópontja lett. Erôs
743 III,52 | összeszedjék magukat és elmélyüljenek. Miért ne lehetne a hívôk
744 III,46 | pedig ezt mondta: "Igen, elmentem az összejövetelre és megünnepeltem
745 III,33 | az apostolok húsvét esti élményét, amikor a Föltámadott megjelent
746 I,8 | szombat" teológiáját, hogy elmerülhessünk a vasárnap teljes megértésében.
747 I,12 | dicsôségét. Mindkét esetben elmondhatjuk, a próféták által kedvelt
748 II,24 | melyben a Teremtés Könyve elmondja a teremtés elbeszélését --
749 III,43 | alkalmat ad arra, hogy az elmult hét minden emberi terhét
750 III,42 | hálával emlékezzünk az éppen elmúlt napokra, Isten világosságában
751 II,23(23) | A hét napjainak hasonló elnevezése él a portugál nyelvben. ~
752 II,27 | dies Solis, a "Nap napja" elnevezést, amellyel a pogány rómaiak
753 IV,67 | mindennapi gondok és teendôk elnyerhetik igazi természetüket: az
754 I,12 | mint aki fiainak a fáraó elnyomásából való kiszabadításában megmutatja
755 IV,73 | vakoknak; hogy felszabadítsa az elnyomottakat és hirdesse az Úr kedves
756 IV,63 | és szabadsįgot adjon az elnyomottaknak. Sok gyógyķtįsįt szombaton
757 IV,71 | meg a szegényekkel, sôt elnyomták ôket: "Hallod-e, gazdag,
758 V,76 | vigiliával ünnepeltek és elnyújtottak egészen Pünkösdig, a katekumenok
759 IV,70 | s belép egy szegény is, elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás
760 III,44 | az oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal,
761 IV,70(114) | összegyújtött adományokat az elöljáró elteszi, s belôle gondoskodik
762 III,49 | Következésképpen az ilyen "elōesti" mise valójįban "ünnepi"
763 III,53 | vasárnapi szentmisét. Ez gyakran elôfordul a fiatal egyházakban, ahol
764 III,53 | hagyománnyal bíró országokban is elôfordulhatnak, amikor a paphiány miatt
765 III,36 | javallják, a liturgikus elôírásokban felkinált különféle gyermekmisék
766 III,50 | összhangban a liturgikus elôírásokkal kell biztosítani a szentmisének
767 II,23 | megtartották a törvényben elôírt nyugalmat. Az apostolok,
768 II,26 | nyolcadik nap, az örökkévalóság elôképe ~26. Másrészt az a tény,
769 II,26 | mely beteljesíti a szombat elôképi szimbolikáját -- zárja Vallomásait,
770 III,50 | miatt különleges gondal kell elôkészíteni. A lelkipásztori bölcsesség
771 III,47(83) | illetve a sajįt jogś egyhįzak elōķrįsai és törvényes szokįssa szertint
772 V,79 | hogy az Egyhįz kötelezōen elōķrta a szentmisén való részvételt
773 IV,66 | Végül nem téveszthetjük szem elôl, hogy a munka sokak számára
774 III,54 | formája, ha a misszáléból elolvassák a napi olvasmányokat és
775 III,36 | életét és egységét ôrizzék és elômozdítsák. 55 A részegyházak Püspökei
776 I,8 | állítja János evangéliumának elôszavában: "Minden általa lett, és
777 III,47 | Kįnonjogi Kódex 1917-ben elōször fogalmazta egyetemes törvénybe
778 IV,71 | roskadozik, Ô maga meg éhen hal? Elôször etesd meg az éhezôt, azután
779 I,18 | eszkatologikus beteljesedésének elōvételezését. Amit Isten a teremtésben
780 IV,68 | szemben, s bizonyos módon elôvetelezi az "új eget és az új földet",
781 III,49 | melyek példįul a megyéspüspök elōzetes engedélyével lehetōvé teszik
782 I,17 | Ez a megfogalmazįs az elōzōnek kiegészķtése: a kettō együtt
783 V,77 | megemlékezés hasonló logikája elôzte meg az egész liturgikus
784 III,39 | kell tárni". 63 Továbbá elrendelte, hogy a vasárnap és parancsolt
785 II,27(33) | szenteled meg, Jézusunk,/ az elsôként Feltámadott." (I. hét vasárnap,
786 I,17 | A parancs tartalma tehįt elsōsorban nem a munka akįrmilyen megszakķtįsa,
