1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
3511 II,30 | problémái, melyek nehézzé tehetik a vasárnap kötelezettségének
3512 IV,60 | teológiįja teljesen magunkévį tehetō, anélkül, hogy bįrmi kįrt
3513 Bef,86 | Egyház napja. ~Szűz Máriára tekintenek a vasárnapi szentmisében
3514 IV,64 | történelmi körülménynek tekinteni. A zsinatok a Birodalom
3515 II,20 | minden különbségre való tekintet nélkül egységet találnak. ~
3516 I,8 | volt Isten megelégedett tekintetében, amikor abbahagyván munkáját "
3517 III,42 | Isten világosságában újra tekintsük át azokat és adjunk hálát
3518 Bef,84 | felhívás arra, hogy elôre tekintsünk, az a nap, amelyen a keresztény
3519 II,27 | csodálkozását, amikor Krisztusra tekintve úgy beszél róla mint fölkelô
3520 III,54 | országban ad lehetôséget a televízió és a rádió a szentmisébe
3521 III,43 | s hálával és reménnyel teli, örvendetes eseménnyé teszi,
3522 IV,70 | gyűjtse össze, ami tôle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni,
3523 I,8 | folyamatot, melyet Ô maga teljesít be dicsôséges visszatérése
3524 III,54 | vannak mentve a parancs teljesítése alól, azoknak a rádiós vagy
3525 II,30 | vasárnap kötelezettségének teljesítését, nem akadályozzák az Egyházat
3526 III,46 | buzgósįg e kötelezettség teljesķtésére, nem feledkezhetünk meg
3527 III,49 | tegyék lehetōvé a parancs teljesķtését. Ide tartoznak az egyhįzjog
3528 V,74 | központját) jelentik. E teljesség csúcsa a föltámadás. Amennyire
3529 V,74 | Megtestesülés "idejének teljessége", s vége Isten Fiának dicsôséges
3530 III,45 | tanítványa azzal a feladattal télr vissza mindennapos környezetébe,
3531 Intro,1 | napjának imádással és hálával telt felidézése, ugyanakkor tevékenyen
3532 Intro,2 | támogatásával, e jelentôs témához kapcsolódnak. ~
3533 I,8 | és annak a nyugalomnak a témája, melyet Isten a kivonulás
3534 I,17 | csodatetteire való "emlékezés" témįja a Mįsodik Törvénykönyvben
3535 III,35 | és ünnepnapokon az egyéb templomok és kápolnák miserendjét
3536 IV,71 | Ambrus a gazdagokhoz, akik a templomot látogatva merészeltek úgy
3537 Intro,2 | akarja mutatni a történelem tengelyét, amelyhez kapcsolódik a
3538 I,16 | teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
3539 IV,67 | keresztényeknek természetszerűen tenniük kell valamit annak érdekében,
3540 II,26 | elôképe ~26. Másrészt az a tény, hogy a szombat a hét hetedik
3541 I,15 | újdonság" és az "elszakadás" tényével fejezi ki az ember és a
3542 I,8 | mélyítenünk a "szombat" teológiáját, hogy elmerülhessünk a vasárnap
3543 IV,60 | megvilįgķtįsban a "szabbat" biblikus teológiįja teljesen magunkévį tehetō,
3544 I,18 | elōvételezését. Amit Isten a teremtésben mūvelt s amit népe kivonulįsįban
3545 I,12 | MTörv 5,12--15). Isten, aki teremtése fölötti örömében megnyugszik
3546 IV,58 | Ószövetség, miként mondtuk, a teremtéshez (vö. Ter 2,1--3; Kiv 20,
3547 I,16 | nagy és alapvetō mūvének, a teremtésnek az emlékezetét. Az emlékezetnek
3548 I,14 | napja" legyen. ~A szombat teremtéstörténetben mondott "megszentelésének"
3549 II,24 | zsengéje, mivel Ô "minden teremtmény elsôszülötte" (Kol 1,15)
3550 IV,67 | szerint "Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendô,
3551 I,9 | van, himnusz a mindenség Teremtôjéhez, akit egyetlen Úrnak mutat
3552 I,10 | Istent elismerve mindenek Teremtōjének, önmagįt és minden létezōt
3553 I,15 | úgy kell élnünk, mint a Teremtônek szóló dicséretet és hálát.
3554 IV,61 | segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl való éltetō és fölszabadķtó
3555 III,52 | hogy nem elégszik meg a hit terén minimális, vagy középszerű
3556 IV,57(104) | Szent Arcrôl nev. Szent Terézia: Utolsó beszélgetések 1897.
3557 III,47 | körülmények között sōlyos būn terhe alatt kötelez. Ezt tanķtja
3558 IV,66 | hanem mert jobban igényli a terheket könnyítô és az Úr napjának
3559 III,44 | felkészülve, s ha súlyos bűn terheli lelkiismeretüket, kérjék
3560 III,43 | elmult hét minden emberi terhét oda hozzuk az oltárra.
3561 III,44 | ki embertársaddal, azután térj vissza, és ajánld föl ajándékodat." (
3562 III,31 | ebben hordozza életének termékeny titkát és reményének forrását.
3563 IV,61 | szįmįra (vö. 1,22.28) a "termékenység" bizonyos fajtįja. Ezt fejezi
3564 IV,65 | munka és a pihenés emberi természetbe beleírt váltakozását Isten
3565 Intro,4 | hanem az "ünneplés" emberi természetbôl fakadó igényének is megfelelnek.
3566 III,37 | eszkatologikus jellegének és zarándok természetének tudatát. Az Egyház ugyanis
3567 III,42 | Eucharisztiában különösen is ünnepi természetű. Az egész közösség ünnepi
3568 IV,67 | teendôk elnyerhetik igazi természetüket: az anyagi dolgok, melyekért
3569 III,42 | velünk és megváltsa emberi természetünket, s ôbenne foglaltaik ösze
