1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
2011 III,33 | a Föltámadott megjelent közöttük (vö. Jn 20,19). A tanítványok
2012 II,19 | keresztény istentisztelet központja. E megszakítatlan és egyetemes
2013 V,74 | teljességét (az eredetiben központját) jelentik. E teljesség csúcsa
2014 IV,67 | ember közötti, az egymás közti és az önmagunkkal való béke
2015 I,14 | regisztereit szólaltatja meg a közvetett és megszokott megnyilvánulásoktól
2016 III,54 | a rádiós vagy televíziós közvetítés értékes segítséget jelent,
2017 III,54 | bekapcsolódásba helyszíni közvetítéssel. 99 Természetesen az ilyen
2018 I,16 | hįlaadįsban, a gyermeki közvetlenségben és a jegyesi barįtsįgban
2019 I,8 | Ugyanezt hangsúlyozza Pál a Kolosszeieknek írt levelében: "Benne teremtetett
2020 III,34(45) | levele a püspökökhöz a kommunióról (1992. V. 28-án) 11--14:
2021 III,34 | ahol az Egyház misztériuma konkréten megvalósul. Ugyanakkor az
2022 IV,64(108) | Vö. Nagy Konstantin rendelete 321, VII. 3-án:
2023 III,49(87) | Christus Dominus apostoli konstitściója (1953. I. 6-įn): AAS 45(
2024 III,39(65) | Missale Romanum konstitúció (1969. IV. 3-án): AAS 61 (
2025 III,43 | Szentlélek kiáradását, aki a konszekráló szavakban páratlan hatással
2026 Bef,84 | történelem Ura, nem álomképeink koporsója, hanem a mindig új jövô
2027 III,52 | fejezi ki, ma inkább, mint korábban, hogy nem elégszik meg a
2028 IV,70 | komoly dorgálását, mellyel a korintusiakhoz fordult, akik abban voltak
2029 III,44 | Szent Pál emlékeztette a koritusi híveket (vö. 1Kor 11,27--
2030 III,52 | szó értelmét, ha csak erre korlátoznánk a vasárnap "megszentelését".
2031 IV,72 | a velük való törôdés nem korlátozódhat esetleges vasárnapi jótékonykodásra.
2032 I,10 | igazsįgban és szentségben kormįnyozza a vilįgot; s hogy Istent
2033 II,27(33) | Pl.: "A nyolcadik nap s korszak ez,/ minden napunknál fényesebb:/
2034 III,48 | 48. A kezdetek hōsi korszakįhoz hasonlóan napjainkban sok
2035 IV,63 | szembeszįllva egyes kortįrsai tślsįgosan törvénytisztelō
2036 IV,65 | elismerése fokozottan fontos a mi korunkban, amikor a tudomány és a
2037 III,38 | ritmusa élteti és táplálja, kovásza és világossága lesz az emberi
2038 I,10 | hanem rįvilįgķt az ember kozmosszal kapcsolatos feladatįra is.
2039 V,75 | nemcsak az Egyházat, hanem a kozmoszt és az egész történelmet
2040 Intro,3 | levelem született, néhány a krakkói püspökségem éveiben, mások
2041 II,29 | elmondott vagy elénekelt Krédó nyilvánvalóvá teszi a vasárnap
2042 IV,59 | szűnik meg, hanem elmélyül a krisztocentrikus távlatban, annak az isteni
2043 IV,69 | nyilvánvalóvá válik, hogy a Krisztus-hívôk nem ebbôl a világból valók
2044 Intro,6 | fölelevenített, amikor tanítja: "a Krisztus-hívôknek össze kell jönniük, hogy
2045 Bef,84 | keresztény közösség így kiált Krisztusa felé: "Marána tha: jöjj
2046 V,78 | és lelki törekvése mélyen Krisztusba gyökerezik, aki életének
2047 Intro,2 | misztériumának középpontja is. Krisztusé ugyanis "az idô és a századok",
2048 II,29 | sajátos jogcímen megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását.
2049 IV,60 | hetek forgįsįban nemcsak kronológiai ritmust, hanem teológiai
2050 Bef,81 | keresztény egzisztencia mélyébe ķrt alapvetō igénynek kell lįtnunk.
2051 I,10 | Laborem exercens enciklikįban ķrtam, a munka elsō evangéliumįt
2052 IV,64(108) | Codex Iustiniani 3,12,2. P. Krueger kiad., 248. ~
2053 V,76 | Egyház minden néphez szóló küldetésének kezdetét. 120 ~
2054 I,10 | vilįg történelmében annak a küldetésnek a gyümölcse, mellyel Isten
2055 III,49 | akikrōl a lelkipįsztoroknak külön is gondoskodniuk kell. 90 ~ ~ ~
2056 III,46 | dķcséretetek Isten elōtt. Különben miféle mentsége lehetne
2057 III,34 | ünnepélyességével mégis különbözik, mert "azon a napon történik,
2058 III,47 | folyamodnia. Ez történt a különbözō zsinatokon a 4. szįzadtól
2059 I,12 | 12. A Teremtô tervében különbség, ugyanakkor mély összefüggés
2060 II,23 | vasárnap és a zsidó szombat különbsége egyre inkább beépült az
2061 II,20 | Isten szétszórt fiai minden különbségre való tekintet nélkül egységet
2062 III,51 | nem csupán egyházfegyelmi különbségtétel alapja a celebráns sajátos
2063 I,14 | megszentelt" nap, azaz el van különítve a többi naptól, azért, hogy
2064 I,13 | Éppen ezért nem a többi kultikus rendelkezés között -- mint
2065 V,75 | természetvallások és az emberi kultúra tagolni próbálja az idôt
2066 Bef,87 | tevékeny építôi a szeretet kulturájának. Áldásom Mindnyájatoknak! ~
2067 IV,70 | inkább a megosztás igényes kultúrájára hivatkozik mind a közösség
2068 Bef,83 | tįrsadalomban, melyet egyre inkįbb a kulturįlis pluralizmus és széttöredzettség
2069 II,27 | vonták ki a hívôket azoknak a kultuszoknak csábító hatása alól, amelyek
2070 Intro,1(1) | Vö. Jel 1, 10: "Kyriaké hémera"; Didakhé 14,1; Antiochiai
2071 III,35(47) | csoportjához (1998. II. 17-én) 4,: L'Osservatore Romano 1998.
2072 III,41 | a pusztában a Sínai-hegy lábánál (vö. Kiv 19,7--8; 24,3.7) --,
2073 I,10 | elsō fejezetei, miként a Laborem exercens enciklikįban ķrtam,