787 II,24 | elsôszülötte" (Kol 1,15) és "az elsôszülött a halottak közül" (1,18). ~
788 II,24 | mivel Ô "minden teremtmény elsôszülötte" (Kol 1,15) és "az elsôszülött
789 V,78 | Boldogságos Szűz Máriát, akit elszakíthatatlan kötelék fűz Fiának üdvösséget
790 I,8 | mélységében megértjük ezt, elszakíthatatlannak látjuk attól az üzenettôl,
791 V,79(126) | Vķzkereszt, Mennybemenetel, Mįria elszenderedése, Szent Péter és Pįl. Vö.
792 IV,55 | elsôsorban az öröm napjaként élték. "A hét elsô napján valamenyien
793 II,25 | Krisztusban új emberré vált. "Vele eltemetkeztetek a keresztségben és benne
794 III,36 | és pontosan meghatározott eltéréseket ettôl az általános elvtôl. ~ ~ ~
795 II,28 | az ô Lelkének lehellete éltesse ôket. ~
796 IV,70(114) | adományokat az elöljáró elteszi, s belôle gondoskodik az
797 I,16 | emlékezetét. Az emlékezetnek kell éltetnie az ember egész vallįsos
798 IV,61 | észre a Teremtōtōl való éltetō és fölszabadķtó függését,
799 III,35 | egyik sem annyira hatásos és éltetô a közöség számára, mint
800 IV,63 | tįvolķtja el, de önmagįtól is eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az
801 III,52 | lehetôleg családostól, s ott eltöltenek néhány elmélyült órát. A
802 Intro,1 | kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat, akik ott
803 V,80 | melyek idegenek tōle vagy eltorzķtanįk. Katekézissel és megfelelō
804 I,12 | földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a
805 IV,67 | az emberek, akikel együtt élünk, a nyugodtabb találkozásban
806 III,49 | kell a hķveket, hogy ha elutaznak valahovį, ott is részt kel
807 III,44(74) | levele a püspökökhöz az elvált és újra házasodott hívôk
808 IV,71 | a szegénynek, hanem hogy elvégy tôle valamit." 115 Nem kevesebbet
809 Intro,7 | Krisztusnak adott idô soha nem elveszett, hanem inkább életünk és
810 Intro,4 | Amikor azonban a vasárnap elveszíti eredeti értelmét és pusztán
811 I,15 | újra meg újra, hogy ezt az elvet megszilárdítsa. Ezért a
812 Intro,1 | mindig kiváltságos figyelmet élvezett, mert szoros összefüggésben
813 IV,67 | újra föl lehet fedezni és élvezni lehet. A vasárnap -- mint
814 III,47 | szįzadtól kezdve (pl. 300-ban az elvirai zsinat nem a vasįrnapi kötelezettségrōl,
815 IV,61 | tiszteletben tartįsįra nem elviselhetetlen teher az embernek, hanem
816 III,54 | szolidaritását és köszöntését -- is elviszi nekik. Ily módon a vasárnapi
817 IV,69 | vasárnapi Eucharisztia tehát nem elvonja a hívôket a szeretet kötelességeitôl,
818 III,36 | eltéréseket ettôl az általános elvtôl. ~ ~ ~
819 IV,61 | élō Istenrōl, növekedik az emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak
820 Bef,87 | is. ~A harmadik évezred emberei, férfiak és nôk egyaránt,
821 III,40 | jól aktualizálják korunk embereink kérdéseire és életére. ~
822 III,31 | ApCsel 5,9) való megváltott emberekbôl épülô népet alkotnak. Krisztus
823 IV,63 | értelmét: "a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért" (
824 I,11 | fokozatosan valósķtja meg az egész emberiségnek fölajįnlott üdvösségben,
825 I,11 | és irgalmassįgįt az egész emberiségre a Szentlélek eszkatologikus
826 I,11 | a teremtés csścsįra, az emberre. E pillantįsban mįr észrevehetō
827 I,11 | sajįt képmįsįra teremtett emberrel akar megvalósķtani azįltal,
828 V,74 | pillanatától, annyira igaz, hogy embersége csak a föltámadással válozott
829 IV,58 | kapott nap, hogy az ember emberségében és lelkiségében növekedhessék.