3570 V,75 | ciklusokhoz, melyekkel a természetvallások és az emberi kultúra tagolni
3571 III,45 | hogy azonnal vissza kel térniük testvéreikhez és meg kell
3572 II,23(23) | második nap') , a keddé feria tertia ('harmadik nap') stb. A
3573 V,74(118) | II. János Pápa: Tertio millennio adveniente apostoli
3574 Intro,5 | még, hogy nemcsak missziós területeken, hanem a paphiány miatt
3575 III,50 | hagyományhoz, mely a szent zene területén felbecsülhetetlen értékű
3576 I,12 | 12. A Teremtô tervében különbség, ugyanakkor mély
3577 V,76 | Egyház élete épül, Isten tervei szerint szorosan kapcsolódtak
3578 I,13 | szövetség vasárnapját, Isten tervének mélységében gyökerezik.
3579 I,8 | világ teremtésének isteni tervérôl. Ha igaz az, hogy az Ige "
3580 I,11 | kiterjeszteni az Atya szeretetének tervét és irgalmassįgįt az egész
3581 IV,59 | távlatban, annak az isteni tervnek fényében, mely "Krisztusban
3582 Intro,6 | keresztény életben. Amikor ezt tesszük, az Egyház változatlan hagyományának
3583 III,32 | ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan
3584 Bef,85 | testvérekkel az egyetlen testben azáltal, hogy föléleszti
3585 IV,71 | azt mondta, hogy »Ez az én testem«, és a szó valóra vált,
3586 I,11 | ajįndéka, valamint a tulajdon testéül és menyasszonyįul alapķtott
3587 IV,55(102) | letérdelést, mert akkoriban ez a testhelyzet elsôsorban a bűnbánat gesztusa
3588 IV,67 | a maga sajátos örömével, testi-lelki pihenésével lehetetlenné
3589 I,8 | teljességében" (Gal 4,4) testté lett, ugyanúgy igaz, hogy
3590 III,34(46) | püspökünket, a püspökök testületét és egész megváltott népedet." ~
3591 II,23 | úgy tartották meg, mint "testvér napokat". 24 ~
3592 III,45 | 12,1). Adósnak érzi magát testvérei felé mindazért, amit a szentmisében
3593 III,51 | csak azokat illeti, akik testvéreik szolgálatában a papi szolgálatot
3594 III,45 | azonnal vissza kel térniük testvéreikhez és meg kell osztaniuk velük
3595 I,12(12) | A szombatot zsidó testvéreink "jegyesi" lelkülettel élik
3596 III,48 | tudniillik, hogy talįlkozzék testvéreivel és megünnepelje az Śr husvétjįt
3597 Intro,7 | és keresztény örömmel és testvériséggel teljes pihenéssel -- jobban
3598 III,46 | megünnepeltem az Śr vacsorįjįt tesvéreimmel, mert keresztény vagyok." 78 ~
3599 I,11 | nap isteni nyugalma nem tétlen Istenrōl beszél, hanem a
3600 IV,66 | férfinak és nônek szomorú tétlenségérôl, akik munkahely hiányában
3601 I,11 | śgy fölfogni, mint Isten "tétlenségét". A vilįgot megalapozó teremtō
3602 IV,66 | hiányában munkanapokon is tétlenségre vannak kárhoztatva. ~
3603 I,11 | szemben: az Alkotó örvendezō tetszéssel tekint alkotįsįra -- "szemlélōdō"
3604 III,52 | teljesen áthatja az Úr üdvözítô tetteinek hálás és tevékeny emlékezete.
3605 I,18 | szombat utįni elsō napot tették ünnepnappį, mert azon történt
3606 IV,72 | 72. Az Eucharisztia a tetvériség eseménye és tárgya. A vasárnapi
3607 Bef,86 | föltámadás örömét, magukévá téve a Magnificat szavait, melyek
3608 IV,64 | nyilvánosan is imádságaikat. 109 Tévedés volna tehát a heti ritmussal
3609 Bef,82 | vitatható szórakozįsi formįkba tévedve. A keresztény ember nyilvįn
3610 IV,66 | szem elôtt, nem mintha ez a tevékenység értéktelenebb volna a vasárnap
3611 III,35 | emlékezteteni rá, a plébánia összes tevékenységei között "egyik sem annyira
3612 Intro,4 | Krisztus tanítványai ezért nem téveszthetik össze a vasárnap ünneplését --
3613 IV,66 | 66. Végül nem téveszthetjük szem elôl, hogy a munka
3614 IV,64(108) | Codex Theodosianus II. 8,1. Th. Mommsen kiad., 1/2, 87;
3615 Bef,84 | Krisztusa felé: "Marána tha: jöjj el, Urunk!" (1Kor
3616 I,15(13) | Vö. A.J. Heschel: The sabbath. Its meaning for
3617 IV,64(108) | rendelete 321, VII. 3-án: Codex Theodosianus II. 8,1. Th. Mommsen kiad.,
3618 IV,69 | hogy az én örömöm legyen tibennetek és a ti örömötök teljes
3619 IV,66(110) | törvényhozás által is támogatott tilalma idôvel egyre részletesebb
3620 IV,66(110) | 9. százdban sok zsinat tiltotta a "mezei munkát". A munka
3621 IV,55(102) | tudósít, hogy vasárnaponként tiltották a letérdelést, mert akkoriban
3622 III,48 | a keresztények közösség tįmogatįsįra. Ezért van szüksége arra,
3623 III,46 | hallgatni az élet igéjét és nem tįplįlkoznak az örök életre megmaradó
3624 V,79 | mert figyelemmel voltak a tįrsadalmi és gazdasįgi körülményekre,
3625 Bef,83 | helyettesķthetō pedagógia, fōleg a mai tįrsadalomban, melyet egyre inkįbb a kulturįlis
3626 IV,71 | ruhátlan: és ne itt benn tiszteld meg selyem öltözékkel, odakint
3627 Bef,81 | teljesen megvalósķtja azt a tiszteletet, mellyel az emberek tartoznak
3628 IV,57 | a tökéletes képe. Miként tiszteletre méltó elôdöm, VI: Pál pápa
3629 II,19 | mi Urunk Jézus Krisztus tiszteletreméltó föltámadása miatt ünnepeljük,
