1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
1008 III,36(51) | Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítása (
1009 III,36(52) | Direttorio per le Messe dei fanciulli (1973. XI. 1-jén): AAS 66 (
1010 I,12 | ugyanaz, mint aki fiainak a fáraó elnyomásából való kiszabadításában
1011 IV,67 | használat, újra föl lehet fedezni és élvezni lehet. A vasárnap --
1012 IV,57 | megértéséhez tehát újra föl kell fedeznünk a hívô egzisztencia e dimenzióját.
1013 Intro,7 | hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek föl újra a vasárnapot: "
1014 Intro,2 | arra szólít, hogy újra fedezzük föl a vasárnap jelentését: "
1015 IV,56 | változhatnak az egyházi fegyelem szerint -- változatlan marad,
1016 I,11 | a teremtéstörténet elsō fejezetében példa az ember szįmįraIsten "
1017 I,10 | A teremtéstörténet elsō fejezetei, miként a Laborem exercens
1018 III,44 | szentmisének világosan ki kell fejeznie, természetesen tiszteletben
1019 I,18 | vilįgot, most abban az örömben fejezōdik ki, amellyel Krisztus a
1020 III,44 | összhang azután különlegesen fejezôdik ki a husvéti lakomában,
1021 III,40 | ének és nem csak homília -- fejezze ki valamiképpen a vasárnapi
1022 III,44 | felszólítja a híveket, hogy fejezzék ki egyetértésüket az áldozatban
1023 IV,66 | akár mert a gazdaságilag fejlettebb országokban is nagy igazságtalanságok
1024 Intro,4 | valós értékeket, az emberi fejlôdés és a társas élet kibontakozásának
1025 I,10 | a technika és a kultśra fejlōdése -- mely egyre gyorsabb,
1026 III,51 | és nem fölszentelt hívek feladatai között. 93 A híveknek azonban
1027 III,45 | szembenézzenek mindennapi életük feladataival. A hívô lélek számára ugyanis,
1028 I,8 | foglalta Krisztus e "kozmikus feladatát". Az idô egész folyamatára
1029 I,10 | ember kozmosszal kapcsolatos feladatįra is. Isten "munkįja" bizonyos
1030 III,40 | végzôk felelôssége. Az ô feladatuk, hogy imádsággal és a szent
1031 III,51 | Az eucharisztikus áldozat felajánlása Istennek a nép nevében kétségtelenül
1032 III,51 | vesznek az Eucharisztia felajánlásában". 94 Természetesen megfelelô
1033 III,38 | vasárnapi eucharisztikus felajánlással megkoronázva a tanuságtételt,
1034 III,48 | hallgatvįn Isten igéjét, felajįnlva az Śr įldozatįt, megszentelve
1035 III,50 | mely a szent zene területén felbecsülhetetlen értékű örökség. ~
1036 IV,66(110) | kánonja a 4. század 2. felében: Mansi II, 569. A 6--9.
1037 IV,62 | 62. A keresztény nem feledkezhet meg arról, hogy a zsidó
1038 III,37 | szép, mint a vôlegényének felékesített menyasszony" (Jel 21,2). ~
1039 III,46 | vįlaszoltak vįdlóiknak: "Minden félelem nélkül ünnepeltük az Śr
1040 III,38 | reményét, szomorúságát és félelmét". 59 Végül a vasárnapi eucharisztikus
1041 Intro,7 | hogy teljesen meg tudjunk felelni a hit követelményeinek,
1042 III,45 | érezhetik a rájuk bizott felelôsség súlyát. A szentmise végeztével
1043 III,40 | az Ige szolgálatát végzôk felelôssége. Az ô feladatuk, hogy imádsággal
1044 III,40 | hirdessük Isten Igéjét, "új felelôsséget" kell ébresztenie az Ige
1045 I,10 | és a nōt a feladattal és felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva
1046 III,43 | gyümölcse, mellyel Isten fordult felénk. Ez a leszállás marandóan
1047 III,52 | iránti igény növekedése. Újra felfedezik a vallásosság hagyományos
1048 III,47 | Katekizmusa 84 és méltįn, ha felfogjuk indķtékįt és figyelembe
1049 III,45 | lélek számára ugyanis, aki felfogta a történteket, a szentmise
1050 IV,67 | alkalommá válik, amikor az ember felhívást kap arra, hogy új szemmel
1051 Intro,1 | imádással és hálával telt felidézése, ugyanakkor tevékenyen reménykedô
1052 Bef,86 | nemzedékre azokon, kik ôt félik" (Lk 1,50). A zarándok nép
1053 III,45 | tanítványok, akik, miután felismerték a föltámadott Krisztust
1054 III,52 | vasárnap adta lehetôséggel élve felkeresik a zarándokhelyeket, lehetôleg
1055 III,42 | eucharisztikus Kenyér asztalához és felkészíti a közösséget, hogy tapasztalja
1056 III,44 | áldozzanak, de legyenek kellôen felkészülve, s ha súlyos bűn terheli
1057 III,36 | liturgikus elôírásokban felkinált különféle gyermekmisék is. 52
1058 II,25(25) | szertartása 9. p.; vö. A felnôttkeresztelés szertartása 59. p. ~
1059 Intro,4 | látni az "eget". Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsôleg
1060 III,41 | megújításának pillanataiban, amikor felolvasták a Törvényt Izrael közösségét
1061 III,40 | ébresztenie az Ige iránt, felragyogtatva "még az olvasás és az éneklés
1062 IV,70 | napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tôle
1063 III,36 | alkalmat arra, hogy az egyházi felsôbbség iránti engedelmességben
1064 IV,73 | látást a vakoknak; hogy felszabadítsa az elnyomottakat és hirdesse
1065 Bef,82 | szabadidō igényeit, de gyakran felszķnesen és erkölcsileg vitatható
1066 II,29 | Tamáshoz hasonlóan hallják a felszólítást: "Tedd ide az ujjadat és
1067 III,44 | különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja a híveket, hogy fejezzék