830 V,77 | méltatott, hogy magára vette emberségünket, hogy részesítsen minket
831 III,44 | s menj, elôbb békülj ki embertársaddal, azután térj vissza, és
832 III,44 | és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
833 V,78 | misztériumot hirdeti" 123 A szentek emékezete, ha a liturgia igazi szellemében
834 IV,55 | húsvétnak éppen e jellegét emeli ki: "Megszakítják a böjtölést
835 IV,55 | napját a többi nap fölé emelte. Az eget és a földet, az
836 III,50 | ünnepélyességet, ami az Úr föltámadása emlékezetének napjához méltó. Ezért megfelelô
837 I,18 | Isten üdvözķtō mūveinek emlékezetétōl, a keresztények, amikor
838 IV,59 | egyetemes megváltásának emlékezetévé válik. Így a vasárnap nem
839 I,16 | teremtésnek az emlékezetét. Az emlékezetnek kell éltetnie az ember egész
840 III,37 | vasárnap, mivel különlegesen emlékezik meg a föltámadott Krisztus
841 III,31 | imádkoznak és a szivük mélyén emlékeznek Krisztus halálára és föltámadására.
842 II,25 | melyen a kereszténynek emlékeznie kell az üdvösségre, melyet
843 III,35 | más alkalommal volt módom emlékezteteni rá, a plébánia összes tevékenységei
844 IV,71 | asztalát." 116 E szavak arra emlékeztetik a keresztény közösséget,
845 III,44 | szellemében, amire Szent Pál emlékeztette a koritusi híveket (vö.
846 III,46 | elsō szįzadoktól mindig emlékeztették hķveiket arra, hogy részt
847 III,34 | azért könyörög, hogy az Atya emlékezzék meg "az egész földön elterjedt
848 IV,61 | Isten parancsa azt mondja: "Emlékezzél meg a szombati napról, hogy
849 III,42 | arra késztet, hogy hálával emlékezzünk az éppen elmúlt napokra,
850 II,27 | 5.9) és föltámadásának emléknapja dicsôsége ragyogásának állandó
851 III,34 | fejezi ki a püspök nevének említése a szentmise kánonjában.A
852 Intro,5 | vannak régiók, melyekben az említett társadalmi nehézségek, s
853 IV,66 | Leó pápa Rerum novarum enciklikájában ezért tanította, hogy az
854 I,10 | miként a Laborem exercens enciklikįban ķrtam, a munka elsō evangéliumįt
855 III,50 | kell fordítani a közösség énekére, mert az különösen alkalmas
856 I,15 | teremtés hangjaként fordul énekével Istenhez. ~Éppen ezért ez
857 III,40 | felragyogtatva "még az olvasás és az éneklés módjában is a szent szöveg
858 IV,55 | emellett minden vasárnap éneklik az alleluját." 103 ~
859 III,50 | Örömteli és énektôl zengô ünneplés ~50. A vasárnapi
860 I,9 | ugyanakkor bepillantįst enged viszonylagos megértése és
861 III,43 | Krisztus "megalázta magát engedelmesen mindhalálig, mégpedig a
862 Bef,81 | a Föltįmadott akaratįnak engedelmeskedō közösség vasįrnapi összejövetelében.
863 III,49 | a megyéspüspök elōzetes engedélyével lehetōvé teszik szįmukra,
864 II,28 | találkozását a Föltámadottal és engedik, hogy az ô Lelkének lehellete
865 IV,67 | nézze a természet csodáit, engedje, hogy átölelje az a titokzatos
866 IV,71 | ugyanô mondta: »Láttál engem éhezni és nem adtál ennem«;
867 IV,71 | engem éhezni és nem adtál ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek
868 I,18 | Mivel a harmadik parancsolat ennyire lényegesen függ Isten üdvözķtō
869 II,20 | ApCsel 2,41). Az Egyház epifániája volt e nap, mely úgy jelent
870 V,79(129) | Vö. Caeremoniale Episcoporum. 1995, 230. ~
871 II,28(36) | Alexandriai Szent Atanáz: Epistulae dominicales 1,10: PG 26,
872 I,15 | értelmezték, mint az idô "szent építészetének" a bibliai kinyilatkoztatásra
873 Bef,87 | Evangéliumnak és tevékeny építôi a szeretet kulturájának.
874 I,10 | laknia kell a vilįgban, hanem épķtenie is kell azt, és ķgy Isten "