3630 V,78 | megkülönböztetett szeretettel tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos
3631 III,31 | meg, hanem mint Krisztus titkozatos testének tagjai, mint olyanok,
3632 I,9 | lehetséges śjjįszületése įltal a titokba: a vilįg oly mértékben jó,
3633 I,17 | üdvösség egységes teológiįjįnak tįvlatįban föltįrja az "Śr napjįnak"
3634 IV,63 | mely az embert Istentōl tįvolķtja el, de önmagįtól is eltįvolķtja,
3635 I,13 | a Tízparancsolatban, a "tíz szó" között található, melyek
3636 II,20 | 13--35) és az összegyűlt tizenegy apostolnak (vö. Lk 24,36;
3637 I,13 | parancsolat --, hanem a Tízparancsolatban, a "tíz szó" között található,
3638 I,16 | a megszentelésre ~16. A Tķzparancsolat törvényének, mellyel Isten
3639 IV,62 | megszentelésére kötelezō, a Tķzparancsolatban rögzķtett, alapvetō indķtékok
3640 I,12(12) | serale del sabato. Kiad. A. Toaff. Róma, 1967--69. 3. o.) ~
3641 Intro,4 | szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az "
3642 Bef,82 | ember nyilvįn szolidįris a többiekkel abban, hogy örül a heti
3643 III,34 | hívôk egységében a szeretet tökéletességéig. 46 Az Egyház napja ~
3644 IV,55 | és az embereket nagy öröm tölti el." 100 A maronita liturgia
3645 I,10 | az Ō törvényét megtartva töltsék be a Földet, s munkįjukkal
3646 III,54(99) | Vö. Tömegtájékoztatás Pápai Bizottsága: Communio
3647 Bef,87 | hívekkel együtt fáradhatatlanul törekedjetek rá, hogy e szent nap értéke
3648 III,41 | hűségét állandóan "megtérésre" törekedve kell bizonyítani. A vasárnapi
3649 III,38 | élet különféle dolgaiban törekszenek tenni az Evangélium hirdetésével
3650 V,78 | ember egyházias és lelki törekvése mélyen Krisztusba gyökerezik,
3651 Bef,87 | spirituális és lelkipásztori törekvéseink fokozására. A Jubileumnak
3652 Intro,3 | támogatni lelkipásztori törekvésteket e fontos kérdésben. Ugyanakkor
3653 IV,72 | Kétségtelen, a velük való törôdés nem korlátozódhat esetleges
3654 Intro,2 | jelentôségét az Egyház kétezer éves történelme folyamán állandóan elismerte,
3655 I,10 | egyenesen szédületes -- a vilįg történelmében annak a küldetésnek a gyümölcse,
3656 III,39 | részesedés adja az üdvösség történetének, fôként a husvéti misztériumnak
3657 I,9 | jó" (Ter 1,10.12. stb). A történetet tagoló refrén pozitķv megvilįgķtįsba
3658 III,33 | az emmauszi tanítványok történetével. Maga Krisztus csatlakozott
3659 IV,66 | igazságtalanságok és kizsákmányolások történnek. Amikor az Egyház a századok
3660 III,45 | ugyanis, aki felfogta a történteket, a szentmise nem csak annyi,
3661 III,44 | egyetértésüket az áldozatban történtekkel 75 s a készséget az egymás
3662 I,12 | eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.
3663 II,23 | zsinagógában, s megtartották a törvényben elôírt nyugalmat. Az apostolok,
3664 IV,64 | ragaszkodtak az ünnepi nyugalom törvényéhez. Végül azokban az országokban,
3665 IV,67 | és összhang sérthetetlen törvényeként" "az egység és a béke kötelékében"
3666 I,16 | megszentelésre ~16. A Tķzparancsolat törvényének, mellyel Isten a szombat
3667 I,10 | felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva töltsék be a Földet,
3668 Intro,4 | mely a munkával kapcsolatos törvényhozásban szilárd pontként biztosította
3669 IV,64 | heti ritmussal kapcsolatos törvényhozást az Egyház szempontjából
3670 V,79 | hagyomįnyra és a polgįri törvényhozįsra. 126 A jelenlegi jogi-liturgikus
3671 III,47 | hagyomįnyt. 82 A hatįlyos Törvénykönyv megismétli, amikor ezt mondja: "
3672 I,17 | emlékezés" témįja a Mįsodik Törvénykönyvben is fölmerül (5,12--15),
3673 IV,63 | egyes kortįrsai tślsįgosan törvénytisztelō értelmezésével, és kibontakoztatva
3674 III,46 | nem hagyhatjuk el; ez a mi törvényünk. ... Mi nem élhetünk az
3675 V,80 | hithez, melyek idegenek tōle vagy eltorzķtanįk. Katekézissel
3676 V,80 | hanem inkįbb gazdagodik tōlük. 130~
3677 II,27(32) | Vö. Torinói Szt Maximus: Sermo 44, 1:
3678 I,16 | hogy az egy olyan napba torkolljon, amelyen az embernek pihennie
3679 III,47 | döntések magįtól értetōdō módon torkollottak kötelezō jellegū, egyetemes
3680 IV,61 | emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak vįgya. ~
3681 I,16 | hogy megszenteld" (20,8). A tovįbbiakban a sugalmazott szöveg indoklįsul
3682 Bef,81 | megtartįsįra és miért marad tovįbbra is a Egyhįz fegyelmi rendjében
3683 III,37(57) | Ágoston: In prima Joan. tract. 4,6: SC 75,232. ~
3684 II,19(17) | Vö. In Ioannis evangelium tractatus XX, 20, 2: CCL 36, 203;
3685 II,26 | folytatásaként olyan egyedülálló és transzcendens helyzetű napnak, melyen
3686 III,43(71) | Trienti Zsinat DS 1743; vö. KEK
3687 II,26(27) | Jusztinosz: Dialogus cum Triphone 24. 138: PG 6, 5 ~
3688 II,21 | nap" volt az is, amikor a troászi hívek összegyűltek "kenyértörésre",
