1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
1508 I,8 | igaz az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (Gal 4,4)
1509 Intro,4 | hogy egész a közelmúlt idôkig a vasárnap "megszentelését"
1510 III,53 | úgy, hogy meghatározott idôközökben pap látogassa ôket, akár
1511 IV,61 | mindenekelōtt magįnak az idōnek megśjulįsa, s bizonyos értelemben "
1512 Intro,7 | tárjuk ki Krisztus elôtt az idônket, hogy megvilágíthassa és
1513 IV,60 | beavatkozįsainak és kegyelmének idōpontjait. ~
1514 Intro,3 | liturgikus év különbözô idôszakaiban rendszeresen tett -- látogatásaim
1515 III,46 | lelkében, s jóllehet voltak idōszakok, amikor lanyhult az ideįlis
1516 I,15 | van a kifejezett imádságos idôszakokra is, melyekben a kapcsolat
1517 IV,60 | visszatérése megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól,
1518 Intro,7 | vasárnapot: "Ne féljetek idôtöket Krisztusnak szentelni!"
1519 Intro,4 | épp az ünnepnapra vannak idôzítve. Olyan társadalmi és kulturális
1520 I,18(14) | ipsum redemptorem nostrum Iesum Christum Dominum habemus".
1521 II,21 | Büthinia helytartója, az ifjabb Plinius megjegyezte, hogy
1522 I,12 | magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és
1523 I,15 | nincs tudatában mindig ezen igazságnak. ~ ~ ~
1524 IV,73 | egész vasárnap a szeretet, a igazságosság és a béke nagy iskolája
1525 IV,66 | fejlettebb országokban is nagy igazságtalanságok és kizsákmányolások történnek.
1526 I,10 | van, hatalma alį vetve, igazsįgban és szentségben kormįnyozza
1527 I,10 | Zsinat is hangsślyozza ezt a igazsįgot: "Az Isten képmįsįra teremtett
1528 III,31 | nem csak egyéni jogcímen igazultak meg, hanem mint Krisztus
1529 V,74 | Krisztusban, a megtestesült Igében az idô Isten dimenziója
1530 III,39 | aki jelenvalóként beszél igéjében "amikor az Egyházban olvassuk
1531 III,41 | hogy adja válasszul a maga "igen-jét", megújítván, hogy Isten
1532 III,42 | Testének asztala ~42. Az Igének asztala természetszerűen
1533 III,52 | különféle formái iránti igény növekedése. Újra felfedezik
1534 III,47 | oly erōsen érzett belsō igénybōl fakadt, az Egyhįz įllandóan
1535 IV,66 | vasárnap megtartása és lelki igényei szempontjából, hanem mert
1536 V,80 | nélkül illeszkednek a hit igényeihez. A Pįsztorok feladata olyan
1537 Bef,82 | kielégķti a pihenés és szabadidō igényeit, de gyakran felszķnesen
1538 IV,66 | családi, kultúrális, társas igényekkel együtt, melyeket aligha
1539 IV,70 | szükkeblűségétôl, s inkább a megosztás igényes kultúrájára hivatkozik mind
1540 Bef,81 | egzisztencia mélyébe ķrt alapvetō igénynek kell lįtnunk. Alapvetō jelentōségū,
1541 IV,67 | megnyilvánulásaival - kielégíteni ezt az igényt, mely az Úr napjának megünneplésében
1542 I,8 | népének ajánlott föl az ígéret földjére való bevonulással (
1543 III,41 | együttlét így a keresztségi ígéretek belsô megújítására késztet,
1544 II,29 | fölelevenítve a keresztségi igéreteket sajátos jogcímen megújítja
1545 IV,73 | vasárnapi emlékezetében és igéretére emlékezve:"Békességet hagyot
1546 III,33 | összegyűjtsék az általa igért boldogság gyümölcseit: "
1547 III,46 | szįzad elején -- és serényen igyekezzetek közösségetekbe, mert ez
1548 I,12 | eltüntetem az országból az íjat, a kardot és a háborút és
1549 Intro,4(7) | olasz püspöki konferencia Il giorno del Signore c. lelkipásztori
1550 IV,61 | mutatkozik, mint az isteni įldįs hordozója (vö. Ter 2,3),
1551 III,48 | igéjét, felajįnlva az Śr įldozatįt, megszentelve a napot imįdsįggal,
1552 IV,62 | szamarad, sem semmiféle įllatod, sem a hįzadban tartózkodó
1553 IV,61 | s ennek következtében az įllatok és az ember szįmįra (vö.
1554 I,9 | élettelen dolgokat és az įllatvilįgot, de az embert érinti, mert
1555 V,80 | amelyek minden nehézség nélkül illeszkednek a hit igényeihez. A Pįsztorok
1556 III,51 | kétségtelenül csak azokat illeti, akik testvéreik szolgálatában
1557 I,11 | hordozó antropomorfizmussal įllunk szemben. ~Isten "nyugalmįt"
1558 III,46 | A Pįsztorok felszólķtįsa įltalįban meggyōzōdéses elfogadįst
1559 V,79(126) | A latin Egyhįz įltalįnos törvénye szerint parancsolt
1560 V,77 | reménnyel várt eljöveteléig. A íly módon történô megemlékezés
1561 IV,67 | kozmosz alkotóelemeit. 112 Ilyenkor az ember jobban tudatára
1562 I,9 | mérhetetlensége elôtt, és az imádás érzését, mely ebbôl fakad
1563 Intro,1 | kezdetét. A világ elsô napjának imádással és hálával telt felidézése,
1564 V,76 | leszállását a Máriával együtt imádkozó Apostolokra és az Egyház
1565 IV,56 | nemzedékben. Vajon Jézus nem imádkozott-e azért, hogy a tanítványokban
1566 III,43 | istendicsérete, szenvedése, imádsága és munkája egyesül Krisztus
1567 IV,64 | végezhették nyilvánosan is imádságaikat. 109 Tévedés volna tehát
1568 III,43 | életével, szenvedésével, imádságával és munkájával, és az ô teljes
1569 III,40 | felelôssége. Az ô feladatuk, hogy imádsággal és a szent szöveg tanulmányozásával
1570 Bef,86 | intenzívvé és hatékonnyá az imádságot, melyet az Egyház a Szentháromsághoz
1571 IV,55(101) | ezt a Barnabás levélben: "Íme, ezért üljük örömünnepként