875 V,76 | melyekre az Egyház élete épül, Isten tervei szerint szorosan
876 III,31 | való megváltott emberekbôl épülô népet alkotnak. Krisztus
877 V,77 | ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek gazdagságát föltárja a híveknek,
878 Intro,2 | amelyhez kapcsolódik a világ eredetének és végsô rendeltetésének
879 I,9 | mértékben kapcsolatban marad eredetével, és miutįn a būn elcsśfķtotta,
880 V,74 | valóban az idô teljességét (az eredetiben központját) jelentik. E
881 Bef,82 | vasįrnap śjdonsįgįnak és eredetiségének tudata, tudniillik hogy
882 I,18 | megkezdett śj és végsō idō eredetiségét, a szombat utįni elsō napot
883 Intro,2 | Krisztus föltámadása napjából eredô apostoli hagyományra támaszkodva
884 III,52 | Föltámadott és a Szentlélek erejébe vetett hitét épp azzal fejezi
885 II,25 | támadtatok annak az Istennek az erejében vetett hit által, aki Ôt
886 V,78 | bemutatván föltámadásának erejét, kiemeli azt. Miként Nolai
887 IV,57 | s bizonyos értelemben "erény", amit gyakorolni kell.
888 V,77 | megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek gazdagságát
889 Intro,4 | kirándulás ideje. Komoly lelki érettségre van szükségünk, ami segíti
890 III,45 | az Eucharisztiában jobban érezhetik a rájuk bizott felelôsség
891 IV,63 | szabadulįs hirdetōi, följogosķtva éreztvék magukat arra, hogy a szombat
892 III,51 | nagyok egyaránt -- érintve érezzék magukat, azaz részesíteni
893 II,26(29) | 55,17: CSEL 34,188: "Ita ergo erit octavus, qui primus,
894 III,51 | kicsinyek és nagyok egyaránt -- érintve érezzék magukat, azaz részesíteni
895 II,26(29) | CSEL 34,188: "Ita ergo erit octavus, qui primus, ut
896 Bef,82 | de gyakran felszķnesen és erkölcsileg vitatható szórakozįsi formįkba
897 Intro,3 | tett -- látogatásaim közben érlelôdött meg bennem. Úgy vélem, e
898 III,51 | résztvevô ünneplés ~51. Minden erôfeszítést meg kell tenni, hogy az
899 III,47 | szįzadok keresztényei įltal oly erōsen érzett belsō igénybōl fakadt,
900 III,34(46) | A magyarban: "Erôsítsd meg hitben és szeretetben
901 III,35 | különösen is megnyilvánul és erôsödik a vasárnapi szentmisében
902 IV,63 | s a gonoszsįgnak és az erōszaknak mindig śj csķrįit kelti
903 III,51 | cselekményben", 95 s világosságot és erôt nyernek ahhoz, hogy szent
904 Intro,5 | társadalmi nehézségek, s talán az erôteljes hívô indítás hiánya miatt
905 II,28 | föltámadás után a Szentlélek erôvel szállt le "mint heves szélvész",
906 V,75 | beteljesedés célja felé. Errôl a folyamatról az embernek
907 IV,67 | veszôdünk, helyet adnak a lélek értékeinek; az emberek, akikel együtt
908 V,80 | fōleg a népi vallįsossįg értékeit, hogy a liturgia, fōleg
909 Bef,82 | kötōdō hagyomįnyos emberi értékek tudata kisér -- kell szembeszįllniuk
910 III,54 | vagy televíziós közvetítés értékes segítséget jelent, fôként
911 III,43 | odaadásával, és ezáltal új értéket nyer." 72 Az egész közösség
912 Intro,2 | misztériumát", ünneplésének értékét és jelentôségét az emberi
913 IV,66 | mintha ez a tevékenység értéktelenebb volna a vasárnap megtartása
914 III,50 | területén felbecsülhetetlen értékű örökség. ~
915 Bef,81 | fegyelmi rendjében a szó szoros értelmében kötelezō parancs. A vasįrnap
916 Intro,3 | együtt gondolkodom a vasárnap értelmén és hangsúlyozom a szempontokat,
917 Intro,7 | hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. Egyedül Ô ismeri
918 II,24 | késztetett a föltámadás olyan értelmezésére, hogy az egy új teremtés
919 IV,63 | tślsįgosan törvénytisztelō értelmezésével, és kibontakoztatva a szentķrįsi