3689 IV,63 | szembeszįllva egyes kortįrsai tślsįgosan törvénytisztelō értelmezésével,
3690 II,26 | nem múló idôt, mely nem tud öregedni; a vasárnap a végtelen
3691 I,15 | munkatársa a világban, ha nincs tudatában mindig ezen igazságnak. ~ ~ ~
3692 IV,67 | Ilyenkor az ember jobban tudatára ébred, hogy az Apostol szava
3693 III,37 | és zarándok természetének tudatát. Az Egyház ugyanis vasárnapról
3694 II,23 | inkább beépült az egyházi tudatba, de a történelem bizonyos
3695 III,44 | esetében.Emellett fontos tudatosítanunk, hogy a Krisztussal való
3696 IV,65 | kimerítô folyamatából, és tudatosítsa, hogy minden Istennek köszönheti
3697 III,51 | között. 93 A híveknek azonban tudniuk kell, hogy a keresztségben
3698 IV,65 | a mi korunkban, amikor a tudomány és a technika hihetetlenül
3699 IV,55 | polgári naptár nem vett róla tudomást -- elsôsorban az öröm napjaként
3700 I,10 | neve az egész földön." 11 A tudomįny, a technika és a kultśra
3701 III,46 | Apológiįjįban eleven leķrįst tudott adni a vasįrnapi öszzejövetelekrōl,
3702 II,28 | összefügg a Szentlélek "tüzével", s mindkét kép a keresztény
3703 II,27 | lelkipásztori gyakorlat tulajdonít. Egy bölcs lelkipásztori
3704 Intro,1 | bizonytalankodó, azután túláradó örömnek a visszhangja, amit
3705 IV,65 | és jelentôsége van, ami túlmutat a sajátosan keresztény határokon.
3706 III,49 | olyan helyeken, ahol sok turista és zarįndok fordul meg,
3707 Bef,82 | sajįt és az egész vilįg üdvöségét kell ünnepelnie. A vasįrnap
3708 I,11 | emberiségnek fölajįnlott üdvösségben, az Izraellel kötött és
3709 III,33 | messiási ajándékával bôvelkedô üdvössége. E békét Ô a vére árán szerezte
3710 II,19 | húsvéti eseményt, a világ üdvösségének forrását. ~
3711 I,12 | szabadulásban fölkínált üdvösséggel is (vö. MTörv 5,12--15).
3712 II,25 | kereszténynek emlékeznie kell az üdvösségre, melyet a keresztségben
3713 III,38 | várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak dicsôséges
3714 II,27(33) | olvasmányos imaóra). Vagy: "Üdvözlégy nap! Dicsô és szent e nap! /
3715 I,18 | teljes kinyilatkoztatįsįt, az üdvtörténet csścsįt és a vilįg eszkatologikus
3716 V,76 | egyhangúságát. Azok az üdvtörténeti események, melyekre az Egyház
3717 IV,59 | teljes kifejezése annak az üdvtörténetnek a rendjében, melynek csúcspontja
3718 III,46 | amellyel papok és hķvek üldöztetések közepette és a vallįsszabadsįg
3719 IV,64 | mint istentiszteleti napot ülhették meg, anélkül, hogy a szombati
3720 IV,70 | Állj oda oldalra!«, vagy : »Ülj ide, zsámolyomhoz!« Hát
3721 IV,55(101) | Barnabás levélben: "Íme, ezért üljük örömünnepként a nyolcadik
3722 II,27 | sötétségben és a halál árnyékában" ülnek (Lk 1,78-79) és átéli Símeon
3723 III,33 | megértésébe s végül asztalhoz ült velük. Akkor ismerték föl,
3724 IV,55 | amikor még nem pihenônapként ülték -- hiszen a polgári naptár
3725 V,79(126) | Mennybemenetel, Śrnapja; a Mįria ünepek közül Szeplōtelen Fogantatįs,
3726 V,79 | a hķveket a jelentōsebb ünepeken szentmisén való részvételre
3727 V,76 | átelmélkedéséhez. A Húsvét, az "ünnepek ünnepe", melyet böjt készített
3728 V,79 | liturgikus esztendō azon ünnepeinek megértéséhez és megüléséhez,
3729 IV,58 | hogy hűségesen, örömmel ünnepeljék a vasárnapi Eucharisztiát.
3730 V,76 | visszatéréséhez hozzákapcsoljon és ünnepeljen évfordulókat. Ha pedig olyan
3731 Bef,82 | egész vilįg üdvöségét kell ünnepelnie. A vasįrnap az öröm és nyugalom
3732 III,34 | nincsenek a más napokon ünnepelt szentmisétôl különbözô szabályai
3733 V,76 | készített elô, hosszú vigiliával ünnepeltek és elnyújtottak egészen
3734 III,46 | Minden félelem nélkül ünnepeltük az Śr vacsorįjįt, mert azt
3735 IV,56 | A vasárnapi Eucharisztia ünnepélyessége kifejezi azt az örömöt,
3736 III,47 | Vasįrnap és a többi parancsolt ünnepen a hķvōk kötelesek résztvenni
3737 Bef,87 | 1998. május 31-én, Pünkösd ünnepén, pápaságom 20. évében. ~
3738 III,50 | kifejezésére, hangsúlyozza az ünnepet és segít megosztani a hitet
3739 V,76 | megülték a Húsvét évenkénti ünnepét, ami alkalmul szolgált a
3740 III,34 | mindenekelôtt az Eucharisztia ünneplésében, az egységes imádságban
3741 II,29 | eucharisztiának, mint a liturgikus ünnepléseknek általában, része a hitvallás.
3742 V,74 | 7). A húsvéti vigilia ünneplésekor ezért mutatja be az Egyház
3743 III,53(97) | a pap nélküli vasárnapi ünneplésrôl. (1988. jún. 2.): Ench.
3744 III,48 | ismerje, szentelje meg és śgy ünneplje mint az Śr napjįt, amikor
3745 Bef,87 | misztériumot vasárnaponként ünneplô Egyházzal, találkozzanak
3746 I,18 | utįni elsō napot tették ünnepnappį, mert azon történt az Śr
3747 Intro,4 | programokat, melyek épp az ünnepnapra vannak idôzítve. Olyan társadalmi
3748 Intro,4 | Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsôleg képtelenné válik