1068 III,41 | Izrael közösségét pedig felszólították -- mint a pusztában a Sínai-hegy
1069 III,46 | eledellel?" 76 A Pįsztorok felszólķtįsa įltalįban meggyōzōdéses
1070 III,37 | szempontjából a Krisztus feltámadására hivatkozás és az ünnepi
1071 III,39 | asztalán a haláláról és feltámadásáról való megemlékezés által
1072 III,43 | vasárnapi szentmisében a feltámadásról való megemlékezés miatt.
1073 V | A VASÁRNAP, MINT ÔSÜNNEP FELTÁRJA AZ IDÔ ÉRTELMÉT ~
1074 Intro,1 | magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "a kenyértörésben" (
1075 III,49 | könyörgést is végezni kell.Ezen felül a lelkipįsztoroknak figyelmeztetniük
1076 IV,62 | vasįrnapi "beteljesedés" felülmślja azt, az "Śr napja" megszentelésére
1077 II,24 | napjával (vö. Ter 1,1--2.4): a fény teremtésének napjával. Ez
1078 II,27(33) | korszak ez,/ minden napunknál fényesebb:/ te szenteled meg, Jézusunk,/
1079 IV,70 | közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, arany
1080 Bef,87 | harmadik évezred emberei, férfiak és nôk egyaránt, amikor
1081 IV,66 | feledkezhetünk meg annak a sok férfinak és nônek szomorú tétlenségérôl,
1082 I,10 | mellyel Isten megbķzta a férfit és a nōt a feladattal és
1083 Bef,85 | 85. E jövônek feszülésben az Egyházat a Szentlélek
1084 I,8 | igaz, hogy az örök Atya Fia ugyanezen misztériumának
1085 IV,62 | hįt ne dolgozz sem te, sem fiad, sem lįnyod, sem szolgįd,
1086 II,20 | amelyben Isten szétszórt fiai minden különbségre való
1087 III,31 | életét, hogy "Isten szétszórt fiait összegyűjtse" (Jn 11,52).
1088 V,74 | zsoltár szavait: "Az én Fiam vagy te, én ma szültelek
1089 IV,71 | utolsóknak szól a legnagyobb figyelem és testvéri szeretetet,
1090 V,79 | folyamįn vįltozott, mert figyelemmel voltak a tįrsadalmi és gazdasįgi
1091 II,30 | érzékenyen és anyai módon figyeljen gyermekei helyzetére. Ezért
1092 IV,70 | szegény is, elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul
1093 III,49 | felül a lelkipįsztoroknak figyelmeztetniük kell a hķveket, hogy ha
1094 III,54 | kötelezettségnek, mely a fizikai jelenlétet kívánja meg a
1095 III,44 | ajándékot akarsz az oltáron fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy
1096 III,51 | együtt önmagukat; mind a fölajánlással, mind a szentáldozással
1097 Bef,86 | állni a kereszt alatt, hogy fölajánlhassák az Atyának Krisztus áldozatát
1098 I,11 | meg az egész emberiségnek fölajįnlott üdvösségben, az Izraellel
1099 III,37 | ízleli az új ég és az új föld örömét, amikor majd a szent
1100 I,8 | népének ajánlott föl az ígéret földjére való bevonulással (vö. Kiv
1101 IV,66 | fôleg a világ szegényebb földrészein, akár mert a gazdaságilag
1102 IV,55 | nagy napját a többi nap fölé emelte. Az eget és a földet,
1103 Bef,85 | egyetlen testben azáltal, hogy föléleszti bennünk a hitet, szívünkbe
1104 Intro,6 | Vatikáni Zsinat erôteljesen fölelevenített, amikor tanítja: "a Krisztus-hívôknek
1105 II,29 | melyen a megkeresztelt ember, fölelevenítve a keresztségi igéreteket
1106 Bef,85 | vasárnap jelentésének újra fölfedezése, erre az évre essék, mely
1107 I,13 | Napjainkban a keresztények is fölfedezik a vasárnap parancsának e
1108 Intro,6 | szükségesnek látszik újra fölfedeznünk az Egyház parancsának komoly
1109 IV,57 | nevelôdjünk, azáltal, hogy fölfedezzük mély gyökereit és igazi
1110 III,43 | 43. E "fölfelé irányuló" mozgás minden
1111 I,11 | szabad közönségesen śgy fölfogni, mint Isten "tétlenségét".
1112 I,18 | a keresztények, amikor fölfogtįk a Krisztus įltal megkezdett
1113 IV,71 | századoktól kezdve és erôteljesen fölhangzanak az egyházatyák prédikációiban
1114 Intro,7 | dimenzióját, melyekre levelünkben fölhívjuk a figyelmet.A vasárnap a
1115 V,75 | hetenkénti húsvét, mely fölidézi és jelenvalóvá teszi a napot,
1116 II,20 | szenvedésének nyomait megmutatva fölismertette magát Tamással. Pünkösdkor
1117 IV,63 | történt szabadulįs hirdetōi, följogosķtva éreztvék magukat arra, hogy
1118 II,27 | tekintve úgy beszél róla mint fölkelô Napról, "hogy megvilágosítsa
1119 II,23 | napja szerint, mely napon fölkelt életünk általa és halála
1120 Bef,85 | essék, mely a jubileumi fölkészülésben a Szentlélek éve. ~
1121 IV,68 | híveknek a társadalom által fölkinált kultúrális események és
1122 I,17 | Mįsodik Törvénykönyvben is fölmerül (5,12--15), abban a részben,
1123 I,12 | 15). Isten, aki teremtése fölötti örömében megnyugszik a hetedik
1124 IV,61 | Teremtōtōl való éltetō és fölszabadķtó függését, s hallja meg a
1125 III,51 | illetve a diákonus és nem fölszentelt hívek feladatai között. 93
1126 IV,70 | dimenzióira. De az Apostol fölszólítását a maga mélységében kell
1127 IV,58 | Urat látva húsvét estéjén. Fölszólította a Pásztorokat, hogy sürgessék "
1128 III,33 | összejönnek, hogy megvallják föltámadásába vetett hitüket és összegyűjtsék
1129 II,20 | összegyűlt sokaságnak Krisztus föltámadását, és "akik megfogadták a
1130 II,19 | Baszileosz így beszél: "Az Úr föltámadásától megtisztelt szent vasárnap,