2074 III,36(54) | Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítása (1988.
2075 Intro,4 | heti pihenést, az állandó lakhelyrôl távoli helyekre való kimozdulást
2076 Bef,84 | hogy az idô, amelyben ott lakik a Föltámadott és a történelem
2077 I,10 | embernek ugyanis nemcsak laknia kell a vilįgban, hanem épķtenie
2078 III,44 | Husvéti lakoma és testvéri találkozás
2079 III,44 | különlegesen fejezôdik ki a husvéti lakomában, ami sajátos jellemzôje
2080 III,38 | eszkatologikus mennyegzôs lakomájának (vö. Jel 19,9) elôvételezése.
2081 IV,58 | hagyhatnák el e találkozást, e lakomát, melyet Krisztus szeretettel
2082 Intro,1 | akik úgy érezték, hogy "lángol a szívük", miközben a Feltámadott
2083 IV,71 | egyházatyák prédikációiban is. Lángoló szavakkal fordult Szent
2084 III,47 | az idōk mślįsįval, amikor lanyhasįg és hanyagsįg kezdett mutatkozni,
2085 III,46 | voltak idōszakok, amikor lanyhult az ideįlis buzgósįg e kötelezettség
2086 IV,66(110) | dokumentum erre nézve a laodikeia zsinat 29. kánonja a 4.
2087 I,9 | teremtett mindent. A Szentírás e lapjának súlyos vallási jelentése
2088 II,29 | Tedd ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd ki a
2089 Intro,2 | megadatott a kiváltság, hogy lássák a föltámadott Urat; csodálatos
2090 II,26 | a "nyolcadik napnak" is lássuk. Azaz a hét folytatásaként
2091 IV,70(114) | adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyújtött adományokat
2092 IV,73 | hirdessen a foglyoknak és látást a vakoknak; hogy felszabadítsa
2093 I,8 | Földön: a láthatók és a láthatatlanok..., és minden általa teremtetett" (
2094 I,8 | mennyben és a Földön: a láthatók és a láthatatlanok..., és
2095 Intro,4 | hogy többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik
2096 III,53 | meghatározott idôközökben pap látogassa ôket, akár úgy, hogy egy
2097 Intro,3 | idôszakaiban rendszeresen tett -- látogatásaim közben érlelôdött meg bennem.
2098 IV,71 | gazdagokhoz, akik a templomot látogatva merészeltek úgy eleget tenni
2099 III,33 | gyümölcseit: "Boldogok, aki nem láttak, mégis hisznek" (Jn 20,29).
2100 IV,56 | Megörültek a tanítványok, mert látták az Urat."(Jn 20,20) Számukra
2101 IV,71 | valóra vált, ugyanô mondta: »Láttál engem éhezni és nem adtál
2102 Intro,6 | újonnan kialakult helyzet láttán és a belôle fakadó kérdések
2103 IV,58 | apostolok éltek át az Urat látva húsvét estéjén. Fölszólította
2104 IV,66 | szabadságot, a pihenést, a lazítást, melyek mind szükségesek
2105 III,43 | fölemeli szívünket" annak a "lefelé irányuló" mozgásnak a gyümölcse,
2106 IV,66 | kielégíteni, ha hetente legalább egy nap nincs biztosítva
2107 I,13 | Egyház e parancsolatot a legalapvetôbb erkölcsi szabályok közé
2108 I,12 | szombatnak", Isten "nyugalmának" legbensôbb magvába hatolhassunk, --
2109 III,53 | nélkülözô hívek a lehetô leggyakrabban jussanak hozzá, akár úgy,
2110 IV,68 | az Úr napja így a lehetô leghitelesebb módon az ember napjává is
2111 III,32 | az Egyház misztériumát leginkább az Eucharisztiában hirdetjük,
2112 I,14 | megszokott megnyilvánulásoktól a legintenzívebbekig, melyek érzékeltetésére
2113 V,78 | alapvetô jellegében találja meg legjobb kifejezését. A liturgikus
2114 III,54 | hogy a távolból a lehetô legjobban bekapcsolódjanak a vasárnapi
2115 III,34 | megnyilvánulása. 42 E megnyilvánulás legkifejezôbb pillanata az, amikor az
2116 III,38 | gyakorlásával, az Egyház a legkifejzedôbb módon mutatja meg, hogy "
2117 Intro,5 | akár városokban, akár a legkisebb falvakban. Másrészt viszont
2118 IV,71 | ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek közül nem tettétek, nekem
2119 III,34 | Pásztora körül: "Az Egyház a legkiválóbb módon akkor lesz láthatóvá,
2120 IV,66(110) | A legkorábi dokumentum erre nézve a
2121 III,46 | amikor Diocletianus a lehetō legszigorśbban betiltotta összejöveteleiket,
2122 III,47 | a vasįrnapi szentmisén. Legtöbbször buzdķtįs formnįjįban tette,
2123 III,52 | azt tegyék, ami a lehetô legtökéletesebb és kedves az Úr elôtt. A
2124 II,29 | tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívô!" (
2125 III,34 | történik, amelyen Krisztus legyôzte a halált és tulajdon halhatalan
2126 II,28 | engedik, hogy az ô Lelkének lehellete éltesse ôket. ~
2127 IV,60 | ritmust, hanem teológiai lehelletet is nyert. A "szabbat" rendszeres
2128 II,28 | megjelent apostolainak, rájuk lehellt és mondta: " Vegyétek a
2129 Intro,4 | teljes tanulékonysággal lehessen megélni nehéz helyzetekben
2130 IV,67 | testi-lelki pihenésével lehetetlenné tevô munkáktól. ~
2131 III,46 | Késōbb, amikor Diocletianus a lehetō legszigorśbban betiltotta
2132 III,52 | felkeresik a zarándokhelyeket, lehetôleg családostól, s ott eltöltenek
2133 III,49 | esti misék, 87 s végül a lehetōség, hogy a parancs végrehajtįsįnak
2134 III,54 | a helyen, a szentáldozás lehetôségével együtt. Akik azonban akadályozva
2135 III,52 | zarándoklatot, és a vasárnap adta lehetôséggel élve felkeresik a zarándokhelyeket,
2136 III,40 | a Zsinat által felkínált lehetôségnek, hogy a közösség anyanyelvén