3749 Intro,1 | a sírhoz siettek és azt üresen találták. Meghívás a két
3750 IV,68 | pihenésnek, hogy ne váljék üressé vagy unalom forrásává, lelki
3751 III,52 | sokfelé talán nehézségekbe ütközik; de az Egyház a Föltámadott
3752 II,21 | kifejezést használták, a húsvéti üzenetbôl fakadó tartalom teljességét
3753 III,40 | valamiképpen a vasárnapi liturgia üzenetét, hogy a lehetô legnagyobb
3754 III,48 | visszautasķtó az evangéliumi üzenettel szemben. A hķvōnek, ha nem
3755 I,8 | elszakíthatatlannak látjuk attól az üzenettôl, melyet a Szentírás elsô
3756 II,21 | 12,3). Ezzel Krisztusnak ugyanazt a megszólítást adták, mellyel
3757 III,39 | istentiszteleti aktust alkotnak". 62 Ugyanez a zsinat azt is megszabta,
3758 Intro,4 | munkaszünetet. Ma ellenben ugyanezekben az országokban, ahol törvény
3759 I,8 | ami teremtetett" (Jn 1,3). Ugyanezt hangsúlyozza Pál a Kolosszeieknek
3760 V,78 | üdvösséget szerzô művéhez." 122 Ugyanígy az esztendô folyamán "az
3761 IV,71 | és a szó valóra vált, ugyanô mondta: »Láttál engem éhezni
3762 Intro,2 | Pál pápa e jelentôséget újból megerôsítette, amikor jóváhagyta
3763 II,23 | nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák,
3764 II,22 | keresztény misztérium egész újdonságát kifejezze. ~ ~ ~
3765 II,29 | felszólítást: "Tedd ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd
3766 Bef,85 | szívünkbe önti a szeretetet és újjáéleszti reményünket. A Szentlélek
3767 IV,70 | öltözékben, arany gyűrűvel az ujján, s belép egy szegény is,
3768 Intro,6 | 6. Az újonnan kialakult helyzet láttán
3769 Intro,7 | mindig új ajándékát. E nap újrafelfedezésének kegyelmét kérnünk kell,
3770 V,74 | Krisztus földi életének évei az Újszövetség fényében valóban az idô
3771 I,8 | megvilágításban tér vissza az Újszövetségben, mint a végleges "szombati
3772 I,12 | kapcsolatát az Ószövetségtôl az Újszövetségig jellemzi. Ezt fejezi ki
3773 II,22 | elôtt összegyűlniük. 21 Az Újszövetségre alapuló és az ószövetségi
3774 IV,68 | hogy ne váljék üressé vagy unalom forrásává, lelki gazdagodást,
3775 III,36(50) | 553; De cath. Ecclesiae unitate, 7: CSEL 3-1, 215; LG 4;
3776 I,10 | Földet, s munkįjukkal vessék uralmuk alį. ~
3777 II,29 | apostollal együtt vallja: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28.) ~ ~ ~
3778 Intro,2 | higgyenek a föltámadott Úrban, belsô megindultsággal fogják
3779 Intro,1 | kiáltását: "Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk
3780 III,45 | kell osztaniuk velük az Úrral való találkozás örömét (
3781 IV,61 | Hįla legyen tehįt a mi Urunknak Istenünknek, hogy alkotott
3782 III,35(47) | Beszéd az USA püspökeinek harmadik csoportjához (
3783 V,80 | intézkedésekkel vilįgosan vissza kell utasķtani mindazt, ami össze nem egyeztehetō
3784 Intro,6 | változatlan hagyományának útján járunk, melyet a II. Vatikáni
3785 Intro,1 | Feltámadott csatlakozott hozzájuk útjukon, magyarázta nekik az Írásokat
3786 IV,71 | 71. Az apostolok útmutatásai élénk visszhangot keltettek
3787 Intro,3 | püspökségem éveiben, mások Péter utódának és Róma püspöke szolgálatának
3788 IV,71 | szolidaritássá válik, ahol az utolsóknak szól a legnagyobb figyelem
3789 IV,58 | az örök ünnep felé vezetô úton." 106 A hit e távlatában
3790 IV,71 | odakint pedig a ruhátlanul vacogót megveted. Mert Ô, aki azt
3791 III,38 | remény napja is. "Az Úr vacsorájában" való részesedés ugyanis
3792 III,44 | szentáldozásban szentségileg. Az Úr vacsoráján való részvétel mindig közösség
3793 III,33 | elbeszélésben ugyanaz, mint a utolsó vacsorán, s ez világosan utal a "
3794 III,46 | Mi nem élhetünk az Śr vacsorįja nélkül!" Az egyik vértanu
3795 I,12 | szövetséget kötök a mezô vadjával, a magasban szárnyaló és
3796 Bef,85 | fordul Krisztus felé forrón vágyakozva az Ô visszatérésére: "A
3797 Intro,7 | szívben élô mély és igaz vágyakra. A Krisztusnak adott idô
3798 III,54 | ébresszék föl szívükben a vágyat, hogy a távolból a lehetô
3799 III,37 | várására, mintegy "gyakorolja vágyát", 57 miközben ízleli az
3800 IV,67 | szempontjainak érvényesítésére vágyik, hiteles és az Evangéliummal
3801 III,33 | nyolcadik napon, az Úr napján, vagyis vasárnap összejönnek, hogy
3802 IV,56 | keresztény nemzedékben. Vajon Jézus nem imádkozott-e azért,
3803 I,18 | teremtés, "mely sóhajtozik és vajśdik mostanįig" (Róm 8,22), egy
3804 V,75 | teremtést, "mely sóhajtozik és vajudik mindmáig" (Róm 8,22) a beteljesedés
3805 IV,57 | gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel, melyek egy pillanatra
3806 IV,73 | a foglyoknak és látást a vakoknak; hogy felszabadítsa az elnyomottakat
3807 III,49 | hķveket, hogy ha elutaznak valahovį, ott is részt kel venniük
3808 IV,61 | megpihent, mert benne talįlt valakit, akinek megbocsįthatta būneit." 107
3809 IV,55 | élték. "A hét elsô napján valamenyien örvendjetek" -- olvassuk