1131 I,8 | amelybe maga Krisztus a föltámadásával lépett be, s ahová meghívást
1132 V,75 | vasárnap valami egészen más! A föltámadásból fakadóan áthatol az ember
1133 IV,55(101) | nyolcadik napot, melyen Jézus föltámadt a halottak közül, s megjelenése
1134 Bef,81 | szintézise és a helyes életvitel föltétele. Érthetō tehįt, hogy miért
1135 IV,66 | munkás pihenéshez való joga föltételezi a munkához való jogát, s
1136 IV,72 | vasárnapi jótékonykodásra. De föltételezve az átfogó gondoskodást,
1137 IV,68 | ölt, mert nemcsak Isten föltétlen elsôbbségét hiredeti, hanem
1138 IV,63 | szombat értelmét įthelyezzék a föltįmadįs napjįra. Krisztus hśsvétja
1139 I,18 | mert azon történt az Śr föltįmadįsa. Krisztus hśsvéti misztériuma
1140 I,18 | az Krisztus halįlįban és föltįmadįsįban nyerte el beteljesedését,
1141 I,17 | teológiįjįnak tįvlatįban föltįrja az "Śr napjįnak" értelmét.
1142 I,18 | megismétlōdik, kiegészül és teljesen föltįrul a föltįmadott Krisztus arcįn
1143 Bef,86 | apostoli levelet tevékenyen fogadják. Ô, anélkül, hogy bármiben
1144 III,49 | közösségeknek szivesen kell fogadniuk a jövevényeket, fōként olyan
1145 IV,56 | a tanítványok a Mestert fogadták: "Megörültek a tanítványok,
1146 III,47 | Kįnonjogi Kódex 1917-ben elōször fogalmazta egyetemes törvénybe a hagyomįnyt. 82
1147 V,74 | Isten a Szűz méhében történt fogantatás pillanatától, annyira igaz,
1148 V,79(126) | ünepek közül Szeplōtelen Fogantatįs, Nagyboldogasszony; Szent
1149 Intro,2 | Úrban, belsô megindultsággal fogják föl a hét e napjának jelentését,
1150 Bef,87 | esztendônek, amikor ünnepelni fogjuk, sok kezdeményezés ad majd
1151 III,47 | tartotta szükségesnek törvénybe foglalįsįt. Csak az idōk mślįsįval,
1152 IV,70 | fordul és így szóltok hozzá: »Foglalj itt kényelmesen helyet.«
1153 IV,69 | bensôséges részesedés magában foglalja az Ô szívének szeretetében
1154 II,30 | Vatikáni Zsinat, amikor állást foglalt a polgári naptár reformjával
1155 I,8 | teremtés hajnalán magában foglalta Krisztus e "kozmikus feladatát".
1156 III,42 | természetünket, s ôbenne foglaltaik ösze minden (vö. Ef. 1,10),
1157 V,75 | Krisztus dicsôségében már benne foglaltatik. ~ ~ ~Valójában ugyanis
1158 IV,73 | szabadulást hirdessen a foglyoknak és látást a vakoknak; hogy
1159 IV,56 | mondott szava: "Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre
1160 Bef,87 | is elmúlik és újra várni fogunk más jubileumokat és évfordulókat.
1161 Bef,87 | lelkipásztori törekvéseink fokozására. A Jubileumnak éppen ez
1162 II,23 | Fokozatos elszakadás a szombattól ~
1163 I,11 | szövetségére hķvja. Ezt fokozatosan valósķtja meg az egész emberiségnek
1164 III,39 | azért történt, hogy egyre fokozódjék a hivekben " az éhség az
1165 IV,72 | vasárnap miért ne lehetne fokozott hangsúlyt adni a javak megosztásának,
1166 IV,72 | szentmisébôl a szeretet folyama fakad, mely ki akar áradni
1167 Bef,86 | áradásáról énekelnek az idô folyamában: "És az ô irgalmassága nemzedékrôl
1168 IV,65 | teendôk olykor nagyon kimerítô folyamatából, és tudatosítsa, hogy minden
1169 I,8 | feladatát". Az idô egész folyamatára vonatkozó krisztusközpontú
1170 I,11 | ugyanis természete szerint folyamatos, s Isten nem hagy föl a
1171 II,19 | föltámadásának napját követôen folyamatosan alakult ki. Nagy Szent Baszileosz
1172 I,8 | teremtést, és elindította a folyamatot, melyet Ô maga teljesít
1173 V,75 | beteljesedés célja felé. Errôl a folyamatról az embernek csak halvány
1174 V,79 | ilyen ünnepek szįma idōk folyamįn vįltozott, mert figyelemmel
1175 III,47 | megfogalmazįshoz is kellett folyamodnia. Ez történt a különbözō
1176 Intro,2 | gondolkodjanak el a történelem folyásáról -- arra szólít, hogy újra
1177 Intro,2 | mely nemcsak tagolja az idô folyását, hanem föltárja annak mély
1178 V,74 | miközben belevési a gyertyába a folyó év számát, kifejezik, hogy "
1179 II,26 | napnak" is lássuk. Azaz a hét folytatásaként olyan egyedülálló és transzcendens
1180 III,35 | mutatkozzék meg." 48 Ennek egyenes folytatását jelentik a késôbbi liturgikus
1181 IV,71 | bôkezű ajándékozása által folytatni tudja a csodálatos kenyérszaporítást. 117 ~
1182 Intro,3 | bennem. Úgy vélem, e levélben folytatódik az az eleven dialógus, amit
1183 Intro,3 | dialógus, amit oly szívesen folytatok a hívekkel, miközben veletek
1184 III,48 | vasįrnapi szentmise döntō fontossįgįról, tudniillik, hogy talįlkozzék
1185 I,15(13) | The sabbath. Its meaning for modern man. 1995. 3--24.
1186 II,21 | adták, mellyel a Hetvenes fordítás az Ószövetségi szövegekben
1187 II,20(19) | A magyar fordításban: a hét elsô napján. ~
1188 Bef,81 | Érthetō tehįt, hogy miért fordķt akkora gondot az Egyhįz
1189 V,80 | lelkipįsztori figyelmet kell fordķtani a napjainkban gyakori jelenségre,
1190 IV,67 | elcsúfít az ember ellen forduló helytelen használat, újra
1191 Intro,3 | Ugyanakkor hozzátok is fordulok, kedves Hívek, s lélekben
1192 II,27 | visszfénye az idô hetes forgásában. A vasárnap mint a föltámadott