1572 III,48 | įldozatįt, megszentelve a napot imįdsįggal, a szeretet cselekedeteivel
1573 Intro,5 | talán az erôteljes hívô indítás hiánya miatt is nagyon alacsony
1574 IV,73 | övéi között a szolidaritás indítéka, a belsô megújulás sürgetôje,
1575 III,47 | és méltįn, ha felfogjuk indķtékįt és figyelembe vesszük, hogy
1576 IV,62 | Tķzparancsolatban rögzķtett, alapvetō indķtékok érvényben vannak, de ezeket
1577 I,10 | kapcsolatįnak spirįlis mozgįsįt indķtja el, hanem rįvilįgķt az ember
1578 I,16 | tovįbbiakban a sugalmazott szöveg indoklįsul Isten mūvére hivatkozik: "
1579 II,22 | napjának megtartásában. Innen érthetô, hogy a hívôknek
1580 IV,72 | fokozottan érzik magányukat, inségüket, szenvedéseiket. Kétségtelen,
1581 III,33 | keresztények újra különös intenzitással az apostolok húsvét esti
1582 Bef,86 | közbenjárása teszi különösen intenzívvé és hatékonnyá az imádságot,
1583 Bef,86 | Egyház a Szentháromsághoz intéz. ~
1584 III,39 | miatt maradhat el. 64 Ezen intézkedéseket a a liturgikus reform hűségesen
1585 V,80 | megfelelō lelkipįsztori intézkedésekkel vilįgosan vissza kell utasķtani
1586 V,79 | ünnepek szįmįt. Az ilyen intézkedést a Szentszéknek jóvį kell
1587 II,19(17) | Vö. In Ioannis evangelium tractatus XX,
1588 V,78(124) | cuntcta novat, dum permanet ipse": CSEL 30,67.
1589 I,18(14) | Verum autem sabbatum ipsum redemptorem nostrum Iesum
1590 IV,70 | mind az egész társadalom irányában. 114 Nekünk a régieknél
1591 III,52 | lelkipásztori bölcsességgel irányítani kell. ~
1592 II,27 | emberiség igazi "Napjára" irányították. Szent Jusztinosz amikor
1593 I,13 | szükségletére, még inkább irányulnia kell a hitre, és ezt kell
1594 I,13 | S ha van is természetes irányultsága az ember pihenési szükségletére,
1595 II,23 | bizonyos "szombatosító" irányzata. Voltak olyan keresztény
1596 II,22 | apologéták és az egyházatyák írásaikban és prédikációikban. A húsvéti
1597 III,33 | hozzájuk, bevezette ôket az Írások megértésébe s végül asztalhoz
1598 Intro,1 | útjukon, magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "a kenyértörésben" (
1599 I,9 | jóságáról, mert mindent Isten irgalmas és hatalmas keze alkotott. ~ ~ ~
1600 IV,69 | gyakorolják a szeretet és a irgalmasság cselekedeteit és apostolkodjanak.
1601 Bef,86 | idô folyamában: "És az ô irgalmassága nemzedékrôl nemzedékre azokon,
1602 I,11 | Atya szeretetének tervét és irgalmassįgįt az egész emberiségre a Szentlélek
1603 Bef,86 | szavait, melyek az isteni irgalom áradásáról énekelnek az
1604 I,17 | mértékben eleven ez az Isten irįnti hįlįval és dicsérettel teljes "
1605 Bef,83 | A vasįrnap valósįgos iskola, az Egyhįz pedagógiįjįnak
1606 IV,73 | igazságosság és a béke nagy iskolája lesz. A Föltámadott jelenléte
1607 IV,73 | Lk 4,18--19). A hívô az Ô iskolájában -- a Húsvét vasárnapi emlékezetében
1608 III,40 | növekszik-e a Szentírás ismerete és szeretete. 66 Az ünneplés
1609 IV,72 | hogy szomszédságában vagy ismeretségi körében vannak betegek,
1610 Intro,7 | értelmessé tehesse. Egyedül Ô ismeri az idô titkát és az örökkévalóság
1611 III,48 | a vasįrnapot minden hķvō ismerje, szentelje meg és śgy ünneplje
1612 I,14 | szeretet megszakításokat nem ismerô dialógusa ez, mely mégsem
1613 I,18 | 22), egy śj "kivonulįst" ismert meg Isten fiainak szabadsįgįra,
1614 IV,64 | törvénye csak a 4. században ismerte el a heti ritmust oly módon,
1615 Bef,87 | e szent nap értéke egyre ismertebb legyen és egyre inkább megéljük.
1616 Bef,81 | megismerjük. Tartalma egészét ismerve és minden jelentését értve
1617 Intro,7 | kezdete óta fáradhatatlanul ismétlem: "Ne féljetek! Nyissátok
1618 III,43 | is lesz. A hívôk élete, istendicsérete, szenvedése, imádsága és
1619 I,14 | Isten nem egyetlen nap Istene, hanem az ember minden napjáé. ~
1620 I,15 | függésének elismerését. Minden Istené! Az Úr napja azért tér vissza
1621 IV,62 | nyugalom napja, az Śré, a te Istenedé. Akkor hįt ne dolgozz sem
1622 II,29 | együtt vallja: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28.) ~ ~ ~
1623 I,9 | Úrnak mutat be a világot isteníteni akaró minden kísértéssel
1624 II,27 | hatása alól, amelyek a Napot istenítették és e nap ünneplését Krisztusra,
1625 IV,65 | megfeledkezzék a teremtô Istenrôl, akitôl minden függ. Ennek
1626 V,77 | részesítsen minket a maga istenségében. ~
1627 II,19 | ezért az egész keresztény istentisztelet központja. E megszakítatlan
1628 IV,61 | legyen tehįt a mi Urunknak Istenünknek, hogy alkotott valamit,
1629 II,26(29) | Epistula 55,17: CSEL 34,188: "Ita ergo erit octavus, qui primus,
1630 IV,70 | megkülönböztetés ez? Nem ítéltek e szívetekben helytelenül
1631 V,79 | liturgikus szabįlyok szerint įthelyezendōk a következō vasįrnapra,
1632 IV,63 | hogy a szombat értelmét įthelyezzék a föltįmadįs napjįra. Krisztus
1633 I,18 | 2Kor 4,6). A "szombatról" įtlépünk "a szombat utįni elsō napra",
1634 I,15(13) | J. Heschel: The sabbath. Its meaning for modern man.
1635 IV,64(108) | Mommsen kiad., 1/2, 87; Codex Iustiniani 3,12,2. P. Krueger kiad.,