3810 III,40 | csak homília -- fejezze ki valamiképpen a vasárnapi liturgia üzenetét,
3811 I,16 | megtételét parancsolnį a törvény, valaminek emlékezetére szólķt. Arra
3812 I,11 | eszkatologikus ajįndéka, valamint a tulajdon testéül és menyasszonyįul
3813 III,41 | hálával és dícsérettel kell válasszolnia, ugyanakkor hűségét állandóan "
3814 III,41 | 8; 24,3.7) --, hogy adja válasszul a maga "igen-jét", megújítván,
3815 IV,68 | szórakozások közül ki kell választaniuk azokat, melyek joban megfelelnek
3816 III,41 | parancsainak megtartását választják. Isten ugyanis amikor szól
3817 III,41 | amikor szól hozzánk, várja a válaszunkat: a választ, amit Krisztus
3818 III,42 | Ef. 1,10), hogy áldozattá váljon az Atya Isten elôtt, akitôl
3819 V,80 | adott kultśra, fōleg a népi vallįsossįg értékeit, hogy a liturgia,
3820 III,46 | üldöztetések közepette és a vallįsszabadsįg megszorķtįsa ellenére --
3821 II,29 | Tamás apostollal együtt vallja: "Én Uram, én Istenem!" (
3822 II,26 | elôképi szimbolikáját -- zárja Vallomásait, amikor az eszkatonról úgy
3823 IV,71 | ünneplésének olyan hellyé kell válnia, ahol a testvériség konkrét
3824 IV,69 | Krisztus-hívôk nem ebbôl a világból valók ugyan, mégis világosságai
3825 Intro,4 | pozitív vonásai, amennyiben valós értékeket, az emberi fejlôdés
3826 Intro,2 | 1Kor 15,14): csodálatos valóság, amely teljesen csak a hit
3827 III,37 | Jeruzsálem eszkatologikus valóságát. Összegyűjtve gyermekeit
3828 I,11 | inkįbb örül a létrehozott valósįg szépségének --, mindenre,
3829 Bef,83 | ünnepli". 131 A vasįrnap valósįgos iskola, az Egyhįz pedagógiįjįnak
3830 III,53 | jelenvalóvá az Úr húsvétját, s valósítja meg a teljes eucharisztikus
3831 I,11 | szövetségére hķvja. Ezt fokozatosan valósķtja meg az egész emberiségnek
3832 I,18 | amit népe kivonulįsįban valósķtott meg, az Krisztus halįlįban
3833 IV,63 | hogy egy śj "kivonulįst" valósķtson meg és szabadsįgot adjon
3834 V,74 | embersége csak a föltámadással válozott át teljesen és dicsôült
3835 IV,65 | emberi természetbe beleírt váltakozását Isten akarja, miként a Teremtés
3836 Intro,5 | szempontból a helyzet nagyon változatos. Itt van egyrészt a fiatal
3837 IV,56 | túl -- melyek az idôben változhatnak az egyházi fegyelem szerint --
3838 Bef,84 | 1Kor 16,22.) A remény és a várakozás e kiáltásában a közösség
3839 III,37 | Krisztus eljövetelének várása ugyanis bele van írva az
3840 III,37 | ôket az "isteni Jegyes" várására, mintegy "gyakorolja vágyát", 57
3841 III,41 | ugyanis amikor szól hozzánk, várja a válaszunkat: a választ,
3842 III,38 | emlékezetét, "reménykedve várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek,
3843 Bef,87 | különleges idô is elmúlik és újra várni fogunk más jubileumokat
3844 V,75 | nem kell más üdvösséget várnia, hiszen a világ, bármeddig
3845 III,37 | örömét, amikor majd a szent város, az új Jeruzsálem alászáll
3846 Bef,84 | amikor Isten titokzatos városa minden részletében teljesen
3847 IV,64 | Nap napján" a bíróságok, a városi nép és a mesteremberek munkaszünetet
3848 Intro,5 | ünnepelni a vasárnapot akár városokban, akár a legkisebb falvakban.
3849 V,77 | át az Úr boldog reménnyel várt eljöveteléig. A íly módon
3850 II,23 | Lélekben, és mint tanítót várták?" 22 Szent Ágoston megállapítja: "
3851 Bef,87 | egészen az alkony nélküli vasárnapig. ~Ezért buzdítalak titeket
3852 Bef,84 | mennyei Jeruzsálem vég nélküli vasárnapja felé, amikor Isten titokzatos
3853 I,13 | az új és örök szövetség vasárnapját, Isten tervének mélységében
3854 V,78 | folyamán, az egész évet tagoló vasárnapok megünneplésével a keresztény
3855 III,45 | hasonlóan a keresztények, akik vasárnapoként összegyűlnek, hogy átéljék
3856 II,19 | Ez történik a keresztény vasárnapon, mely hétrôl hétre a hívôk
3857 II,27(33) | öröm, amit bôségben ad/ vasárnapunk! (II. hét vasárnap, olvasmányos
3858 III,49 | lehetōvé teszik szįmukra, hogy vasįr és ünnepnapokon több szentmisét
3859 I,18 | A szombattól a vasįrnapig ~18. Mivel a harmadik parancsolat
3860 I,18 | megjelent övéinek hśsvét vasįrnapjįn (vö. Jn 20,19--23). A hśsvéti
3861 III,47 | milyen jelentōsége van a vasįrnapnak a keresztények életében. ~
3862 III,47(83) | Kódex 881,1: "a hķvōknek vasįrnapokon és parancsolt ünnepeken
3863 V,79 | įthelyezendōk a következō vasįrnapra, hogy a hķvek ne legyenek
3864 Bef,87 | Áldásom Mindnyájatoknak! ~A Vatikánból, 1998. május 31-én, Pünkösd
3865 I,10 | evangéliumįt jelentik. 10 A II. Vatikįni Zsinat is hangsślyozza ezt
3866 IV,62 | melyet Isten népe javįra vitt végbe. ~
3867 III,43 | kereszten tette. "A misében végbemenô isteni áldozatban ugyanaz
3868 V,75 | ezután történik a világ végéig, nem egyéb, mint kiterjedése
3869 II,26 | nemcsak a kezdetére, hanem a végére, az "eljövendô örökkévalóság"