1193 IV,60 | értelmét az idō, mert a hetek forgįsįban nemcsak kronológiai ritmust,
1194 III,52 | megfigyelhetô az imádság különféle formái iránti igény növekedése.
1195 I,13 | által hirdetett és fölkínált formájának -- elengedhetetlen és meghatározó
1196 III,51 | által felkínált részvételi formákban. 91 Az eucharisztikus áldozat
1197 II,29 | megjelenésébôl olyan eseményt formál, amely megújul Krisztus
1198 Bef,82 | erkölcsileg vitatható szórakozįsi formįkba tévedve. A keresztény ember
1199 III,47 | szentmisén. Legtöbbször buzdķtįs formnįjįban tette, de olykor pontos
1200 I,16 | Kivonulįs könyvében sajįtos formulįja van: "Emlékezz a szombati
1201 IV,58 | keresztény öröm jele és forrása ez a stáció az örök ünnep
1202 Bef,81 | A kegyelem, ami ebbōl a forrįsból fakad, megśjķtja az embereket,
1203 Bef,81 | megvįltįs įllandó szentségi forrįsįt. A kegyelem, ami ebbōl a
1204 Bef,85 | együtt fordul Krisztus felé forrón vágyakozva az Ô visszatérésére: "
1205 II,30(38) | SC függeléke: Nyilatkozat a naptárreformról. ~
1206 I,15 | ember és a kozmosz Istentôl függésének elismerését. Minden Istené!
1207 IV,61 | való éltetō és fölszabadķtó függését, s hallja meg a meghķvįst
1208 Bef,84 | amit arra kapunk, hogy a futó pillanatokat átformáljuk
1209 V,78 | elszakíthatatlan kötelék fűz Fiának üdvösséget szerzô
1210 IV,57(105) | Gaudete in Domino apostoli buzdítás (
1211 IV,71 | szeretetet, ahol maga Krisztus a gazdagabbak bôkezű ajándékozása által
1212 III,39 | Isten igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve a hívôk
1213 III,49 | személyes tanusįgtételükkel gazdagķtvįn a helyi közösséget. Ugyanakkor
1214 IV,68 | unalom forrásává, lelki gazdagodást, nagyobb szabadságot, elmélyült
1215 V,80 | szenved kįrt, hanem inkįbb gazdagodik tōlük. 130~
1216 IV,71 | szavakkal fordult Szent Ambrus a gazdagokhoz, akik a templomot látogatva
1217 Bef,85 | elôre nem látható módon és gazdagsággal lep meg ajándékaival, de
1218 Bef,81 | spirituįlis és lelkipįsztori gazdagsįga, miként a hagyomįnyból azt
1219 IV,68 | elsôbbségét is a társadalmi és gazdasági élettel szemben, s bizonyos
1220 Intro,4 | vasárnap ünnepi jellegét, a gazdasági--társadalmi körülmények alakulása
1221 IV,66 | földrészein, akár mert a gazdaságilag fejlettebb országokban is
1222 V,79 | figyelemmel voltak a tįrsadalmi és gazdasįgi körülményekre, a hagyomįnyra
1223 III,44 | van, különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja a híveket,
1224 IV,55 | Apostolorumban. 101 A megfelelô gesztusok kiválasztásával a liturgikus
1225 Intro,4(7) | olasz püspöki konferencia Il giorno del Signore c. lelkipásztori
1226 V,78(124) | Omnia praetereunt, sanctorum gloria durat / in Christo, qui
1227 II,22 | evangélium elterjedt, s a görög és római kalendárium ünnepnapjai
1228 III,50 | jelentôsége miatt különleges gondal kell elôkészíteni. A lelkipásztori
1229 V,79 | A Pįsztoroknak legyen rį gondja, hogy buzdķtsįk a hķveket
1230 IV,67 | munkaszünet révén a mindennapi gondok és teendôk elnyerhetik igazi
1231 Bef,83 | értelemben idézhetjük Órigenész gondolatįt, aki szerint a tökéletes
1232 Intro,3 | Eucharisztiát és az "Úr napját". A gondolatok és érzések közül, melyekbôl
1233 II,19 | mely hétrôl hétre a hívôk gondolatvilágába és életébe helyezi a húsvéti
1234 IV,62 | pihenhessen mint te magad. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén
1235 Intro,2 | Krisztus világosságánál gondolkodjanak el a történelem folyásáról --
1236 Intro,3 | miközben veletek együtt gondolkodom a vasárnap értelmén és hangsúlyozom
1237 IV,70 | szívetekben helytelenül gondolkozva részrehajlón?"(2,2--4.) ~ ~
1238 II,28 | világosság napját, a Szentlélekre gondolva a "tűz" napjának is nevezhetjük.
1239 IV,72 | De föltételezve az átfogó gondoskodást, vasárnap miért ne lehetne
1240 IV,70(114) | elöljáró elteszi, s belôle gondoskodik az árvákról és az özvegyekrôl,
1241 III,48 | Püspökök kötelesssége arról gondoskodni, hogy "a vasįrnapot minden
1242 III,49 | lelkipįsztoroknak külön is gondoskodniuk kell. 90 ~ ~ ~
1243 IV,63 | önmagįtól is eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az erōszaknak mindig
1244 III,36(55) | Kongregáció: Le messe per gruppi particolari (1969. V. 15-
1245 III,44(75) | Epistula 25,1: PL 20, 553 (Gubbiói Decenziohoz).
1246 III,51 | életük tanuságtételével gyakarolhassák keresztségi papságukat. ~
1247 V,80 | fordķtani a napjainkban gyakori jelenségre, hogy tudniillik
1248 III,38 | hirdetésével és a szeretet gyakorlásával, az Egyház a legkifejzedôbb
1249 II,30 | vasárnapot. 37 A spontán gyakorlatból késôbb jogilag szentesített
1250 II,19 | Ezzel egy már megszilárdult gyakorlatról tanúskodik, mely az Úr föltámadásának
1251 Intro,4 | arculatát is. Széles körökben gyakorlattá vált a "hétvége", ami a
1252 IV,65 | amit az ember munkája által gyakorol. ~
1253 III,37 | Jegyes" várására, mintegy "gyakorolja vágyát", 57 miközben ízleli
1254 IV,69 | hívôk számára arra is, hogy gyakorolják a szeretet és a irgalmasság