1636 III,39(65) | Romanum konstitúció (1969. IV. 3-án): AAS 61 (1969) ,
1637 III,44(74) | hívôk áldozásáról (1994. IX. 14-én): AAS 86(1994), 974. ~
1638 I,12 | vö. Oz 2,16--24; Jer 2,2; Iz 54,4--8). ~Hogy a "szombatnak",
1639 III,37 | gyakorolja vágyát", 57 miközben ízleli az új ég és az új föld örömét,
1640 III,32 | Eucharisztiában hirdetjük, ízleljük és éljük át. 41 Az Eucharisztia
1641 I,11 | fölajįnlott üdvösségben, az Izraellel kötött és a Krisztusban
1642 I,12 | hozza kapcsolatba, hanem az Izraelnek az egyiptomi szolgaságból
1643 IV,70 | határozottan elitélôk Szent Jakab szavai: "Ha közösségetekbe
1644 IV,69 | kötelezi ôket "a szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden
1645 Intro,4 | Ezzel szükségszerűen együtt jár a vasárnap mélyebb megértése
1646 III,34(46) | szeretetben földi zarándokútját járó Egyházadat: szolgádat N
1647 Intro,6 | változatlan hagyományának útján járunk, melyet a II. Vatikáni Zsinat
1648 IV,72 | fokozott hangsúlyt adni a javak megosztásának, aktivizálva
1649 III,36 | ehhez, ha a körülmények javallják, a liturgikus elôírásokban
1650 III,50 | és a helyi szokások által javallott formában, összhangban a
1651 III,36 | személyek és a csoportok javát, s fôként a gyümölcsöket,
1652 IV,62 | mūvével, melyet Isten népe javįra vitt végbe. ~
1653 II,21 | keresztények egyik megkülönböztetô jegye a világban. A 2. sz. elején
1654 III,37 | nevelve ôket az "isteni Jegyes" várására, mintegy "gyakorolja
1655 I,12 | figyelembe kell vennünk a jegyességet, mely Isten népével való
1656 II,29 | Testét, szemléli a "szent jelekben" jelenlévô föltámadott Jézust
1657 IV,55 | böjtölést és a föltámadás jeleként állva imádkoznak; s emellett
1658 II,21 | vö. ApCsel 20,7--12). A Jelenések Könyve arról tanúskodik,
1659 III,31 | Föltámadott övéi közötti élô jelenlétének ünneplése. ~Hogy e jelenlétet
1660 III,45 | megvallják a Föltámadott jelenlétét, arra hivatottak, hogy mindennapi
1661 II,29 | szemléli a "szent jelekben" jelenlévô föltámadott Jézust és Tamás
1662 III,51 | kell tenni, hogy az összes jelenlévôk -- kicsinyek és nagyok egyaránt --
1663 Intro,4 | társadalmi és kulturális jelenség ez, melynek -- nem tagadható,
1664 III,52 | vannak pozitív és bátorító jelenségek is. Hála a Szentlélek ajándékának,
1665 V,80 | fordķtani a napjainkban gyakori jelenségre, hogy tudniillik a helyi
1666 IV,64 | szempontjából mellôzhetô, jelentéktelen történelmi körülménynek
1667 II,27 | meg egy másik szimbolikus jelentés, amit az az Úr napjának
1668 I,9 | lapjának súlyos vallási jelentése van, himnusz a mindenség
1669 II,19 | gyökerezik, mégis, hogy teljes jelentéséhez eljuthassunk, Krisztus föltámadására
1670 Bef,85 | melynek tárgya a vasárnap jelentésének újra fölfedezése, erre az
1671 Bef,87 | találkoznak az élete forrását jelentô misztériumot vasárnaponként
1672 V,79 | hogy buzdķtsįk a hķveket a jelentōsebb ünepeken szentmisén való
1673 Bef,81 | igénynek kell lįtnunk. Alapvetō jelentōségū, hogy minden hķvō legyen
1674 Intro,4 | hagyományosan keresztény országokban jelentôsen megkönnyítette a nép széles
1675 III,39 | tanítványainak: ô az, aki jelenvalóként beszél igéjében "amikor
1676 V,76 | megfelel, hogy az évszakok és jeles napok visszatéréséhez hozzákapcsoljon
1677 V,78 | vasárnap, az Úr napja alapvetô jellegében találja meg legjobb kifejezését.
1678 III,47 | módon torkollottak kötelezō jellegū, egyetemes szokįsba. 81
1679 II,30 | következtében -- a keresztény mivolt jellegzetesége marad. ~
1680 Bef,83 | pluralizmus és széttöredzettség jellemez, melyek įllandóan próbįra
1681 Bef,87 | harmadik évezred kezdetét fogja jellemezni. De az az év és az a különleges
1682 III,44 | husvéti lakomában, ami sajátos jellemzôje az Eucharisztiának, melyben
1683 II,27 | kifejezéssel élt annak jelölésére, hogy a keresztények mikor
1684 II,27 | amellyel a pogány rómaiak jelölték e napot, s még mai nyelvekben
1685 II,26 | teljesen egyedülálló napot jelzi, mely a jelenlegi idôt fogja
1686 V,76 | ôket prófétai módon elôre jelzô zsidó Húsvéthoz és Pünkösdhöz.
1687 III,36(52) | dei fanciulli (1973. XI. 1-jén): AAS 66 (1974) 30. ~
1688 I,12 | menyasszonyának (vö. Oz 2,16--24; Jer 2,2; Iz 54,4--8). ~Hogy
1689 Intro,2 | napjának jelentését, ami Szent Jeromost "a vasárnap a föltámadás
1690 III,41 | amit Krisztus a maga "Amen"-jével helyettünk is megadott (
1691 IV,56 | 20) Számukra megvalósult Jézusnak a szenvedése elôtt mondott
1692 IV,57(104) | Vö. A gyermek Jézusról és a Szent Arcrôl nev. Szent
1693 II,29 | jelekben" jelenlévô föltámadott Jézust és Tamás apostollal együtt
1694 II,27(33) | fényesebb:/ te szenteled meg, Jézusunk,/ az elsôként Feltámadott." (
1695 II,21 | szövegekben Isten nevét, a JHVH-t adta vissza, amit nem volt
1696 III,49 | szentmise, amivel vele jįr, hogy a misézōnek homķliįt
1697 III,37(57) | Szt Ágoston: In prima Joan. tract. 4,6: SC 75,232. ~
1698 IV,68 | választaniuk azokat, melyek joban megfelelnek az evangéliumi
1699 III,46 | azoknak, akik az Śr napjįn nem jönnek el hallgatni az élet igéjét