2137 IV,66 | megszentelését mindenki számára lehetôvé tevô szabályozást. Elôdöm,
2138 III,43 | színe alatt -- melyekre lehívtuk a Szentlélek kiáradását,
2139 I,12(12) | 117. Atlanta, 1985.). A Leka dódi ének is menyegzôs hangulatú: "
2140 III,46 | elsō Apológiįjįban eleven leķrįst tudott adni a vasįrnapi
2141 III,40 | magyarázat iránt tanulékony lélekkel végzett szentírásolvasás68
2142 II,28 | Föltámadottal és engedik, hogy az ô Lelkének lehellete éltesse ôket. ~
2143 Intro,5 | melyek mutatják, hogy micsoda lelkesedéssel lehet ünnepelni a vasárnapot
2144 Bef,83 | vasįrnapot, a többi napok lelkévé vįlik, s ebben az értelemben
2145 Intro,1 | ôket békéjével és Szent Lelkével (vö. Jn 20,19--23). ~
2146 Intro,5 | száma. Úgy látszik, sok hívô lelkiismeretében halványul az Eucharisztia
2147 III,47 | 47. E lelkiismereti kötelezettséget, mely az
2148 III,44 | s ha súlyos bűn terheli lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát
2149 III,44 | akár hittel és szeretettel lelkileg, akár a szentáldozásban
2150 III,53 | területen szétszórtan élô hívôk lelkipásztora. Szükséghelyzetek a régi
2151 III,40 | megismertetésével, sôt, ahol lelkipásztorilag lehetséges, a szentírási
2152 III,53 | Krisztus személyében vezet. A lelkipásztorkodás szintjén tehát minden lehetôséget
2153 III,35 | érthetô, hogy miért kell a lelkipásztorkodásban annyira hangsúlyozni a vasárnapi
2154 IV,58 | az ember emberségében és lelkiségében növekedhessék. A szombat
2155 IV,62 | vannak, de ezeket a vasįrnap lelkiségének és teológiįjįnak fényében
2156 IV,67 | szentelniük a vasárnapot. Lelkismeretbeli kötelességük ugyanis úgy
2157 I,12(12) | zsidó testvéreink "jegyesi" lelkülettel élik meg, miként ez a Genesis
2158 Intro,3 | lélekben szeretnék jelen lenni minden közösségben, ahol
2159 Intro,4 | valóságos ünneplésének kell lennie -- a "hétvégével", ami csak
2160 IV,57 | örömrôl szóló buzdításában: "Lényege szerint a keresztény öröm
2161 I,18 | harmadik parancsolat ennyire lényegesen függ Isten üdvözķtō mūveinek
2162 Intro,2 | századok", ahogy a vigília lenyűgözô szertartásának kezdetén
2163 IV,66 | szabályozást. Elôdöm, XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikájában
2164 IV,66(111) | enciklika (1891. V. 15): Acta Leonis XIII. 11(1891), 127. ~
2165 Bef,85 | látható módon és gazdagsággal lep meg ajándékaival, de a heti
2166 I,8 | Krisztus a föltámadásával lépett be, s ahová meghívást kapott
2167 III,43 | Isten fordult felénk. Ez a leszállás marandóan meghatározza az
2168 V,76 | ünnepeljük a Szentlélek leszállását a Máriával együtt imádkozó
2169 III,52 | Eucharisztiában való részesedés, mégis leszükítenénk a szó értelmét, ha csak
2170 IV,55(102) | vasárnaponként tiltották a letérdelést, mert akkoriban ez a testhelyzet
2171 IV,65 | minden Istennek köszönheti a létét. Az a csodálatos hatalom,
2172 III,42 | elôtt, akitôl minden élet és létezés származik. Amikor pedig
2173 I,10 | Teremtōjének, önmagįt és minden létezōt visszavigyen Ōhozzį, hogy
2174 III,39 | való találkozás azáltal jön létre, hogy részesedünk az Ige
2175 I,11 | megvalósķtįst, hanem inkįbb örül a létrehozott valósįg szépségének --,
2176 IV,60 | szabad döntésével a semmibōl létrehozta a vilįgot. A teremtō mū
2177 III,31 | A keresztények "egyek" lettek Krisztusban (vö. Gal 3,28)
2178 I,8 | Pál a Kolosszeieknek írt levelében: "Benne teremtetett minden
2179 Intro,3 | melyekbôl jelen apostoli levelem született, néhány a krakkói
2180 II,22(21) | Vö. uo. Plinius levelére hivatkozva Tertullianus
2181 Bef,86 | közösségek ezen apostoli levelet tevékenyen fogadják. Ô,
2182 Intro,3 | küszöbén ezzel az apostoli levéllel szeretném támogatni lelkipásztori
2183 Intro,7 | sok dimenzióját, melyekre levelünkben fölhívjuk a figyelmet.A
2184 II,28 | liturgikus jelentôsége, amellyel lezárul a "nagy vasárnap", 36 a
2185 IV,61 | hetedik nap mķg egyrészt lezįrja a teremtés egész mūvét,
2186 IV,55(100) | szír--arab kiadás). Jounieh (Libanon), 1959:38. ~
2187 IV,62 | dolgozz sem te, sem fiad, sem lįnyod, sem szolgįd, sem szolgįlód,
2188 Bef,81 | ķrt alapvetō igénynek kell lįtnunk. Alapvetō jelentōségū, hogy
2189 I,9 | keze alkotott. ~ ~ ~Isten lįtta, hogy jó" (Ter 1,10.12.
2190 III,39 | emlékeztet rá, hogy "az Ige liturgiája és az Eucharisztikus liturgia
2191 II,27 | virrasztásban, ami a keleti liturgiákban elôkészíti és bevezeti a
2192 III,52 | tanítványának kötelessége a nap liturgián kívüli egyéb részeit --
2193 Intro,1 | felhívás, mely a húsvéti liturgiának része lett, kifejezi az
2194 III,47(83) | részt kell venniük az Isteni Liturgiįban, illetve a sajįt jogś egyhįzak
2195 V,80 | vasįrnap és a többi ünnep liturgiįjįba, és olyan elemeket kevernének
2196 I,17 | élt įt a teremtés utįn, lįtva, hogy minden, amit alkotott, "
2197 III,42 | legyen minden mindenben" (lKor 15,24.28) ~ ~ ~
2198 V,77 | A megemlékezés hasonló logikája elôzte meg az egész liturgikus
2199 II,23(24) | vasárnap kapcsolatát (vö. M. Hayek: Maronite [Eglise],
2200 I,12 | biztosítok nekik. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal,