1255 IV,57 | értelemben "erény", amit gyakorolni kell. Nincs azonban ellentét
1256 IV,61 | az élet tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak vįgya. ~
1257 III,54 | hívek, akiket betegség, gyengeség vagy bármi más sólyos ok
1258 IV,57(104) | Vö. A gyermek Jézusról és a Szent Arcrôl
1259 II,30 | körülmények között egyetlen gyermeke se legyen megfosztva a kegyelem
1260 III,36 | feladata, hogy ráneveljék gyermekeiket a vasárnapi szentmisén való
1261 III,36 | népet. 50 Amikor a szülôk gyermekeikkel együtt veszik körül az Ige
1262 III,37 | valóságát. Összegyűjtve gyermekeit az eucharisztikus közösségbe
1263 II,27 | karjában tarthatta az isteni Gyermeket, aki eljött "világosságul
1264 II,25(25) | A gyermekkeresztelés szertartása 9. p.; vö. A
1265 III,36 | elôírásokban felkinált különféle gyermekmisék is. 52 A plébániának mint "
1266 V,74 | celebráns, miközben belevési a gyertyába a folyó év számát, kifejezik,
1267 III,33 | tér vissza hozzájuk újra, gyökerében már látható a keresztény
1268 IV,57 | azáltal, hogy fölfedezzük mély gyökereit és igazi természetét. Ezt
1269 IV,57 | nem szabad összekeverni a gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel,
1270 IV,63 | adjon az elnyomottaknak. Sok gyógyķtįsįt szombaton végezte (vö. Mt
1271 I,10 | fejlōdése -- mely egyre gyorsabb, s napjainkban egyenesen
1272 II,27(33) | Te boldog nap, Krisztus gyôzelme vagy;/ tartós öröm, amit
1273 Intro,1 | amikor megünnepeljük Krisztus gyôzelmét a bűn és halál fölött, az
1274 II,27 | mint a föltámadott Krisztus gyôzelmétôl megvilágított nap megjelenik
1275 IV,56 | hiszen az öröm a Szentlélek gyümölcseinek egyike (vö. Róm 14,17; Gal
1276 III,33 | az általa igért boldogság gyümölcseit: "Boldogok, aki nem láttak,
1277 III,54 | keresztényeknek is bôséges gyümölcsöt hoz, s ôk is úgy élhetik
1278 IV,70 | telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, amikor megérkezem" (1Kor
1279 IV,70 | 1Kor 16,2). Itt arról a gyűjtésrôl van szó, amelyet Szent Pál
1280 III,53 | mindenhonnan megközelíthetô helyre gyűjtik össze a híveket. ~ ~ ~
1281 IV,70 | mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tôle telik, hogy
1282 II,27 | hogy a keresztények mikor gyűlnek össze, 31 de a kifejezésnek
1283 II,23 | zsidóknak össze kellett gyűlniük a zsinagógában, s megtartották
1284 III,46 | és falvakban egy helyre gyūltek. 77 Késōbb, amikor Diocletianus
1285 IV,70 | pompás öltözékben, arany gyűrűvel az ujján, s belép egy szegény
1286 I,18(14) | nostrum Iesum Christum Dominum habemus". Epistula 13,1: CCL 140A,
1287 I,12 | országból az íjat, a kardot és a háborút és zavartalan nyugalmat
1288 III,37(57) | Haec est vita nostra, ut desiderando
1289 I,11 | folyamatos, s Isten nem hagy föl a cselekvéssel, miként
1290 III,44 | valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár
1291 III,46 | vacsorįjįt, mert azt mi nem hagyhatjuk el; ez a mi törvényünk. ...
1292 IV,58 | vasárnapi Eucharisztiát. Hogyan hagyhatnák el e találkozást, e lakomát,
1293 IV,57 | kielégítetlenül és keserűségben hagyják a szívet. A keresztény öröm
1294 III,46 | összejövetelen. "Az Śr napjįn hagyjatok abba mindent -- mondja példįul
1295 V,79 | a Szentszéknek jóvį kell hagynia, 127 de az Śr misztériumįnak
1296 III,53 | Szükséghelyzetek a régi keresztény hagyománnyal bíró országokban is elôfordulhatnak,
1297 V,76 | ritmusával az Egyház ôsi hagyományában gyökerezik és nagy jelentôsége
1298 Intro,6 | tesszük, az Egyház változatlan hagyományának útján járunk, melyet a II.
1299 III,50 | méltók legyenek az egyházi hagyományhoz, mely a szent zene területén
1300 Intro,4 | vasárnap "megszentelését" a hagyományosan keresztény országokban jelentôsen
1301 Intro,2 | napjából eredô apostoli hagyományra támaszkodva a nyolcadik
1302 Bef,81 | lelkipįsztori gazdagsįga, miként a hagyomįnyból azt megismerjük. Tartalma
1303 V,80 | megfeledkezni, hogy ezek a hagyomįnyok -- s ez analóg módon érvényes
1304 V,79 | gazdasįgi körülményekre, a hagyomįnyra és a polgįri törvényhozįsra. 126
1305 III,47 | fogalmazta egyetemes törvénybe a hagyomįnyt. 82 A hatįlyos Törvénykönyv
1306 IV,73 | igéretére emlékezve:"Békességet hagyot rátok, az én békémet adom
1307 I,8 | terve tehát már a teremtés hajnalán magában foglalta Krisztus
1308 II,22(21) | coetus antelucani-t, a 'hajnali összejövetelek'-et.
1309 IV,71 | roskadozik, Ô maga meg éhen hal? Elôször etesd meg az éhezôt,
1310 III,52 | bátorító jelenségek is. Hála a Szentlélek ajándékának,
1311 IV,67 | semmi sem megvetendô, amit hálaadásal veszünk magunkhoz, mert
1312 III,42 | hangjaként -- hogy fordul a "nagy hálaadással" az Atyához. A heti ritmus
1313 III,37 | ugyanis vasárnapról vasárnapra halad elôre az Úr utolsó napja,
1314 II,23 | fölkelt életünk általa és halála által, amit egyesek tagadnak,
1315 Intro,6 | újjá Jézus Krisztusnak a halálából való föltámadása által'" (
1316 III,31 | mélyén emlékeznek Krisztus halálára és föltámadására. Mindazok
1317 III,39 | Élet Kenyerének asztalán a haláláról és feltámadásáról való megemlékezés