1700 Intro,6 | Krisztus-hívôknek össze kell jönniük, hogy hallgatván Isten igéjét
1701 IV,71 | az Úr? Te pedig nem azért jössz a templomba, hogy adj valamit
1702 III,49 | szivesen kell fogadniuk a jövevényeket, fōként olyan helyeken,
1703 Bef,84 | koporsója, hanem a mindig új jövô bölcsôje, alkalom, amit
1704 II,30 | Elgondolható-e, hogy a jövôjét továbbra is ne határozza
1705 Bef,85 | 85. E jövônek feszülésben az Egyházat
1706 IV,63 | mind Isten, mind az ember jogait. Ebbōl érthetō, hogy a keresztények,
1707 IV,66 | föltételezi a munkához való jogát, s miközben e kérdésrôl
1708 Intro,2 | rendeltetésének misztériuma. ~Joggal mondhatjuk tehát, egy negyedik
1709 III,47 | tette, de olykor pontos jogi megfogalmazįshoz is kellett
1710 V,79 | törvényhozįsra. 126 A jelenlegi jogi-liturgikus szabįlyok lehetōvé teszik,
1711 II,30 | spontán gyakorlatból késôbb jogilag szentesített törvény lett:
1712 III,47(83) | Liturgiįban, illetve a sajįt jogś egyhįzak elōķrįsai és törvényes
1713 Intro,1 | a szombatok elsô napján, jókor reggel" (Mk 16,2) a sírhoz
1714 IV,70(114) | Jusztinosz is ezt írja: "A jómódúak és aki akar, ki-ki szándékának
1715 IV,70(114) | megfelelôen adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyújtött adományokat
1716 I,9 | Ugyanakkor himnusz a teremtés jóságáról, mert mindent Isten irgalmas
1717 I,12 | igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek
1718 I,10 | Isten kezébōl kikerült, az ō jósįgįnak nyomait viseli magįn. Szép
1719 Bef,87 | keresztény közösségnek, de jótékony hatással lesz az egész társadalomra
1720 IV,72 | korlátozódhat esetleges vasárnapi jótékonykodásra. De föltételezve az átfogó
1721 IV,55(100) | misekönyve (szír--arab kiadás). Jounieh (Libanon), 1959:38. ~
1722 III,36 | közöség számára fakadhatnak -- jóváhagyjanak esetleges és pontosan meghatározott
1723 Intro,2 | újból megerôsítette, amikor jóváhagyta az új egyetemes Római Kalendáriumot
1724 I,8 | 33,14; MTörv 3,20; 12,9; Józs 21,44; Zsolt 95,11), új
1725 V,79(126) | Nagyboldogasszony; Szent József, Péter és Pįl és Mindenszentek.
1726 Bef,87 | 87. A Jubileum közeledése – kedves Testvérek
1727 Bef,87 | törekvéseink fokozására. A Jubileumnak éppen ez a célja. Az esztendônek,
1728 Bef,87 | és újra várni fogunk más jubileumokat és évfordulókat. A vasárnap
1729 IV,70 | szó, amelyet Szent Pál a júdeai egyházak megsegítésére szervezett.
1730 IV,57(104) | Utolsó beszélgetések 1897. július 5--6. In: Oeuvres complčtes.
1731 III,53(97) | vasárnapi ünneplésrôl. (1988. jún. 2.): Ench. Vat. 11, 442;
1732 III,53 | hívek a lehetô leggyakrabban jussanak hozzá, akár úgy, hogy meghatározott
1733 III,44 | fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami
1734 IV,60 | befogadja Istent és az Ō kairoszait, azaz az Ō üdvözķtō beavatkozįsainak
1735 II,22 | elterjedt, s a görög és római kalendárium ünnepnapjai nem estek egybe
1736 Intro,2 | jóváhagyta az új egyetemes Római Kalendáriumot és a liturgikus évet újra
1737 IV,66(110) | nézve a laodikeia zsinat 29. kánonja a 4. század 2. felében:
1738 III,34 | nevének említése a szentmise kánonjában.A vasárnapi Eucharisztia
1739 Intro,7 | hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert
1740 I,10 | teremtett vilįg titokzatos kapcsolatįnak spirįlis mozgįsįt indķtja
1741 I,11 | mįr észrevehetō annak a kapcsolatnak jegyesi természete, melyet
1742 III,52 | családi életet, a társas kapcsolatokat, a szórakozást -- olyan
1743 Bef,83 | mįr nem tudnak egykönnyen kapcsolatot tartani egymįssal és a keresztény
1744 Bef,86 | Krisztus áldozatát és hozzá kapcsolhassák a saját életük áldozatát.
1745 III,43 | Krisztus a maga áldozatához kapcsolja az Egyház áldozatát: "Az
1746 Intro,2 | támogatásával, e jelentôs témához kapcsolódnak. ~
1747 II,22 | ószövetségi kinyilatkoztatáshoz kapcsolódó heti ritmushoz való hűség
1748 V,76 | tervei szerint szorosan kapcsolódtak az ôket prófétai módon elôre
1749 V,76 | századtól a heti Húsvéthoz kapcsolódva a keresztények megülték
1750 IV,58 | kivonuláshoz (vö. MTörv 5,12--15) kapcsolt -- a keresztény arra hivatott,
1751 I,17 | Śr napjįn olyan mértékben kapja meg teljes értelmét, amilyen
1752 III,36 | társulatok, kisközösségek. Így kapnak alkalmat arra, hogy az egyházi
1753 III,35 | ünnepnapokon az egyéb templomok és kápolnák miserendjét hangolják össze
1754 Intro,7 | Nyissátok ki, sôt, tárjátok ki a kapukat Krisztus elôtt!" 9 Most
1755 Bef,84 | bölcsôje, alkalom, amit arra kapunk, hogy a futó pillanatokat
1756 V,77 | legnagyobb ünnep kétségtelenül a Karácsony, amikor a keresztények szemlélik
1757 I,12 | az országból az íjat, a kardot és a háborút és zavartalan
1758 IV,66 | munkanapokon is tétlenségre vannak kárhoztatva. ~
1759 II,27 | átéli Símeon örömét, aki karjában tarthatta az isteni Gyermeket,
1760 III,53 | által kiadott és a püspöki karok által alkalmazandó szabályok
1761 III,36 | szentmisén való részvételre. A katekéták segítik ôket ebben azáltal,
1762 II,30 | különösen kötelességének érzi új kateketikai és lelkipásztori megoldások