2201 IV,72 | szeretet találékonyságát? Magányos ember étkezésre szóló meghívásával,
2202 III,31 | ha Krisztus tanítványai magányosan imádkoznak és a szivük mélyén
2203 IV,72 | vasárnaponként fokozottan érzik magányukat, inségüket, szenvedéseiket.
2204 I,12 | kötök a mezô vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó
2205 I,10 | jósįgįnak nyomait viseli magįn. Szép is, csodįlatraméltó
2206 IV,61 | fejezi ki mindenekelōtt magįnak az idōnek megśjulįsa, s
2207 III,47 | részleges zsinati döntések magįtól értetōdō módon torkollottak
2208 Intro,1(1) | Antiochiai Szt Ignác: Levél a Magnészaiakhoz 9,1--2: SC 10, 88-89. ~
2209 II,23(22) | Levél a Magnésziabeliekhez 9,1--2: SC 10, 88, 89. (
2210 Bef,86 | örömét, magukévá téve a Magnificat szavait, melyek az isteni
2211 Bef,86 | át a föltámadás örömét, magukévá téve a Magnificat szavait,
2212 III,45 | misszióig ~45. Az Élet kenyerét magukhoz véve készülnek fel Krisztus
2213 IV,60 | biblikus teológiįja teljesen magunkévį tehetō, anélkül, hogy bįrmi
2214 IV,67 | amit hálaadásal veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása és
2215 I,12 | nyugalmának" legbensôbb magvába hatolhassunk, -- miként
2216 Bef,84 | átformáljuk az örökkévalóság magvaivá. A vasárnap felhívás arra,
2217 Intro,1 | keresztény misztérium lényegi magvával. A vasárnap ugyanis az idô
2218 II,20(19) | A magyar fordításban: a hét elsô
2219 III,40 | imádságos és az egyházi magyarázat iránt tanulékony lélekkel
2220 III,40 | készüljenek föl az Úr igéjének magyarázatára. Tartalmát hűségesen adják
2221 II,23 | szavait"( ApCsel 13,27) magyarázva hirdessék Jézus Krisztust.
2222 III,34(46) | A magyarban: "Erôsítsd meg hitben és
2223 Bef,87 | Mindnyájatoknak! ~A Vatikánból, 1998. május 31-én, Pünkösd ünnepén,
2224 I,15(13) | Its meaning for modern man. 1995. 3--24.
2225 III,39 | Úr valóságos, lényegi és maradandó jelenléte és ajánljuk fel
2226 III,39 | homília csak súlyos ok miatt maradhat el. 64 Ezen intézkedéseket
2227 III,53 | áldozatának bemutatása kell hogy maradjon, mely egyedül teszi jelenvalóvá
2228 IV,64 | a nap azért az Úr napja maradt, melyen a hívek összejöttek
2229 Bef,84 | így kiált Krisztusa felé: "Marána tha: jöjj el, Urunk!" (1Kor
2230 III,43 | fordult felénk. Ez a leszállás marandóan meghatározza az eucharisztikus
2231 Bef,86 | nép vasárnapról vasárnapra Mária nyomdokaiba lép és az ô
2232 Bef,86 | és a Egyház napja. ~Szűz Máriára tekintenek a vasárnapi szentmisében
2233 V,78 | Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát, akit elszakíthatatlan kötelék
2234 Bef,86 | hordozását (vö. Lk 2,19). Máriától tanulják, hogyan kell állni
2235 IV,55(100) | köszöntésére: vö. az antiochiai maroniták szír nyelvű misekönyve (
2236 II,23(24) | kapcsolatát (vö. M. Hayek: Maronite [Eglise], Dictionnaire de
2237 III,46(78) | Dativi et aliorum plurimorum martyrum in Africa 7, 9, 10: PL 8,
2238 Intro,3 | krakkói püspökségem éveiben, mások Péter utódának és Róma püspöke
2239 Intro,5 | hálát kell adni az Úrnak és másokkal együtt kell kérni Ôt az
2240 II,30 | Mással nem helyettesíthetô nap ~
2241 IV,71(116) | In Matthaeum homiliae 50,3--4: PG 58,
2242 II,27(32) | Vö. Torinói Szt Maximus: Sermo 44, 1: CCL 23,178;
2243 I,15(13) | Heschel: The sabbath. Its meaning for modern man. 1995. 3--
2244 III,44(73) | 1967), 541.; vö. XII. Pius: Mediator Dei enciklika (1947. XI.
2245 IV,57 | sôt ezeket fölemeli, és megadja nekik a végsô alapot a megdicsôült
2246 III,41 | Amen"-jével helyettünk is megadott (vö. 2Kor 1,20--22), s melyet
2247 IV,72 | beteglátogatással, nélkülözô család megajándékozásával, néhány óra önkéntes szolgálatra
2248 Intro,1 | föltámadott Jézus meglátogatta és megajándékozta ôket békéjével és Szent
2249 I,11 | tétlenségét". A vilįgot megalapozó teremtō tett ugyanis természete
2250 III,43 | megnyilvánulását és ünneplését; a megalázkodásét, amellyel Krisztus "megalázta
2251 III,43 | megalázkodásét, amellyel Krisztus "megalázta magát engedelmesen mindhalálig,
2252 IV,70 | vétkesek, hogy a szegényeket megalázták az "Úr vacsoráját" követô
2253 I,14 | pihenésé, mert Istentôl "megáldott" és "megszentelt" nap, azaz
2254 V,77 | egész liturgikus esztendô megalkotását. Miként a II. Vatikáni Zsinat
2255 II,23 | várták?" 22 Szent Ágoston megállapítja: "Ezért az Úr is megjelölte
2256 I,10 | gyümölcse, mellyel Isten megbķzta a férfit és a nōt a feladattal
2257 II,28 | Szentlelket. Akiknek bűnét megbocsátjátok, bocsánatot nyernek, akikét
2258 IV,61 | benne talįlt valakit, akinek megbocsįthatta būneit." 107 Ķgy "Isten
2259 IV,71(117) | 92--93. A római szenátort megdícséri, mert szinte megismételte
2260 IV,69 | világosságai a világnak, és megdicsôítik az Atyát az emberek elôtt." 113 ~
2261 V,78 | szenvedô és vele együtt megdícsôült szentekben a húsvéti misztériumot
2262 I,8 | távlat jelen volt Isten megelégedett tekintetében, amikor abbahagyván
2263 Bef,87 | ismertebb legyen és egyre inkább megéljük. Ez gyümölcsöket fog hozni
2264 Intro,4 | tanulékonysággal lehessen megélni nehéz helyzetekben is. ~
2265 Intro,3 | valóban "az Úr napjaként" kell megélnünk korunk megváltozott körülményei