1318 III,34 | amelyen Krisztus legyôzte a halált és tulajdon halhatalan életében
1319 III,52 | az Úr üdvözítô tetteinek hálás és tevékeny emlékezete.
1320 III,34 | legyôzte a halált és tulajdon halhatalan életében részesített minket". 44
1321 I,9 | ami a vilįgban a būn és a halįl sötét szķnjįtékįnak nyitįnya (
1322 I,18 | valósķtott meg, az Krisztus halįlįban és föltįmadįsįban nyerte
1323 IV,70 | régieknél jobban meg kell hallanunk komoly dorgálását, mellyel
1324 Intro,6 | a belôle fakadó kérdések hallatán nagyon szükségesnek látszik
1325 III,39 | az éhség az Úr szavának hallgatására" (Ám 8,11), ami a Szentlélek
1326 III,40 | Másrészt a hirdetett Ige hallgatását jól elô kell készíteni a
1327 III,54 | Természetesen az ilyen közvetítések hallgatásával és nézésével nem lehet eleget
1328 II,29 | evangéliumhoz tartozását. Amikor hallgatja az Igét és magához veszi
1329 III,46 | Śr napjįn nem jönnek el hallgatni az élet igéjét és nem tįplįlkoznak
1330 Bef,86 | szentmisében hirdetett Igét hallgató hívek, Tôle tanulják annak
1331 Intro,6 | össze kell jönniük, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén
1332 III,48 | misztériumįnak emlékezetét, hallgatvįn Isten igéjét, felajįnlva
1333 IV,61 | fölszabadķtó függését, s hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre
1334 II,29 | hívôk Tamáshoz hasonlóan hallják a felszólítást: "Tedd ide
1335 IV,71 | szegényekkel, sôt elnyomták ôket: "Hallod-e, gazdag, mit mond az Úr?
1336 III,41 | bennünk oly módon, hogy amit hallunk, mélységesen áthassa az
1337 V,75 | folyamatról az embernek csak halvány sejtelme lehet; a keresztény
1338 Intro,5 | sok hívô lelkiismeretében halványul az Eucharisztia központi
1339 IV,60 | Ugyanis śjra meg śjra és nem halvįnyuló csodįlatot keltve vezet
1340 II,23 | ünneplése együtt. Azonban nagyon hamar egyre világosabban elkülönült
1341 IV,55 | képviselik annak az örömnek erôs hangját, mely a vasárnapot mind
1342 III,35 | és kápolnák miserendjét hangolják össze a plébániatemplom
1343 II,23 | munkaszünet kötelezettségének hangsúlyozása miatt megfigyelhetô az Úr
1344 III,35 | lelkipásztorkodásban annyira hangsúlyozni a vasárnapi szentmise közösségi
1345 Intro,3 | gondolkodom a vasárnap értelmén és hangsúlyozom a szempontokat, melyek szerint
1346 III,47 | mślįsįval, amikor lanyhasįg és hanyagsįg kezdett mutatkozni, kellett
1347 IV,67 | titokzatos és csodálatos harmónia, mely Szent Ambrus szavával
1348 IV,64 | A pihenés napja ~64. A három elsô században a keresztények
1349 V,78 | 78. Hasonlóképpen "amikor az Anyaszentegyház
1350 IV,71 | nekem sem tettétek« (...) Mi haszna, ha Krisztus asztala arany
1351 IV,67 | ellen forduló helytelen használat, újra föl lehet fedezni
1352 I,14 | házastársi szeretet képeinek használatától.
1353 III,53 | minden lehetôséget ki kell használni, hogy a szentmisét rendszeresen
1354 II,21 | keresztények az Úr napja kifejezést használták, a húsvéti üzenetbôl fakadó
1355 I,12 | próféták által kedvelt képet használva, hogy Isten úgy mutatkozik
1356 III,49 | parancs végrehajtįsįnak hasznos ideje mįr szombaton este,
1357 IV,70 | Ülj ide, zsámolyomhoz!« Hát nem megkülönböztetés ez?
1358 I,10 | mindent, ami rajta van, hatalma alį vetve, igazsįgban és
1359 IV,65 | hihetetlenül kitágította a hatalmat, amit az ember munkája által
1360 IV,65 | a létét. Az a csodálatos hatalom, amit Isten az embernek
1361 IV,65 | túlmutat a sajátosan keresztény határokon. A munka és a pihenés emberi
1362 II,30 | a jövôjét továbbra is ne határozza meg? Korunk problémái, melyek
1363 II,26 | jelenlegi idôt fogja követni, a határtalan napot, melynek nincs se
1364 II,27 | azoknak a kultuszoknak csábító hatása alól, amelyek a Napot istenítették
1365 III,35 | között "egyik sem annyira hatásos és éltetô a közöség számára,
1366 Bef,86 | különösen intenzívvé és hatékonnyá az imádságot, melyet az
1367 III,47 | törvénybe a hagyomįnyt. 82 A hatįlyos Törvénykönyv megismétli,
1368 IV,72 | kezdve azon, hogy át akarja hatni a vasárnap szentmise utáni
1369 IV,61 | mįsrészt közvetlenül a hatodik nap mūvéhez kötōdik, melyen
1370 I,12 | nyugalmának" legbensôbb magvába hatolhassunk, -- miként a zsidó hagyomány
1371 III,53 | összejövetelek pap nélkül 53. Hátra van még azoknak a plébániáknak
1372 II,23(24) | vasárnap kapcsolatát (vö. M. Hayek: Maronite [Eglise], Dictionnaire
1373 III,44(74) | püspökökhöz az elvált és újra házasodott hívôk áldozásáról (1994.
1374 I,14 | misztikus nem riad vissza a házastársi szeretet képeinek használatától.
1375 IV,71 | Eucharisztia ünneplésének olyan hellyé kell válnia, ahol a testvériség
1376 III,49 | jövevényeket, fōként olyan helyeken, ahol sok turista és zarįndok
1377 II,22 | misztériumot azokkkal a szentírási helyekkel világították meg, melyekkel
1378 Intro,4 | állandó lakhelyrôl távoli helyekre való kimozdulást jelenti,
1379 III,35 | ahol a plébános a püspök helyettese. 49 ~
1380 IV,59 | vasárnap nem a szombat "helyettesítése", hanem teljes megvalósulása,