1763 III,41 | csupán az elmélkedés és a katekézis alkalma, hanem Isten dialógusa
1764 II,23 | sürgette az elsô századok katekézisét a vasárnap pontos meghatározására
1765 III,52 | ünnepélyes végzését -- vagy katekézist, amellyel szombat vagy vasárnap
1766 V,76 | elnyújtottak egészen Pünkösdig, a katekumenok beavatásának kiváltságos
1767 II,23(23) | secunda ('második nap') , a keddé feria tertia ('harmadik
1768 I,12 | részlete: "Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mezô
1769 IV,61 | meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme elfogadįsįra. Amikor az
1770 IV,60 | üdvözķtō beavatkozįsainak és kegyelmének idōpontjait. ~
1771 V,77 | betelhessenek az üdvösség kegyelmével." 121 Húsvét és Pünkösd
1772 II,28(34) | Vö. Alexandriai Szent Kelemen: Sztrómata VI, 138,1--2:
1773 II,19 | föltámadásának e szoros összefüggését Keleten és Nyugaton egyaránt minden
1774 IV,70 | tôle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, amikor megérkezem" (
1775 III,44 | áldozzanak, de legyenek kellôen felkészülve, s ha súlyos
1776 IV,71 | útmutatásai élénk visszhangot keltettek az elsô századoktól kezdve
1777 IV,63 | erōszaknak mindig śj csķrįit kelti a történelemben. ~ ~ ~
1778 IV,60 | nem halvįnyuló csodįlatot keltve vezet vissza ahhoz a titokzatos
1779 IV,66 | munka sokak számára ma is kemény rabszolgaság, akár a nyomorúságos
1780 III,43 | eucharisztikus áldozatot, a kenószisz misztériumának legnagyobb
1781 IV,70 | szóltok hozzá: »Foglalj itt kényelmesen helyet.« A szegénynek meg
1782 III,33 | föl, amikor " kezébe vette kenyeret, megáldotta, megtörte és
1783 IV,71 | folytatni tudja a csodálatos kenyérszaporítást. 117 ~
1784 II,28 | Szentlélek "tüzével", s mindkét kép a keresztény vasárnap tartalmát
1785 I,14 | vissza a házastársi szeretet képeinek használatától.
1786 Intro,4 | zárul, hogy többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire
1787 I,12 | a próféták által kedvelt képet használva, hogy Isten úgy
1788 Intro,4 | tehát az ünnepre, belsôleg képtelenné válik az "ünneplésre". 7
1789 IV,55 | maronita liturgia e szavai jól képviselik annak az örömnek erôs hangját,
1790 IV,55 | eucharisztikus közgondolkodás képviselôje a heti húsvétnak éppen e
1791 Intro,3 | lelkipásztori törekvésteket e fontos kérdésben. Ugyanakkor hozzátok is
1792 III,40 | aktualizálják korunk embereink kérdéseire és életére. ~
1793 Intro,6 | láttán és a belôle fakadó kérdések hallatán nagyon szükségesnek
1794 IV,66 | való jogát, s miközben e kérdésrôl a keresztény vasárnappal
1795 III,43 | A szentmis ugyanis a keresztáldozat eleven megjelenítése. A
1796 II,20 | elsô prédikáció és az elsô keresztelések napja: Péter meghirdette
1797 III,41 | vagy a szentmisében történô kereszteléskor pedig kifejezetten is elhangzanak.
1798 II,25 | vigilián kívül ezen a napon kereszteljünk, "amikor az Egyház megemlékezik
1799 III,43 | az Atyának, mint ahogy a kereszten tette. "A misében végbemenô
1800 II,27 | az Egyházat, hogy tegye kereszténnyé a vasárnap számára a dies
1801 III,47 | kötelezettséget, mely az elsō szįzadok keresztényei įltal oly erōsen érzett
1802 Intro,4 | szükségünk, ami segíti a keresztényeket abban, hogy teljes összhangban
1803 Bef,83 | körvonalazódik a "diaszpórįban" élō kereszténység, azaz a szétszórtsįgnak
1804 III,43 | mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,8.) ~A szentmis
1805 II,25 | bűnbánati aktust, mely a keresztségre, a keresztény élet születésére
1806 III,41 | hirdetése, fôleg a szentmise keretében nem csupán az elmélkedés
1807 III,35 | liturgikus eligazítások, melyek kérik, hogy vasárnap és ünnepnapokon
1808 III,44 | terheli lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát a bűnbánat
1809 Intro,5 | és másokkal együtt kell kérni Ôt az egyházi közösségben. ~
1810 Intro,7 | újrafelfedezésének kegyelmét kérnünk kell, nemcsak azért, hogy
1811 IV,58 | Buzdítása befejezéseként kérte, hogy az Egyház az Úr napján
1812 Intro,4 | Senki figyelmét el nem kerülheti ugyanis, hogy egész a közelmúlt
1813 II,24 | lett. Erôs megvilágításba került a föltámadás és a teremtés
1814 IV,61 | közvetlen kapcsolat nem kerülte el a teremtés bibliai elbeszélésérōl
1815 IV,57 | azután kielégítetlenül és keserűségben hagyják a szívet. A keresztény
1816 III,35 | egyenes folytatását jelentik a késôbbi liturgikus eligazítások,
1817 Intro,4 | önmaguk" legyenek, s mindig készen arra, hogy számot adjanak
1818 IV,58 | melyet Krisztus szeretettel készít nekünk? A szentmisén való
1819 III,40 | hallgatását jól elô kell készíteni a hívôk lelkében a Szentírás
1820 V,76 | ünnepek ünnepe", melyet böjt készített elô, hosszú vigiliával ünnepeltek
1821 III,44 | áldozatban történtekkel 75 s a készséget az egymás iránti szeretetre,
1822 II,24 | napjával. Ez az összefüggés késztetett a föltámadás olyan értelmezésére,
1823 Intro,2 | közelsége -- mely a hívôket arra készteti, hogy Krisztus világosságánál
1824 IV,73 | strukturái megváltoztatásának késztetôje lesz. A keresztény vasárnap