2266 Intro,2 | hanem minden vasárnap, megemlékezvén Krisztus föltámadásának
2267 Intro,6 | részesedvén az Eucharisztiában megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedésérôl,
2268 II,22(21) | hivatkozva Tertullianus is megemlíti a coetus antelucani-t, a '
2269 IV,70 | kelljen gyűjteni, amikor megérkezem" (1Kor 16,2). Itt arról
2270 Intro,2 | pápa e jelentôséget újból megerôsítette, amikor jóváhagyta az új
2271 V,76 | évenkénti ciklus ezt csak megerôsíti. Az emberi pszichének ugyanis
2272 III,47 | fakadt, az Egyhįz įllandóan megerōsķtette, de eleinte nem tartotta
2273 IV,70 | a maga mélységében kell megértenünk, mely nagyon távol van az "
2274 III,33 | bevezette ôket az Írások megértésébe s végül asztalhoz ült velük.
2275 I,8 | elmerülhessünk a vasárnap teljes megértésében.
2276 III,39 | husvéti misztériumnak azt a megértését, amit maga a feltámadott
2277 I,13 | tenni, hogy mély értelmét megérthessük, s el ne silányítsuk, el
2278 Intro,7 | teljes pihenéssel -- jobban megérthetjük, ha meggondoljuk e nap sok
2279 I,8 | De ha a maga mélységében megértjük ezt, elszakíthatatlannak
2280 V,80 | Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ezek a hagyomįnyok --
2281 III,41 | 41. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten Igéjének
2282 IV,65 | fölött, oka lehet annak, hogy megfeledkezzék a teremtô Istenrôl, akitôl
2283 V,76 | pszichének ugyanis nagyon megfelel, hogy az évszakok és jeles
2284 III,50 | hogy az új kezdeményezések megfeleljenek a liturgikus rendelkezéseknek
2285 V,80 | eltorzķtanįk. Katekézissel és megfelelō lelkipįsztori intézkedésekkel
2286 V,79 | orszįgok sajįtosįgainak megfelelōen minden Püspöki Konferencia
2287 Intro,1 | akik ott voltak Krisztus megfeszítésénél, és "a szombatok elsô napján,
2288 II,20 | Krisztus föltámadását, és "akik megfogadták a szavát, megkeresztelkedtek" (
2289 I,17 | megtartįsįt." (MTörv 5,15) ~Ez a megfogalmazįs az elōzōnek kiegészķtése:
2290 III,47 | tette, de olykor pontos jogi megfogalmazįshoz is kellett folyamodnia.
2291 III,47 | mutatkozni, kellett kifejezetten megfogalmaznia a kötelezettséget, hogy
2292 II,27 | Egy bölcs lelkipásztori megfontolás arra késztette az Egyházat,
2293 Intro,7 | jobban megérthetjük, ha meggondoljuk e nap sok dimenzióját, melyekre
2294 V,75 | a megfeszített Krisztus meggyötört teste a Szentlélek erejébôl
2295 III,46 | Pįsztorok felszólķtįsa įltalįban meggyōzōdéses elfogadįst talįlt a hķvōk
2296 Bef,82 | keresztényeknek ezzel az erōs hķvō meggyōzōdéssel -- melyet a vasįrnap megtartįsįhoz
2297 III,40 | ünneplés -- ami imádság, meghallgatás, ének és nem csak homília --
2298 III,52 | például nem csak a kölcsönös meghallgatásra alkalom, hanem arra is,
2299 V,76 | által ugyanis azért tudnak meghalni a bűnnek és támadhatnak
2300 III,46 | dacolva a rendelettel inkįbb meghaltak, mint hogy hiįnyozzanak
2301 II,23 | katekézisét a vasárnap pontos meghatározására a zsidó szombattal szemben.
2302 II,21 | idejétôl ezen az alapon kezdte meghatározni Krisztus tanítványainak
2303 IV,57 | nemcsak a hét egy napját kell meghatároznia. De a vasárnap, mivel a
2304 I,13 | formájának -- elengedhetetlen és meghatározó kifejezésérôl. Napjainkban
2305 II,25 | kezdetekor a szenteltvízzel való meghintés szertartását mint bűnbánati
2306 II,20 | keresztelések napja: Péter meghirdette az összegyűlt sokaságnak
2307 IV,72 | Magányos ember étkezésre szóló meghívásával, beteglátogatással, nélkülözô
2308 I,8 | föltámadásával lépett be, s ahová meghívást kapott Isten népe, hogy
2309 IV,61 | függését, s hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme
2310 V,76 | bűneinkért és föltámadott a mi megigazulásunkért" (Róm 4,25; vö. 6,3--11).
2311 IV,60 | pecsétje volt annak a napnak a megįldįsa és megszentelése, melyen
2312 IV,61 | A "szabbat" az Istentōl megįldott és megszentelt hetedik nap
2313 I,16 | azonban megpihent. Mert az Śr megįldotta a szombati napot és megszentelte." (
2314 IV,61 | Kiv 20,8), a parancsolt megįllįs az Istennek szentelt nap
2315 Intro,2 | föltámadott Úrban, belsô megindultsággal fogják föl a hét e napjának
2316 I,12 | Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat." (2,20--22) ~
2317 IV,66 | fáradozni, hogy mindenki megismerhesse a szabadságot, a pihenést,
2318 Bef,81 | miként a hagyomįnyból azt megismerjük. Tartalma egészét ismerve
2319 III,40 | lelkében a Szentírás megfelelô megismertetésével, sôt, ahol lelkipásztorilag
2320 IV,71(117) | megdícséri, mert szinte megismételte az evangéliumi csodát, amikor
2321 III,47 | A hatįlyos Törvénykönyv megismétli, amikor ezt mondja: "Vasįrnap
2322 I,18 | napjįra vonatkozó törvénye megismétlōdik, kiegészül és teljesen föltįrul
2323 II,21 | helytartója, az ifjabb Plinius megjegyezte, hogy a keresztényeknek
2324 Intro,4(7) | Signore c. lelkipásztori megjegyzései (1984. VII. 15-én) 5: Ench.
2325 IV,55(101) | föltámadt a halottak közül, s megjelenése után fölment a mennybe."
2326 II,29 | 14,26) a Föltámadott elsô megjelenésébôl olyan eseményt formál, amely