1381 II,30 | Mással nem helyettesíthetô nap ~30. Ezek után érthetô,
1382 Bef,83 | įllandó śtmutatója. Mįssal nem helyettesķthetō pedagógia, fōleg a mai tįrsadalomban,
1383 III,41 | Krisztus a maga "Amen"-jével helyettünk is megadott (vö. 2Kor 1,
1384 IV,63 | szabadķtó jellegét, biztonsįgba helyezve mind Isten, mind az ember
1385 III,54 | szentmisébe való bekapcsolódásba helyszíni közvetítéssel. 99 Természetesen
1386 II,21 | A 2. sz. elején Büthinia helytartója, az ifjabb Plinius megjegyezte,
1387 IV,67 | elcsúfít az ember ellen forduló helytelen használat, újra föl lehet
1388 IV,70 | Nem ítéltek e szívetekben helytelenül gondolkozva részrehajlón?"(
1389 Bef,83 | sem segķtik ōket. Ilyen helyzetben elengedhetetlenül szükséges
1390 Intro,4 | tanulékonysággal lehessen megélni nehéz helyzetekben is. ~
1391 II,30 | módon figyeljen gyermekei helyzetére. Ezért az Egyház különösen
1392 II,26 | egyedülálló és transzcendens helyzetű napnak, melyen az idônek
1393 IV,66 | kell. 111 A mi történelmi helyzetünkben is kötelesek vagyunk azért
1394 I,15(13) | Vö. A.J. Heschel: The sabbath. Its meaning
1395 I,18 | szombat utįni elsō napra", a hetedikrōl az elsō napra: az Śr napja
1396 IV,60 | értelmét az idō, mert a hetek forgįsįban nemcsak kronológiai
1397 II,30 | törvény lett: az Úr napja hetekre tagolta a Egyház kétezer
1398 II,19 | húsvétkor, hanem minden héten is" -- írta az 5. sz. elején
1399 II,22 | a keresztényeknek az Úr hetenként visszatérô napjának megtartásában.
1400 IV,66 | aligha lehet kielégíteni, ha hetente legalább egy nap nincs biztosítva
1401 II,30 | amelyek megtartják a hét napos hetet a vasárnappal együtt". 38
1402 II,23(23) | liturgikus naptárban, ahol a hétfô neve feria secunda ('második
1403 V,76 | jellege van és megtöri a hétkönapok egyhangúságát. Azok az
1404 II,19 | vasárnapon, mely hétrôl hétre a hívôk gondolatvilágába
1405 II,19 | keresztény vasárnapon, mely hétrôl hétre a hívôk gondolatvilágába
1406 Intro,4 | ünneplésének kell lennie -- a "hétvégével", ami csak a pihenés és
1407 II,21 | megszólítást adták, mellyel a Hetvenes fordítás az Ószövetségi
1408 II,28 | Szentlélek erôvel szállt le "mint heves szélvész", s mint "tűz" (
1409 Intro,5 | az erôteljes hívô indítás hiánya miatt is nagyon alacsony
1410 IV,66 | tétlenségérôl, akik munkahely hiányában munkanapokon is tétlenségre
1411 Intro,2 | megadatott a kegyelem, hogy higgyenek a föltámadott Úrban, belsô
1412 IV,65 | a tudomány és a technika hihetetlenül kitágította a hatalmat,
1413 Bef,87 | emlékezetében, legyenek egyre hihetôbb hirdetôi az üdvözítô Evangéliumnak
1414 III,46 | inkįbb meghaltak, mint hogy hiįnyozzanak a vasįrnapi Eucharisztiįról.
1415 IV,61 | Ambrus példįul ezt mondja: "Hįla legyen tehįt a mi Urunknak
1416 I,16 | azįltal, hogy a dicséretben, a hįlaadįsban, a gyermeki közvetlenségben
1417 I,17 | eleven ez az Isten irįnti hįlįval és dicsérettel teljes "emlékezés".
1418 II,27(33) | a Liturgia Horarum többi himnuszaiban is. ~
1419 II,21 | Krisztusnak mint Istennek himnuszt énekelnek." 20 S valóban,
1420 II,23 | ApCsel 13,27) magyarázva hirdessék Jézus Krisztust. Egyes közösségekben
1421 IV,73 | szegényeknek, szabadulást hirdessen a foglyoknak és látást a
1422 III,38 | törekszenek tenni az Evangélium hirdetésével és a szeretet gyakorlásával,
1423 IV,63 | vérében történt szabadulįs hirdetōi, följogosķtva éreztvék magukat
1424 IV,68 | Isten föltétlen elsôbbségét hiredeti, hanem az emberi személy
1425 II,26 | a végtelen élet állandó hirnöke, mely élteti a keresztények
1426 III,47 | kötelezettségrōl, hanem hįrom misemulasztįs büntetōjogi
1427 III,41 | benne vannak az elmondott Hiszekegyben, a husvéti vigiliában vagy
1428 III,33 | Boldogok, aki nem láttak, mégis hisznek" (Jn 20,29). A Föltámadott
1429 Intro,2 | alapszik a keresztények hite (vö. 1Kor 15,14): csodálatos
1430 Bef,83 | próbįra teszik a hķvō hūségét hitének sajįtos követelményeihez.
1431 II,29 | az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívô!" (Jn 20,27.)
1432 III,42 | eucharisztikus doxológiához, hitével és reményével az eszkatologikus
1433 V,80 | kevernének a hiteles keresztény hithez, melyek idegenek tōle vagy
1434 I,13 | inkább irányulnia kell a hitre, és ezt kell elsô helyre
1435 III,44 | részesedjenek belôle, akár hittel és szeretettel lelkileg,
1436 III,48 | nehézségek vįrnak azokra, akik a hitük szerint akarnak élni. A
1437 III,33 | megvallják föltámadásába vetett hitüket és összegyűjtsék az általa
1438 II,29 | ünnepléseknek általában, része a hitvallás. Az elmondott vagy elénekelt
1439 III,31 | melyet a föltámadott Krisztus hív össze, aki azért áldozta
1440 III,37 | a Krisztus feltámadására hivatkozás és az ünnepi megemlékezés
1441 II,19 | Krisztus föltámadására kell hivatkoznunk. Ez történik a keresztény
1442 II,22(21) | Vö. uo. Plinius levelére hivatkozva Tertullianus is megemlíti
1443 IV,58 | kapcsolt -- a keresztény arra hivatott, hogy a Krisztus húsvéti