920 II,26 | nagyon kedvelt szimbolikus értelmezéssel a "nyolcadik napnak" is
921 I,15 | szombatot nyomatékosan úgy értelmezték, mint az idô "szent építészetének"
922 III,47 | zsinati döntések magįtól értetōdō módon torkollottak kötelezō
923 II,21 | fakadó tartalom teljességét értették rajta: "Jézus Krisztus az
924 III,44 | közösség Krisztussal aki értünk ajánlja föl magát áldozatul
925 Bef,81 | ismerve és minden jelentését értve a vasįrnap bizonyos módon
926 IV,62 | rögzķtett, alapvetō indķtékok érvényben vannak, de ezeket a vasįrnap
927 IV,67 | élet más szempontjainak érvényesítésére vágyik, hiteles és az Evangéliummal
928 III,52 | formában élni, hogy az segítse érvényesülni a Föltámadott örömét és
929 IV,62 | megtartįsįnak módja ugyan érvényét vesztette, mert a vasįrnapi "
930 IV,57 | pillanatra megrészegítik az érzékeket és az érzületet, azután
931 II,19(18) | való kapcsolat különösen érzékelhetô az orosz nyelvben, melyben
932 I,14 | legintenzívebbekig, melyek érzékeltetésére a Szentírás s késôbb oly
933 I,9 | teremtéstörténet költôi stílusa jól érzékelteti a csodálatot, mely elfogja
934 II,30 | az Egyházat abban, hogy érzékenyen és anyai módon figyeljen
935 III,35 | hogy a plébániai közösségi érzés különösen a vasárnapi mise
936 Intro,5 | jelentôsége és a kötelezettség érzése, hogy hálát kell adni az
937 IV,57 | gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel, melyek egy pillanatra megrészegítik
938 Intro,3 | napját". A gondolatok és érzések közül, melyekbôl jelen apostoli
939 I,9 | mérhetetlensége elôtt, és az imádás érzését, mely ebbôl fakad Az iránt,
940 III,35 | ápolják az egyházias közösségi érzést, amely különösen is megnyilvánul
941 III,47 | keresztényei įltal oly erōsen érzett belsō igénybōl fakadt, az
942 IV,72 | vasárnaponként fokozottan érzik magányukat, inségüket, szenvedéseiket.
943 IV,57 | megrészegítik az érzékeket és az érzületet, azután kielégítetlenül
944 III,43 | reménnyel teli, örvendetes eseménnyé teszi, de különös hangsúlyt
945 IV,72 | Eucharisztia a tetvériség eseménye és tárgya. A vasárnapi szentmisébôl
946 III,52 | és békéjét a élet rendes eseményeiben is. A szülôk és gyermekek
947 V,76 | évfordulókat. Ha pedig olyan eseményekrôl van szó, melyek döntôek
948 Bef,85 | nemzedékben a Föltámadás eseményét. A belsô ajándék egyesít
949 II,28 | Egyházat. 35 Bár ennek az eseménynek az évenkénti ünneplésben
950 III,44 | és ünnepnapi szentmisék esetében.Emellett fontos tudatosítanunk,
951 Bef,85 | fölfedezése, erre az évre essék, mely a jubileumi fölkészülésben
952 III,37(57) | Haec est vita nostra, ut desiderando
953 III,49 | hasznos ideje mįr szombaton este, az elsō vesperįs idejével
954 II,26 | melynek nincs se reggele, se estéje, az el nem múló idôt, mely
955 II,22 | kalendárium ünnepnapjai nem estek egybe a keresztény vasárnappal.
956 III,44 | oltáron fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak
957 IV,70 | már nem az Úr vacsoráját eszitek, hiszen étkezéskor ki-ki
958 II,26 | zárja Vallomásait, amikor az eszkatonról úgy beszél, hogy az "a nyugalom
959 III,38 | emberi nem egységének jele és eszköze, mintegy szentsége". 60 ~
960 IV,61 | inkįbb segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl való éltetō
961 IV,72 | Körül kell néznie, hogy észrevegye azokat, akiknek szüksége
962 I,11 | emberre. E pillantįsban mįr észrevehetō annak a kapcsolatnak jegyesi
963 IV,73 | és hirdesse az Úr kedves esztendejét" (Lk 4,18--19). A hívô az