1825 III,40 | szöveg tanulmányozásával jól készüljenek föl az Úr igéjének magyarázatára.
1826 III,45 | Élet kenyerét magukhoz véve készülnek fel Krisztus tanítványai
1827 I,17 | elōzōnek kiegészķtése: a kettō együtt nézve a teremtés
1828 III,39 | Ige és az Élet Kenyerének kettôs asztaláról. Az Ige asztaláról
1829 V,80 | liturgiįjįba, és olyan elemeket kevernének a hiteles keresztény hithez,
1830 III,38 | vasárnap a hit napja, nem kevésbé a keresztény remény napja
1831 IV,71 | elvégy tôle valamit." 115 Nem kevesebbet kíván Aranyszájú Szent János: "
1832 Bef,87 | amikor ünnepelni fogjuk, sok kezdeményezés ad majd olyan jelleget,
1833 V,80 | a polgįri élet śjkeletū kezdeményezéseire is -- hordoznak olyan értékeket
1834 III,40 | elmélyítését szolgáló sajátos kezdeményezésekkel. Ha ugyanis imádságos és
1835 Intro,2 | elméleti és lelkipásztori kezdeményezéstekhez, melyek e zsinat utáni években
1836 V,74 | Krisztust úgy, hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az
1837 II,25 | részben szorgalmazva a mise kezdetekor a szenteltvízzel való meghintés
1838 Intro,2 | lenyűgözô szertartásának kezdetén a húsvéti gyertya elôkészítésekor
1839 IV,60 | vissza ahhoz a titokzatos kezdethez, amikor Isten örök Igéje
1840 III,47 | amikor lanyhasįg és hanyagsįg kezdett mutatkozni, kellett kifejezetten
1841 IV,55 | mind a keleti liturgiában kezdettôl fogva jellemzi. Történetileg
1842 III,49 | ünnep az elsō vesperįssal kezdōdik. 89 Következésképpen az
1843 II,21 | idejétôl ezen az alapon kezdte meghatározni Krisztus tanítványainak
1844 I,9 | Isten irgalmas és hatalmas keze alkotott. ~ ~ ~Isten lįtta,
1845 III,33 | Akkor ismerték föl, amikor " kezébe vette kenyeret, megáldotta,
1846 II,29 | a kezeimet; nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba, és
1847 II,29 | ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd ki a kezedet és
1848 IV,55(100) | nyelvű misekönyve (szír--arab kiadás). Jounieh (Libanon), 1959:
1849 III,53 | összejövetelt 96 a Szentszék által kiadott és a püspöki karok által
1850 Intro,6 | 6. Az újonnan kialakult helyzet láttán és a belôle
1851 Bef,84 | keresztény közösség így kiált Krisztusa felé: "Marána
1852 Bef,84 | remény és a várakozás e kiáltásában a közösség kiséri és támogatja
1853 Intro,1 | vasárnapra a zsoltáros örömteli kiáltását: "Ezt a napot az Úristen
1854 III,43 | melyekre lehívtuk a Szentlélek kiáradását, aki a konszekráló szavakban
1855 II,28 | 20,22--23.) A Szentlélek kiárasztása volt a Föltámadott nagy
1856 II,20 | 1), amikor a Szentlélek kiárasztásával valóra vált Jézus föltámadása
1857 V,75 | egyéb, mint kiterjedése és kibontakozása annak, ami azon a napon
1858 Intro,4 | fejlôdés és a társas élet kibontakozásának egészét szolgálja. Nem csupán
1859 IV,63 | törvénytisztelō értelmezésével, és kibontakoztatva a szentķrįsi szombat igazi
1860 III,51 | az összes jelenlévôk -- kicsinyek és nagyok egyaránt -- érintve
1861 I,17 | megfogalmazįs az elōzōnek kiegészķtése: a kettō együtt nézve a
1862 I,18 | törvénye megismétlōdik, kiegészül és teljesen föltįrul a föltįmadott
1863 II,21 | vissza, amit nem volt szabad kiejteni. ~
1864 IV,57 | és az érzületet, azután kielégítetlenül és keserűségben hagyják
1865 Bef,82 | kisértéseivel, mely bōségesen kielégķti a pihenés és szabadidō igényeit,
1866 IV,57 | összekeverni a gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel, melyek egy
1867 V,78 | bemutatván föltámadásának erejét, kiemeli azt. Miként Nolai Szent
1868 I,15 | dialógussá válik. Az "Úr napja" kiemelkedôen e kapcsolat napja, amikor
1869 II,21 | föltámasztotta Eutichuszt, aki kiesett az ablakból és meghalt (
1870 IV,59 | kiterjesztése és teljes kifejezése annak az üdvtörténetnek
1871 II,27(33) | olvasmányos imaóra.) Hasonló kifejezések taláhatók a Liturgia Horarum
1872 III,50 | alkalmas a szív örömének kifejezésére, hangsúlyozza az ünnepet
1873 I,13 | elengedhetetlen és meghatározó kifejezésérôl. Napjainkban a keresztények
1874 V,78 | jellegében találja meg legjobb kifejezését. A liturgikus esztendô folyamán,
1875 I,10 | isteni "munka" antropomorf kifejezésével nem csupįn a Teremtō és
1876 II,27 | mikor gyűlnek össze, 31 de a kifejezésnek ekkor a hívôk számára már
1877 II,27 | a szokásos "Nap napján" kifejezéssel élt annak jelölésére, hogy
1878 II,21 | keresztények az Úr napja kifejezést használták, a húsvéti üzenetbôl
1879 I,15 | kapcsolatának szüksége van a kifejezett imádságos idôszakokra is,
1880 V,74 | gyertyába a folyó év számát, kifejezik, hogy "Krisztus az idô Ura;
1881 III,44 | szentáldozás elôtt van, különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja
1882 Bef,81 | tapasztalatok között, különösen is kifejezōdik a Föltįmadott akaratįnak
1883 III,44 | latin szertarttásban nagyon kifejezôen a szentáldozás elôtt van,
1884 III,32 | Eucharisztia nem csupán intenzív kifejezôje, hanem bizonyos értelemben
1885 III,37 | az Egyház -- világosabban kifejezve "menyasszony" természetét --
1886 II,22 | misztérium egész újdonságát kifejezze. ~ ~ ~
1887 IV,57 | öröm részesedés abban a kifürkészhetetlen, egyszerre isteni és emberi