1444 III,45 | Föltámadott jelenlétét, arra hivatottak, hogy mindennapi életükkel
1445 III,52 | megoldásokkal, hanem segíti híveit, hogy azt tegyék, ami a
1446 III,39 | hogy egyre fokozódjék a hivekben " az éhség az Úr szavának
1447 Intro,7 | szellemben határozottan hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek
1448 II,22 | megtartásában. Innen érthetô, hogy a hívôknek miért kellett napkelte elôtt
1449 IV,73 | lesz, mely arra kötelezi a hívôt, hogy annak nyomdokába lépjen,
1450 IV,62 | semmiféle įllatod, sem a hįzadban tartózkodó idegen, hogy
1451 I,16 | emlékezetére szólķt. Arra hķv, hogy elevenķtsék föl Isten
1452 III,46 | szįzadoktól mindig emlékeztették hķveiket arra, hogy részt kell venniük
1453 I,11 | a szeretet szövetségére hķvja. Ezt fokozatosan valósķtja
1454 Bef,83 | vasįrnapi talįlkozįs a többi hķvōvel és a testvériség kölcsönös
1455 IV,61 | megalkotta a csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról sem
1456 Bef,84 | nincs szüksége sem Napra sem Holdra, hogy világítsanak, mert
1457 V,78 | szellemében történik, nem homályosítja el Krisztus központi szerepét,
1458 II,19(16) | Homíliae in Hexaemeron, II. 8: SC
1459 Intro,2 | negyedik századi szerzô homíliáját követve, hogy az "Úr napja"
1460 III,49 | vele jįr, hogy a misézōnek homķliįt kell mondania és a közös
1461 V,75 | áthatol az ember idején, hónapjain, napjain évszázadain, mint
1462 II,27(33) | kifejezések taláhatók a Liturgia Horarum többi himnuszaiban is. ~
1463 II,27 | nap megjelenik a Liturgia Horarumban 33 és különös hangsúlyt
1464 Bef,86 | megtartását és szívükben hordozását (vö. Lk 2,19). Máriától
1465 V,80 | kezdeményezéseire is -- hordoznak olyan értékeket is, amelyek
1466 I,11 | Itt is gazdag tartalmat hordozó antropomorfizmussal įllunk
1467 IV,61 | mutatkozik, mint az isteni įldįs hordozója (vö. Ter 2,3), s ennek következtében
1468 Intro,4 | ember sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem
1469 IV,60 | kitįrja az örökkévalósįg horizontja felé, azįltal, hogy befogadja
1470 III,48 | 48. A kezdetek hōsi korszakįhoz hasonlóan napjainkban
1471 IV,64 | körülményektôl, melyek addig olykor hôsiességet követeltek az Úr napjának
1472 III,46 | nem feledkezhetünk meg a hōsiességrōl, amellyel papok és hķvek
1473 V,76 | melyet böjt készített elô, hosszú vigiliával ünnepeltek és
1474 IV,66 | századok folyamán törvényt hozott a vasárnapi pihenésrôl, 110
1475 I,18 | béke és a lélek ajįndékįt hozvįn megjelent övéinek hśsvét
1476 III,36 | voltának mély indítékait. Hozzájárulhatnak ehhez, ha a körülmények
1477 V,76 | jeles napok visszatéréséhez hozzákapcsoljon és ünnepeljen évfordulókat.
1478 IV,64 | hogy a szombati nyugalmat hozzáköthették volna. A Római Birodalom
1479 III,41 | Isten ugyanis amikor szól hozzánk, várja a válaszunkat: a
1480 Intro,5 | közösségben. ~Mindehhez hozzátartozik még, hogy nemcsak missziós
1481 Intro,3 | fontos kérdésben. Ugyanakkor hozzátok is fordulok, kedves Hívek,
1482 I,16 | barįtsįgban visszaviszi hozzį az egész teremtést. ~
1483 III,43 | minden emberi terhét oda hozzuk az oltárra.
1484 IV,63 | föltįmadįs napjįra. Krisztus hśsvétja ugyanis megszabadķtotta
1485 Intro,7 | életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert idô. ~
1486 II,22 | kapcsolódó heti ritmushoz való hűség azonban kötelezô volt. Gyakran
1487 I,12 | szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat." (
1488 II,28 | vasárnap tartalmában is. A "hét husvétja" így bizonyos módon a "hét
1489 Intro,1 | napjára emlékeztet. A hét húsvétja, amikor megünnepeljük Krisztus
1490 III,53 | teszi jelenvalóvá az Úr húsvétját, s valósítja meg a teljes
1491 III,48 | testvéreivel és megünnepelje az Śr husvétjįt az Śj szövetség szentségében.
1492 II,19 | miatt ünnepeljük, nemcsak húsvétkor, hanem minden héten is" --
1493 IV,55 | közgondolkodás képviselôje a heti húsvétnak éppen e jellegét emeli ki: "
1494 IV,62 | sem a hįzadban tartózkodó idegen, hogy szolgįd és szolgįlód
1495 V,80 | keresztény hithez, melyek idegenek tōle vagy eltorzķtanįk.
1496 IV,70(114) | bebörtönzöttekrôl, az átutazó idegenekrôl; egyszóval midenkin segít,
1497 III,46 | idōszakok, amikor lanyhult az ideįlis buzgósįg e kötelezettség
1498 V,75 | fakadóan áthatol az ember idején, hónapjain, napjain évszázadain,
1499 V,74 | csúcsa a Megtestesülés "idejének teljessége", s vége Isten
1500 II,21 | elsô napja az apostolok idejétôl ezen az alapon kezdte meghatározni
1501 III,49 | szombaton este, az elsō vesperįs idejével megkezdōdik. 88 Liturgikus
1502 III,36 | keresztény családok saját identitásuk és család-egyházi szolgálatuk
1503 II,23(22) | 1--2: SC 10, 88, 89. (Az idézet Az apostoli atyák Bp., 1980:
1504 Bef,83 | vįlik, s ebben az értelemben idézhetjük Órigenész gondolatįt, aki
1505 III,37 | dicsôségérôl, nagyobb hangsúllyal idézi föl az ô "visszatérésének"
1506 IV,73 | menekülés, hanem inkább az idôbe írt "prófécia" lesz, mely
1507 IV,66 | nyomorúságos munkakörülmények és az idôbeosztás miatt, fôleg a világ szegényebb
|