964 V,79 | természetes modell a liturgikus esztendō azon ünnepeinek megértéséhez
965 V,78 | bele van írva a liturgikus esztendôbe, s épp a vasárnap, az Úr
966 V,76 | A vasárnap a liturgikus esztendôben ~76. Amennyiben az Úr napja
967 Bef,87 | Jubileumnak éppen ez a célja. Az esztendônek, amikor ünnepelni fogjuk,
968 V,77 | emlékeztet rá, az Egyház az egész esztendôre el akarta osztani "a megtestesüléstôl
969 IV,71 | maga meg éhen hal? Elôször etesd meg az éhezôt, azután díszítsd
970 IV,70 | vacsoráját eszitek, hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját
971 IV,72 | találékonyságát? Magányos ember étkezésre szóló meghívásával, beteglátogatással,
972 III,40 | gondolkodunk a vasárnapi Eucharisztiáról, meg kell vizsgálnunk, hogy
973 Bef,81 | rendszeresen a vasįrnapi Eucharisztiįban. Hogy az Eucharisztia teljesen
974 III,46 | hiįnyozzanak a vasįrnapi Eucharisztiįról. Ķgy tettek az abitinai
975 II,21 | tôlük és föltámasztotta Eutichuszt, aki kiesett az ablakból
976 II,19(17) | Vö. In Ioannis evangelium tractatus XX, 20, 2: CCL
977 III,33 | összefüggésre utal Lukács evangéliuma az emmauszi tanítványok
978 I,8 | vége. Ezt állítja János evangéliumának elôszavában: "Minden általa
979 II,29 | megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását. Amikor hallgatja
980 I,10 | enciklikįban ķrtam, a munka elsō evangéliumįt jelentik. 10 A II. Vatikįni
981 Bef,87 | hihetôbb hirdetôi az üdvözítô Evangéliumnak és tevékeny építôi a szeretet
982 II,20 | 20. Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint
983 III,52 | táplálni kell megfelelô evangelizációval és lelkipásztori bölcsességgel
984 Intro,5 | a paphiány miatt a régen evangelizált országokban sem mindig lehet
985 Bef,85 | fölkészülésben a Szentlélek éve. ~
986 Bef,87 | Pünkösd ünnepén, pápaságom 20. évében. ~II. János Pál pápa ~ ~
987 V,74 | Krisztus földi életének évei az Újszövetség fényében
988 Intro,3 | néhány a krakkói püspökségem éveiben, mások Péter utódának és
989 Intro,2 | kezdeményezéstekhez, melyek e zsinat utáni években részetekrôl, Tisztelendô
990 V,78 | amikor az Anyaszentegyház így évenként megünnepli Krisztus misztériumait,
991 Intro,2 | Ezért az Egyház nem csupán évente egyszer, hanem minden vasárnap,
992 IV,70 | dôzsöl. Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten Egyházát
993 V,76 | életében, természetes, hogy az évfodulónak ünnepi jellege van és megtöri
994 Bef,85 | újra fölfedezése, erre az évre essék, mely a jubileumi
995 V,76 | nagyon megfelel, hogy az évszakok és jeles napok visszatéréséhez
996 II,22 | 22. Az Egyház elsô évszázadaiban a napok hetes ritmusát nem
997 V,75 | idején, hónapjain, napjain évszázadain, mint valami nyílvesszô,
998 III,40 | 40. Miközben több mint 30 évvel a Zsinat után gondolkodunk
999 III,37(57) | vita nostra, ut desiderando exerceamur." Szt Ágoston: In prima
1000 I,10 | fejezetei, miként a Laborem exercens enciklikįban ķrtam, a munka
1001 I,17 | dicsérettel teljes "emlékezés". Ezįltal lép be az ember Isten "nyugalmįnak"
1002 V,75 | Valójában ugyanis minden, ami ezután történik a világ végéig,
1003 IV,57 | tanúsága szerint 104 még a fájdalom sötét éjszakájában is megmarad,
1004 IV,61 | termékenység" bizonyos fajtįja. Ezt fejezi ki mindenekelōtt
1005 III,36 | az egész közöség számára fakadhatnak -- jóváhagyjanak esetleges
1006 V,75 | egészen más! A föltámadásból fakadóan áthatol az ember idején,
1007 III,47 | erōsen érzett belsō igénybōl fakadt, az Egyhįz įllandóan megerōsķtette,
|