1888 Bef,84 | öröm és a közöség napja kihat a társadalomra is, életenergiát
1889 I,18 | akik Krisztussal együtt kiįlthatjįk: "Abba, Atya!" (Róm 8,15;
1890 II,24 | jelentôs teológiai elmélyülés kiindulópontja lett. Erôs megvilágításba
1891 Intro,2 | keresztények napja, a mi napunk" 3 kijelentésre késztette. A vasárnap ugyanis
1892 II,30 | naptár reformelképzeléseirôl, kijelentette, hogy "csak azokat nem ellenzi,
1893 IV,65 | lehetôséget ad az embernek, hogy kilépjen a földi teendôk olykor nagyon
1894 IV,65 | földi teendôk olykor nagyon kimerítô folyamatából, és tudatosítsa,
1895 Intro,4 | lakhelyrôl távoli helyekre való kimozdulást jelenti, s gyakran foglal
1896 IV,72 | megnyilvánulásokkal kell kimutatnia, hogy "egyedül" nem lehet
1897 III,39 | számára, ezért a Biblia kincseit jobban föl kell tárni". 63
1898 III,47 | egyetemes szokįsba. 81 A Kįnonjogi Kódex 1917-ben elōször fogalmazta
1899 I,13 | való kapcsolat -- bibliai kinyilatkoztatás által hirdetett és fölkínált
1900 IV,57 | Isten terve szerinti ember kinyilatkoztatása és a tökéletes képe. Miként
1901 II,22 | alapuló és az ószövetségi kinyilatkoztatáshoz kapcsolódó heti ritmushoz
1902 I,15 | építészetének" a bibliai kinyilatkoztatásra oly jellemzô sajátos részét. 13
1903 I,18 | kezdetek misztériumįnak teljes kinyilatkoztatįsįt, az üdvtörténet csścsįt
1904 Intro,4 | ami csak a pihenés és a kirándulás ideje. Komoly lelki érettségre
1905 IV,64 | melyekben a keresztények kisebbségben éltek és a polgári naptár
1906 Bef,83 | azaz a szétszórtsįgnak és kisebbségnek az az įllapota, melyben
1907 Bef,82 | hagyomįnyos emberi értékek tudata kisér -- kell szembeszįllniuk
1908 Bef,84 | e kiáltásában a közösség kiséri és támogatja az emberek
1909 Bef,82 | szembeszįllniuk az olyan kultśra kisértéseivel, mely bōségesen kielégķti
1910 I,9 | isteníteni akaró minden kísértéssel szemben. Ugyanakkor himnusz
1911 III,36 | mozgalmak, társulatok, kisközösségek. Így kapnak alkalmat arra,
1912 I,12 | fáraó elnyomásából való kiszabadításában megmutatja a maga dicsôségét.
1913 IV,65 | a technika hihetetlenül kitágította a hatalmat, amit az ember
1914 III,31 | megkereszteltek "állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában
1915 I,8 | engedelmességben állhatatosan kitartva lépjen oda be (vö. Zsid
1916 V,75 | végéig, nem egyéb, mint kiterjedése és kibontakozása annak,
1917 I,11 | a megtestesült Ige fogja kiterjeszteni az Atya szeretetének tervét
1918 IV,59 | megvalósulása, s bizonyos értelemben kiterjesztése és teljes kifejezése annak
1919 IV,60 | önmagįba zįrkózįstól, mert kitįrja az örökkévalósįg horizontja
1920 IV,55 | A megfelelô gesztusok kiválasztásával a liturgikus gyakorlat is
1921 Intro,2 | azok, akiknek megadatott a kiváltság, hogy lássák a föltámadott
1922 IV,71 | valamit." 115 Nem kevesebbet kíván Aranyszájú Szent János: "
1923 III,54 | mely a fizikai jelenlétet kívánja meg a testvérek közösségében
1924 I,14 | világosan látható, hogy kivétel nélkül minden Istentôl való.
1925 I,8 | a témája, melyet Isten a kivonulás után népének ajánlott föl
1926 IV,59 | földön van" (Ef 1,10). A kivonulásban történt szabadulás emlékezete
1927 IV,58 | 1--3; Kiv 20,8--11) és a kivonuláshoz (vö. MTörv 5,12--15) kapcsolt --
1928 I,16 | megtartįsįra kötelez, a Kivonulįs könyvében sajįtos formulįja
1929 I,17 | Istentōl jött szabadķtįs a kivonulįsban: "Emlékezz rį, hogy Egyiptom
1930 I,18 | teremtésben mūvelt s amit népe kivonulįsįban valósķtott meg, az Krisztus
1931 II,25 | hogy a húsvéti vigilián kívül ezen a napon kereszteljünk, "
1932 III,52 | kötelessége a nap liturgián kívüli egyéb részeit -- a családi
1933 IV,66 | nagy igazságtalanságok és kizsákmányolások történnek. Amikor az Egyház
1934 I,9 | pįratlan ajįndékįt s egyben kockįzatįt. A Szentķrįs mindjįrt a
1935 I,9 | 9. A teremtéstörténet költôi stílusa jól érzékelteti
1936 IV,66 | jobban igényli a terheket könnyítô és az Úr napjának megszentelését
1937 III,45 | legyenek. Az áldozás utáni könyörgés és a befejezô szertartás --
1938 III,38 | reménynek. Ezért az "egyetemes könyörgésekbe" nem csak a keresztény közösség,
1939 III,54 | a napi olvasmányokat és könyörgéseket, és lelki áldozást végeznek. 98
1940 III,49 | kell mondania és a közös könyörgést is végezni kell.Ezen felül
1941 III,34 | közösségre, 45 mert azért könyörög, hogy az Atya emlékezzék
1942 I,16 | megtartįsįra kötelez, a Kivonulįs könyvében sajįtos formulįja van: "
1943 Intro,3 | összegyűltök pásztorotok köré megünnepelni az Eucharisztiát
1944 III,48 | szerint akarnak élni. A környezet olykor kifejezetten ellenséges,
1945 III,45 | télr vissza mindennapos környezetébe, hogy egész életébôl ajándék,
1946 Intro,4 | vasárnap arculatát is. Széles körökben gyakorlattá vált a "hétvége",
1947 V,79 | tįrsadalmi és gazdasįgi körülményekre, a hagyomįnyra és a polgįri
1948 IV,64 | megszabadultak azoktól a körülményektôl, melyek addig olykor hôsiességet
1949 IV,64 | jelentéktelen történelmi körülménynek tekinteni. A zsinatok a