2327 III,33 | Jn 20,29). A Föltámadott megjelenései és a Eucharisztia közötti
2328 II,27 | gyôzelmétôl megvilágított nap megjelenik a Liturgia Horarumban 33
2329 III,43 | a keresztáldozat eleven megjelenítése. A kenyér és a bor színe
2330 V,77 | misztériumait az idôben megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek
2331 III,31 | hogy összegyűljenek és megjelenítsék az Egyházat, az ekklésziát,
2332 I,13 | között található, melyek megjelölik az emberi szívbe egyetemesen
2333 II,23 | megállapítja: "Ezért az Úr is megjelölte pecsétjével a maga napját,
2334 I,9 | az embert érinti, mert ō megkapta a szabadsįg pįratlan ajįndékįt
2335 III,31 | Mindazok ugyanis, akik megkapták a keresztség kegyelmét nem
2336 II,20 | akik megfogadták a szavát, megkeresztelkedtek" (ApCsel 2,41). Az Egyház
2337 II,29 | olyan nappá avatja, melyen a megkeresztelt ember, fölelevenítve a keresztségi
2338 III,31 | úgy mutat be, hogy az elsô megkereszteltek "állhatatosan kitartottak
2339 IV,58 | Pásztorokat, hogy sürgessék "a megkeresztelteket, hogy hűségesen, örömmel
2340 I,18 | fölfogtįk a Krisztus įltal megkezdett śj és végsō idō eredetiségét,
2341 III,49 | az elsō vesperįs idejével megkezdōdik. 88 Liturgikus szempontból
2342 Intro,4 | keresztény országokban jelentôsen megkönnyítette a nép széles részvétele
2343 III,53 | egy központi, mindenhonnan megközelíthetô helyre gyűjtik össze a híveket. ~ ~ ~
2344 III,38 | eucharisztikus felajánlással megkoronázva a tanuságtételt, melyet
2345 IV,70 | zsámolyomhoz!« Hát nem megkülönböztetés ez? Nem ítéltek e szívetekben
2346 V,78 | Krisztus misztériumait, megkülönböztetett szeretettel tiszteli Isten
2347 II,21 | lett a keresztények egyik megkülönböztetô jegye a világban. A 2. sz.
2348 I,17 | ķgy vįlik alkalmassį, hogy megķzlelje azt az örömöt, amit a Teremtō
2349 Intro,1 | amikor a föltámadott Jézus meglátogatta és megajándékozta ôket békéjével
2350 III,36 | bevezetik a szentmisébe és megmagyarázzák a vasárnapi szzentmise kötelezô
2351 III,46 | tįplįlkoznak az örök életre megmaradó isteni eledellel?" 76 A
2352 IV,69 | megtartottam Atyám parancsait és megmaradok az ô szeretetében. Ezt azért
2353 IV,69 | megtartjátok parancsaimat, megmaradtok az én szeretetemben, miként
2354 IV,60 | rendszeres visszatérése megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól,
2355 III,34 | napján minden szentmisében megmutatkozik, akkor is, ha nem a püspök
2356 I,18 | dicsōséges eljövetelekor fog megmutatkozni. Ōbenne valósul meg teljesen
2357 II,20 | és szenvedésének nyomait megmutatva fölismertette magát Tamással.
2358 III,36 | szolgálatuk egyik legszebb megnyilatkozását élik át. 51 Elsôsorban a
2359 III,35 | érzést, amely különösen is megnyilvánul és erôsödik a vasárnapi
2360 III,34 | Egyház megnyilvánulása. 42 E megnyilvánulás legkifejezôbb pillanata
2361 III,52 | vallásosság hagyományos megnyilvánulásait is, például a zarándoklatot,
2362 IV,67 | hit személyes és közösségi megnyilvánulásaival - kielégíteni ezt az igényt,
2363 I,13 | a vallásosság közösségi megnyilvánulásának egyszerű fegyelmi szabályáról
2364 III,43 | misztériumának legnagyobb megnyilvánulását és ünneplését; a megalázkodásét,
2365 IV,72 | a kereszténynek konkrét megnyilvánulásokkal kell kimutatnia, hogy "egyedül"
2366 IV,56 | különbözô szertartásbeli megnyilvánulásokon túl -- melyek az idôben
2367 I,14 | közvetett és megszokott megnyilvánulásoktól a legintenzívebbekig, melyek
2368 I,8 | halottak közül" (1Kor 15,20) megnyitotta az új teremtést, és elindította
2369 I,12 | teremtése fölötti örömében megnyugszik a hetedik napon, ugyanaz,
2370 IV,56 | tanítványok a Mestert fogadták: "Megörültek a tanítványok, mert látták
2371 II,30 | kateketikai és lelkipásztori megoldások megtalálását, hogy rendes
2372 III,52 | minimális, vagy középszerű megoldásokkal, hanem segíti híveit, hogy
2373 II,30 | ellenére is miért kell e napot megôriznünk és mindenek elôtt mélyen
2374 III,42 | alakjában jött el, hogy megossza velünk és megváltsa emberi
2375 IV,70 | alkalom volt arra, hogy megosszák javaikat a szegényebbekkel. "
2376 III,50 | hangsúlyozza az ünnepet és segít megosztani a hitet és a szeretetet.
2377 IV,70 | szükkeblűségétôl, s inkább a megosztás igényes kultúrájára hivatkozik
2378 IV,72 | fokozott hangsúlyt adni a javak megosztásának, aktivizálva a keresztény
2379 III,43 | engedelmesen mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil
2380 IV,61 | hogy alkotott valamit, ahol megpihenhetett. Megalkotta az eget, de
2381 IV,57 | érzéseivel, melyek egy pillanatra megrészegítik az érzékeket és az érzületet,
2382 IV,70 | Szent Pál a júdeai egyházak megsegítésére szervezett. A vasárnapi
2383 I,14 | ismerô dialógusa ez, mely mégsem egyhangú: a szeretet különbözô
2384 IV,63 | bizonyįra nem azért, hogy megsértse az Śr napjįt, hanem hogy
2385 III,48 | amikor az Egyhįz összegyūlik megśjķtani az Ō husvéti misztériumįnak
2386 Bef,81 | ebbōl a forrįsból fakad, megśjķtja az embereket, az életet,
2387 IV,61 | mindenekelōtt magįnak az idōnek megśjulįsa, s bizonyos értelemben "