1950 III,36 | részegyházak Püspökei bölcs körültekintésére tartozik, hogy -- figyelembe
1951 III,34 | papságától és segédkezôitôl körülvett püspök." 43 A püspökkel
1952 Bef,83 | követelményeihez. A vilįg sok részén körvonalazódik a "diaszpórįban" élō kereszténység,
1953 IV,65 | tudatosítsa, hogy minden Istennek köszönheti a létét. Az a csodálatos
1954 IV,55(100) | akklamációja a Úr napjának köszöntésére: vö. az antiochiai maroniták
1955 III,54 | közösség szolidaritását és köszöntését -- is elviszi nekik. Ily
1956 I,12(12) | Neusner: Genesis Rabbah, 1. köt. 107, 117. Atlanta, 1985.).
1957 V,78 | Máriát, akit elszakíthatatlan kötelék fűz Fiának üdvösséget szerzô
1958 IV,67 | törvényeként" "az egység és a béke kötelékében" összefogja a kozmosz alkotóelemeit. 112
1959 III,52 | Krisztus minden tanítványának kötelessége a nap liturgián kívüli egyéb
1960 IV,69 | elvonja a hívôket a szeretet kötelességeitôl, hanem épp ellenkezôleg,
1961 II,30 | Ezért az Egyház különösen kötelességének érzi új kateketikai és lelkipásztori
1962 IV,67 | vasárnapot. Lelkismeretbeli kötelességük ugyanis úgy megszervezni
1963 III,48 | szentségében. Fōként a Püspökök kötelesssége arról gondoskodni, hogy "
1964 III,49 | szentmisén fakad a Pįstorok kötelezettsége, hogy mindenki szįmįra tegyék
1965 III,49 | 49. A hķvōk kötelezettségébōl, hogy -- ha csak sślyos
1966 IV,71 | úgy eleget tenni vallási kötelezettségeiknek, hogy javaikat nem osztották
1967 Intro,7 | vasárnap megszentelésének kötelezettségét ugyanis -- elsôsorban az
1968 III,47 | elvirai zsinat nem a vasįrnapi kötelezettségrōl, hanem hįrom misemulasztįs
1969 IV,67 | körülményei között is számoljon kötelezettségükkel, mely szerint meg kell szentelniük
1970 V,79 | életben, hogy az Egyhįz kötelezōen elōķrta a szentmisén való
1971 III,47(81) | megszntelésének erkölcsi kötelzettségét tagadó tanķtįsról: DS 2152. ~
1972 IV,61 | közvetlenül a hatodik nap mūvéhez kötōdik, melyen Isten "a maga képére
1973 Bef,82 | a vasįrnap megtartįsįhoz kötōdō hagyomįnyos emberi értékek
1974 I,12 | napon a kedvéért szövetséget kötök a mezô vadjával, a magasban
1975 I,11 | üdvösségben, az Izraellel kötött és a Krisztusban beteljesedett
1976 II,23 | megtért azon keresztények követelésének ellenhatásaként, akik meg
1977 III,41 | csodatettei és a Szövetség követelményei. Isten népe érzi, hogy a
1978 Bef,83 | hūségét hitének sajįtos követelményeihez. A vilįg sok részén körvonalazódik
1979 Intro,7 | meg tudjunk felelni a hit követelményeinek, hanem azért is, hogy konkrét
1980 IV,64 | ami nem kis áldozatokat követelt tôlük. A keresztények számára
1981 IV,64 | addig olykor hôsiességet követeltek az Úr napjának megtartásához.
1982 III,49 | vesperįssal kezdōdik. 89 Következésképpen az ilyen "elōesti" mise
1983 III,47 | misemulasztįs büntetōjogi következményeirōl szól), 79 fōleg a 6. szįzadban
1984 V,79 | szerint įthelyezendōk a következō vasįrnapra, hogy a hķvek
1985 III,47(84) | kötelezettségnek, sślyos būnt követnek el" (2181). ~
1986 II,26 | mely a jelenlegi idôt fogja követni, a határtalan napot, melynek
1987 II,19 | Úr föltámadásának napját követôen folyamatosan alakult ki.
1988 Intro,2 | századi szerzô homíliáját követve, hogy az "Úr napja" a "napok
1989 III,49 | csak sślyos akadįly nem jön közbe -- részt kell venniük a
1990 Intro,3 | rendszeresen tett -- látogatásaim közben érlelôdött meg bennem. Úgy
1991 Bef,86 | nyomdokaiba lép és az ô anyai közbenjárása teszi különösen intenzívvé
1992 Bef,86 | 86. A Szent Szűz közbenjárására bízom, hogy a keresztény
1993 V,75 | föltárja az idô értelmét. Semmi köze a kozmikus ciklusokhoz,
1994 Bef,87 | 87. A Jubileum közeledése – kedves Testvérek és Nôvérek –
1995 Intro,4 | kerülheti ugyanis, hogy egész a közelmúlt idôkig a vasárnap "megszentelését"
1996 Intro,2 | szabályokat. 6 A harmadik évezred közelsége -- mely a hívôket arra készteti,
1997 III,46 | papok és hķvek üldöztetések közepette és a vallįsszabadsįg megszorķtįsa
1998 Intro,7 | vasárnap a keresztény élet középpontjában álló nap. Pápaságom kezdete
1999 III,52 | hit terén minimális, vagy középszerű megoldásokkal, hanem segíti
2000 IV,55 | Ágoston mint az eucharisztikus közgondolkodás képviselôje a heti húsvétnak
2001 III,48 | mįskor -- igen gyakran -- közömbös és visszautasķtó az evangéliumi
2002 I,11 | Isten "nyugalmįt" nem szabad közönségesen śgy fölfogni, mint Isten "
2003 III,52 | alkalom, hanem arra is, hogy közösen összeszedjék magukat és
2004 III,37 | gyermekeit az eucharisztikus közösségbe és nevelve ôket az "isteni
2005 III,36 | 36. A vasárnapi szentmise közössége az egység kiváltságos helye:
2006 II,23 | hirdessék Jézus Krisztust. Egyes közösségekben megfigyelhetô a szombat
2007 IV,73 | sürgetôje, a bűn egyeseket, közösségeket, olykor egész népeket szorongató
2008 III,49 | közösséget. Ugyanakkor az ilyen közösségeknek szivesen kell fogadniuk
2009 III,41 | felolvasták a Törvényt Izrael közösségét pedig felszólították --
2010 III,34 | egyetemes Egyházzal való közösségre, 45 mert azért könyörög,
|