2388 IV,63 | Krisztus hśsvétja ugyanis megszabadķtotta az embert egy olyan rabszolgasįgtól,
2389 IV,64 | keresztények örültek, hogy megszabadultak azoktól a körülményektôl,
2390 III,39 | Ugyanez a zsinat azt is megszabta, hogy "Isten igéjének asztala
2391 Bef,85 | az Egyház minden napján megszakítás nélkül jelen van, elôre
2392 I,15 | gyakran nyomasztó ritmusának megszakítása az "újdonság" és az "elszakadás"
2393 I,14 | szerint történik. A szeretet megszakításokat nem ismerô dialógusa ez,
2394 II,19 | istentisztelet központja. E megszakítatlan és egyetemes hagyomány fényénél
2395 IV,55 | éppen e jellegét emeli ki: "Megszakítják a böjtölést és a föltámadás
2396 I,17 | elsōsorban nem a munka akįrmilyen megszakķtįsa, hanem Isten csodatetteinek
2397 IV,70 | megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek a szegényeket?" (1Kor 11,
2398 IV,67 | napjának megünneplésében és megszentelésében nyilvánul meg. ~Ezért a
2399 IV,62 | felülmślja azt, az "Śr napja" megszentelésére kötelezō, a Tķzparancsolatban
2400 I,16 | Emlékezés a megszentelésre ~16. A Tķzparancsolat törvényének,
2401 IV,64 | is, és nehézséget jelent "megszentelni" a vasárnapot miközben nem
2402 II,30 | akkoriban mindenütt rendszeresen megszentelték a vasárnapot. 37 A spontán
2403 III,48 | felajįnlva az Śr įldozatįt, megszentelve a napot imįdsįggal, a szeretet
2404 I,15 | újra, hogy ezt az elvet megszilárdítsa. Ezért a szombatot nyomatékosan
2405 II,19 | Ince pápa. 15 Ezzel egy már megszilárdult gyakorlatról tanúskodik,
2406 III,47(81) | nyilatkozatįt 1679-ben az ünnepek megszntelésének erkölcsi kötelzettségét
2407 I,14 | szólaltatja meg a közvetett és megszokott megnyilvánulásoktól a legintenzívebbekig,
2408 III,41 | s melyet a Szentlélek megszólaltat bennünk oly módon, hogy
2409 II,21 | Ezzel Krisztusnak ugyanazt a megszólítást adták, mellyel a Hetvenes
2410 III,46 | közepette és a vallįsszabadsįg megszorķtįsa ellenére -- az Egyhįz elsō
2411 II,30 | lelkipásztori megoldások megtalálását, hogy rendes körülmények
2412 IV,61 | tartja Isten "pihenését", megtalįlja önmagįt, s ķgy az Śr napja
2413 III,40 | Az ünneplés és az élô megtapasztalás kölcsönös kapcsolatban áll
2414 Bef,83 | a testvériség kölcsönös megtapasztalįsa. ~ ~ ~
2415 III,36 | iránti engedelmességben megtapasztalják azt, ami törvényes sajátosságaikon
2416 II,22 | hetenként visszatérô napjának megtartásában. Innen érthetô, hogy a hívôknek
2417 IV,64 | követeltek az Úr napjának megtartásához. Ettôl kezdve akadálytalanul
2418 Bef,82 | meggyōzōdéssel -- melyet a vasįrnap megtartįsįhoz kötōdō hagyomįnyos emberi
2419 II,30 | azokat nem ellenzi, amelyek megtartják a hét napos hetet a vasárnappal
2420 II,23 | gyűlniük a zsinagógában, s megtartották a törvényben elôírt nyugalmat.
2421 IV,69 | szeretetemben, miként én megtartottam Atyám parancsait és megmaradok
2422 I,10 | felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva töltsék be a Földet, s munkįjukkal
2423 III,40 | hirdetése nehezen fogja megteremni a remélt gyümölcsöket. Nagyon
2424 III,41 | ugyanakkor hűségét állandóan "megtérésre" törekedve kell bizonyítani.
2425 III,39 | asztala gazdagabban legyen megterítve a hívôk számára, ezért a
2426 II,23 | nap, fôként a zsidóságból megtért azon keresztények követelésének
2427 V,77 | esztendôre el akarta osztani "a megtestesüléstôl és a születéstôl kezdve
2428 I,16 | 20,11) Mielōtt bįrmi megtételét parancsolnį a törvény, valaminek
2429 II,19 | beszél: "Az Úr föltámadásától megtisztelt szent vasárnap, minden egyéb
2430 V,76 | évfodulónak ünnepi jellege van és megtöri a hétkönapok egyhangúságát.
2431 III,53 | az Eucharisztia kenyerét megtörô pap Krisztus személyében
2432 III,33 | vette kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta" (24,30).
2433 V,79 | ünnepeinek megértéséhez és megüléséhez, melyeknek oly nagy jelentōsége
2434 IV,62 | a te Istened a szombat megülését." (MTörv 5,12--15.) A szombat
2435 V,76 | kapcsolódva a keresztények megülték a Húsvét évenkénti ünnepét,
2436 III,48 | talįlkozzék testvéreivel és megünnepelje az Śr husvétjįt az Śj szövetség
2437 Intro,1 | A hét húsvétja, amikor megünnepeljük Krisztus gyôzelmét a bűn
2438 Intro,3 | összegyűltök pásztorotok köré megünnepelni az Eucharisztiát és az "
2439 III,46 | elmentem az összejövetelre és megünnepeltem az Śr vacsorįjįt tesvéreimmel,
2440 V,78 | egész évet tagoló vasárnapok megünneplésével a keresztény ember egyházias
2441 V,78 | Anyaszentegyház így évenként megünnepli Krisztus misztériumait,
2442 III,41 | Ószövetségben is megvolt a Szövetség megújításának pillanataiban, amikor felolvasták
2443 III,41 | keresztségi ígéretek belsô megújítására késztet, melyek burkoltan
2444 II,29 | igéreteket sajátos jogcímen megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz
2445 V,78 | szentek dicsôsége a mindeneket megújitó, de változatlan Krisztusban
2446 III,41 | válasszul a maga "igen-jét", megújítván, hogy Isten hűségét és az
2447 II,29 | olyan eseményt formál, amely megújul Krisztus minden tanítványának "
2448 IV,73 | szolidaritás indítéka, a belsô megújulás sürgetôje, a bűn egyeseket,
2449 IV,58 | vonja ôket föltámadásának megújulásába. Itt a földön ez az Isten
2450 Bef,87 | ô tanítványai, állandóan megújulva a heti Húsvét emlékezetében,
2451 I,11 | teremtett emberrel akar megvalósķtani azįltal, hogy a szeretet
2452 I,11 | mely mįr nem akar śjabb megvalósķtįst, hanem inkįbb örül a létrehozott
2453 Bef,81 | az Eucharisztia teljesen megvalósķtja azt a tiszteletet, mellyel
2454 IV,63 | az Śr napjįt, hanem hogy megvalósķtsa annak teljes értelmét: "
2455 IV,59 | helyettesítése", hanem teljes megvalósulása, s bizonyos értelemben kiterjesztése
2456 IV,56 | Urat."(Jn 20,20) Számukra megvalósult Jézusnak a szenvedése elôtt
2457 V,77 | módon történô megemlékezés a megváltás misztériumait az idôben
2458 IV,59 | föltámadott Krisztus egyetemes megváltásának emlékezetévé válik. Így
2459 Intro,3 | napjaként" kell megélnünk korunk megváltozott körülményei között is. ~
2460 IV,73 | népeket szorongató strukturái megváltoztatásának késztetôje lesz. A keresztény
2461 III,42 | hogy megossza velünk és megváltsa emberi természetünket, s
2462 II,28 | az évenkénti ünneplésben megvan a maga nagy liturgikus jelentôsége,
2463 IV,71 | pedig a ruhátlanul vacogót megveted. Mert Ô, aki azt mondta,
2464 IV,67 | teremtménye jó, és semmi sem megvetendô, amit hálaadásal veszünk
2465 IV,70 | otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek
2466 II,24 | kiindulópontja lett. Erôs megvilágításba került a föltámadás és a
2467 I,8 | 21,44; Zsolt 95,11), új megvilágításban tér vissza az Újszövetségben,
2468 Intro,7 | Krisztus elôtt az idônket, hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. Egyedül
2469 II,27 | föltámadott Krisztus gyôzelmétôl megvilágított nap megjelenik a Liturgia
2470 II,27 | világosságul a pogányok megvilágosítására"(2,32). ~
2471 II,27 | mint fölkelô Napról, "hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben
2472 I,9 | történetet tagoló refrén pozitķv megvilįgķtįsba helyezi a mindenség minden
2473 IV,60 | 60. E megvilįgķtįsban a "szabbat" biblikus teológiįja
2474 Bef,81 | tulajdon Testének eledelét, a megvįltįs įllandó szentségi forrįsįt.
2475 I,18 | Szįmunkra az igazi szombat a mi Megvįltónk, a mi Urunk, Jézus Krisztus". 14
2476 III,41 | már az Ószövetségben is megvolt a Szövetség megújításának
2477 III,49 | rendelkezései, , melyek példįul a megyéspüspök elōzetes engedélyével lehetōvé
2478 V,74 | emberré lett Isten a Szűz méhében történt fogantatás pillanatától,
2479 III,52 | az Úr elôtt. A nehézségek mellett azonban vannak pozitív és
2480 IV,64 | az Egyház szempontjából mellôzhetô, jelentéktelen történelmi
2481 V,77 | Isten Igéjét, ki minket arra méltatott, hogy magára vette emberségünket,
2482 III,47 | Egyhįz Katekizmusa 84 és méltįn, ha felfogjuk indķtékįt
2483 III,50 | liturgikus rendelkezéseknek és méltók legyenek az egyházi hagyományhoz,
2484 IV,66 | szükségesek az ember személyi méltóságához, a megfelelô vallási, családi,
2485 IV,68 | hanem az emberi személy méltóságának elsôbbségét is a társadalmi
2486 I,14 | figyelembe kell vennünk, melybôl világosan látható, hogy
2487 Bef,81 | keresztény egzisztencia mélyébe ķrt alapvetō igénynek kell
2488 IV,67 | természetüket: az anyagi dolgok, melyekért naponta veszôdünk, helyet
2489 III,31 | magányosan imádkoznak és a szivük mélyén emlékeznek Krisztus halálára
2490 I,8 | nagy történetét, s el kell mélyítenünk a "szombat" teológiáját,
2491 III,34 | az egyetlen oltár körül, melynél a közösség élén ott áll
2492 IV,73 | keresztény vasárnap nem menekülés, hanem inkább az idôbe írt "
2493 III,44 | ajándékodat az oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal,
2494 V,77 | és a születéstôl kezdve a mennybemenetelen és pünkösdön át az Úr boldog
2495 III,38 | a Bárány eszkatologikus mennyegzôs lakomájának (vö. Jel 19,
2496 II,19 | látható, hogy az Úr napja mennyire a teremtés művében, s egészen
2497 III,46 | Isten elōtt. Különben miféle mentsége lehetne azoknak, akik az
2498 III,54 | részvételben, s ezért föl vannak mentve a parancs teljesítése alól,
2499 I,12(12) | miként örül a vôlegény a menyasszonnyal ... Szeretett néped híveinek
2500 I,12 | mutatkozik meg, mint vôlegény a menyasszonyának (vö. Oz 2,16--24; Jer 2,
2501 I,11 | valamint a tulajdon testéül és menyasszonyįul alapķtott Egyhįz įltal. ~ ~ ~
2502 I,12(12) | 1985.). A Leka dódi ének is menyegzôs hangulatú: "Örülni fog neked
2503 IV,71 | akik a templomot látogatva merészeltek úgy eleget tenni vallási
2504 I,9 | embert a teremtett világ mérhetetlensége elôtt, és az imádás érzését,
2505 V,77 | föltárja a híveknek, hogy meríthessenek belôle és betelhessenek
2506 III,33 | nemzedékére Krisztusnak a béke messiási ajándékával bôvelkedô üdvössége.
2507 IV,64 | bíróságok, a városi nép és a mesteremberek munkaszünetet tartottak. 108
2508 IV,56 | mellyel a tanítványok a Mestert fogadták: "Megörültek a
2509 IV,66(110) | százdban sok zsinat tiltotta a "mezei munkát". A munka polgári
2510 I,12 | kedvéért szövetséget kötök a mezô vadjával, a magasban szárnyaló
|