3870 Bef,87 | megtestesülése utáni második évezred végét és a harmadik évezred kezdetét
3871 IV,62 | neked. Hat napig dolgozz és végezd a munkįd. A hetedik nap
3872 III,31 | vagyok minden nap a világ végezetég" (Mt 28, 20). Krisztus ezen
3873 IV,64 | Ettôl kezdve akadálytalanul végezhették nyilvánosan is imádságaikat. 109
3874 III,54 | könyörgéseket, és lelki áldozást végeznek. 98 Sok országban ad lehetôséget
3875 III,49 | és a közös könyörgést is végezni kell.Ezen felül a lelkipįsztoroknak
3876 IV,63 | Sok gyógyķtįsįt szombaton végezte (vö. Mt 12,9--14 és pįrh.),
3877 III,45 | felelôsség súlyát. A szentmise végeztével Krisztus tanítványa azzal
3878 III,49 | lehetōség, hogy a parancs végrehajtįsįnak hasznos ideje mįr szombaton
3879 III,39 | liturgikus reform hűségesen végrehajtotta, amirôl VI. Pál pápa a vasárnapi
3880 I,18 | Krisztus įltal megkezdett śj és végsō idō eredetiségét, a szombat
3881 II,26 | tud öregedni; a vasárnap a végtelen élet állandó hirnöke, mely
3882 IV,61 | hanem inkįbb segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl való
3883 II,28 | rájuk lehellt és mondta: " Vegyétek a Szentlelket. Akiknek bűnét
3884 III,52 | például a vesperás ünnepélyes végzését -- vagy katekézist, amellyel
3885 III,51 | szolgálatában a papi szolgálatot végzik. 92 Itt van a nem csupán
3886 III,40 | nagy az Ige szolgálatát végzôk felelôssége. Az ô feladatuk,
3887 IV,67 | vasárnapi pihenést, hogy részt vehessenek a szentmisén, tartózkodjanak
3888 Intro,3 | érlelôdött meg bennem. Úgy vélem, e levélben folytatódik
3889 III,42 | alakjában jött el, hogy megossza velünk és megváltsa emberi természetünket,
3890 Bef,81 | közösséggel anékül, hogy részt ne venne rendszeresen a vasįrnapi
3891 III,33 | bôvelkedô üdvössége. E békét Ô a vére árán szerezte és a Szentlélekkel
3892 IV,63 | keresztények, akik a Krisztus vérében történt szabadulįs hirdetōi,
3893 III,32 | kapcsolatban van az Úr Testének és Vérének szentségével, az Egyház
3894 III,43 | nélkül, aki a kereszt oltárán vérét ontva egyszer ajánlotta
3895 III,43 | Krisztus áldoztatik föl vérontás nélkül, aki a kereszt oltárán
3896 III,46 | vacsorįja nélkül!" Az egyik vértanu nś pedig ezt mondta: "Igen,
3897 III,46 | Ķgy tettek az abitinai vértanuk Africa Proconsularisban,
3898 I,18(14) | Verum autem sabbatum ipsum redemptorem
3899 IV,71 | becsülni Krisztus testét? Ne vesd meg, amikor ruhátlan: és
3900 II,26(28) | pacem sabbati, pacem sine vespera." Confessiones 13,50: CCL
3901 III,52 | alkalmakat -- például a vesperás ünnepélyes végzését -- vagy
3902 III,49 | szombaton este, az elsō vesperįs idejével megkezdōdik. 88
3903 III,49 | ugyanis az ünnep az elsō vesperįssal kezdōdik. 89 Következésképpen
3904 I,10 | a Földet, s munkįjukkal vessék uralmuk alį. ~
3905 III,47 | indķtékįt és figyelembe vesszük, hogy milyen jelentōsége
3906 III,36 | szülôk gyermekeikkel együtt veszik körül az Ige és a Élet Kenyerének
3907 IV,67 | dolgok, melyekért naponta veszôdünk, helyet adnak a lélek értékeinek;
3908 IV,62 | megtartįsįnak módja ugyan érvényét vesztette, mert a vasįrnapi "beteljesedés"
3909 IV,67 | megvetendô, amit hálaadásal veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása
3910 IV,70 | fordult, akik abban voltak vétkesek, hogy a szegényeket megalázták
3911 IV,55 | hiszen a polgári naptár nem vett róla tudomást -- elsôsorban
3912 IV,64 | polgári naptár ünnepnapjai nem vették figyelembe a vasárnapot,
3913 I,10 | ami rajta van, hatalma alį vetve, igazsįgban és szentségben
3914 III,44 | szükségleteit figyelembe vevô imádság. A békecsók, mely
3915 V,75 | történelmet is irányítja és vezérli. Ez az életenergia viszi
3916 III,39 | 8,11), ami a Szentlélek vezetésével az új szövetség népét az
3917 III,34 | akkor is, ha nem a püspök vezeti a liturgiát. Ezt fejezi
3918 IV,58 | stáció az örök ünnep felé vezetô úton." 106 A hit e távlatában
3919 III,46 | Proconsularisban, akik ķgy vįlaszoltak vįdlóiknak: "Minden félelem nélkül
3920 Intro,1 | Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk rajta!" (Zsolt 118 [117],
3921 IV,57 | öröm sokkal tartósabb és vigasztalóbb; a szentek tanúsága szerint 104
3922 V,74 | szültelek téged" (7). A húsvéti vigilia ünneplésekor ezért mutatja
3923 Intro,2 | és a századok", ahogy a vigília lenyűgözô szertartásának
3924 III,41 | Hiszekegyben, a husvéti vigiliában vagy a szentmisében történô
3925 II,25 | szorgalmazza, hogy a húsvéti vigilián kívül ezen a napon kereszteljünk, "
3926 V,76 | böjt készített elô, hosszú vigiliával ünnepeltek és elnyújtottak
3927 IV,61 | tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak vįgya. ~
3928 IV,73 | azért jött, " hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadulást
3929 IV,69 | Krisztus-hívôk nem ebbôl a világból valók ugyan, mégis világosságai
3930 II,22 | azokkkal a szentírási helyekkel világították meg, melyekkel Szent Lukács
3931 Bef,84 | sem Napra sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsôsége
3932 V,75 | a vasárnap megszentelése világos tanúság arról, hogy az emberi
3933 Intro,6 | hogy minden hívô számára világossá váljék a vasárnap nélkülözhetetlen
3934 IV,69 | világból valók ugyan, mégis világosságai a világnak, és megdicsôítik
3935 Intro,2 | készteti, hogy Krisztus világosságánál gondolkodjanak el a történelem
3936 III,51 | liturgikus cselekményben", 95 s világosságot és erôt nyernek ahhoz, hogy
3937 II,27 | isteni Gyermeket, aki eljött "világosságul a pogányok megvilágosítására"(
3938 I,9 | egyetlen Úrnak mutat be a világot isteníteni akaró minden
3939 III,46 | Proconsularisban, akik ķgy vįlaszoltak vįdlóiknak: "Minden félelem
3940 V,80 | lelkipįsztori intézkedésekkel vilįgosan vissza kell utasķtani mindazt,
3941 Bef,81 | ugyanis adni akarja Igéjének vilįgosįgįt és tulajdon Testének eledelét,
3942 I,10 | Isten "munkatįrsįvį" kell vįlnia. A teremtéstörténet elsō
3943 V,79 | ünnepek szįma idōk folyamįn vįltozott, mert figyelemmel voltak
3944 IV,72 | szentelésével ki lehetne vinni az életbe Krisztus eucharisztikus
3945 III,48 | régióban sślyos nehézségek vįrnak azokra, akik a hitük szerint
3946 III,46 | öszzejövetelekrōl, ahovį a keresztények vįroson és falvakban egy helyre
3947 II,27 | különös hangsúlyt kap a virrasztásban, ami a keleti liturgiákban
3948 I,10 | az ō jósįgįnak nyomait viseli magįn. Szép is, csodįlatraméltó
3949 IV,63 | e nap megtartįsįnak visszaadja szabadķtó jellegét, biztonsįgba
3950 IV,56 | való elsô találkozás heti visszahangja szükségszerűen hordozza
3951 IV,67 | találkozásban és dialógusban visszanyerik igazi arcukat. A természet
3952 I,9 | a kegyelem segķtségével visszatér ahhoz, aki alkotta. E dialektika
3953 V,75 | és elfogadja az állandó visszatérés mítoszát is. A keresztény
3954 V,76 | évszakok és jeles napok visszatéréséhez hozzákapcsoljon és ünnepeljen
3955 III,37 | hangsúllyal idézi föl az ô "visszatérésének" eljövendô dicsôségét is.
3956 Bef,85 | felé forrón vágyakozva az Ô visszatérésére: "A Lélek és a menyasszony
3957 II,22 | keresztényeknek az Úr hetenként visszatérô napjának megtartásában.
3958 III,48 | igen gyakran -- közömbös és visszautasķtó az evangéliumi üzenettel
3959 I,10 | önmagįt és minden létezōt visszavigyen Ōhozzį, hogy az embernek
3960 I,16 | és a jegyesi barįtsįgban visszaviszi hozzį az egész teremtést. ~
3961 II,27 | dicsôsége ragyogásának állandó visszfénye az idô hetes forgásában.
3962 Intro,1 | azután túláradó örömnek a visszhangja, amit az apostolok éltek
3963 IV,71 | apostolok útmutatásai élénk visszhangot keltettek az elsô századoktól
3964 III,31 | ezen ígérete változatlanul visszhangzik az Egyházban, mely ebben
3965 I,9 | ugyanakkor bepillantįst enged viszonylagos megértése és lehetséges
3966 Bef,82 | felszķnesen és erkölcsileg vitatható szórakozįsi formįkba tévedve.
3967 IV,62 | melyet Isten népe javįra vitt végbe. ~
3968 III,40 | Eucharisztiáról, meg kell vizsgálnunk, hogy miként hirdetjük Isten
3969 III,37 | Istentôl "és oly szép, mint a vôlegényének felékesített menyasszony" (
3970 III,36 | vasárnapi szzentmise kötelezô voltának mély indítékait. Hozzájárulhatnak
3971 I,11 | beszél, hanem a mū kész voltįt hangsślyozza, s mintegy
3972 Intro,4 | mértékben -- vannak pozitív vonásai, amennyiben valós értékeket,
3973 IV,58 | tanítványai közé jön, hogy magához vonja ôket föltámadásának megújulásába.
3974 III,36 | nem csak azért, hogy el ne vonják a papokat a plébániai közösségek
3975 II,27 | nyelvekben is feltűnik. 30 Így vonták ki a hívôket azoknak a kultuszoknak
3976 II,19(18) | melyben a vasárnapot egyenesen voszkreszénye-nek, 'föltámadás'-nak nevezik. ~
3977 V,78(124) | Carm. XVI, 3--4:"Omnia praetereunt,
3978 II,19(17) | Ioannis evangelium tractatus XX, 20, 2: CCL 36, 203; Epistula
3979 II,19(15) | Epistula ad Decentium XXV, 4, 7: PL 20, 555. ~
3980 V,74 | dimenziójában teremtetett, idôben zajlik az üdvösség története, melynek
3981 III,37 | nép ~37. Az Egyház idôben zajló zarándokútja szempontjából
3982 II,27 | nemzedékre magáévá teszi Zakariás csodálkozását, amikor Krisztusra
3983 III,39 | kenyerét, mely az örök dicsôség záloga. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztet
3984 III,52 | lehetôséggel élve felkeresik a zarándokhelyeket, lehetôleg családostól,
3985 III,52 | megnyilvánulásait is, például a zarándoklatot, és a vasárnap adta lehetôséggel
3986 Bef,84 | Krisztus világosságában zarándokol a mennyei Jeruzsálem vég
3987 Bef,87 | tagolni fogja az Egyház zarándokságának idejét egészen az alkony
3988 III,37 | Az Egyház idôben zajló zarándokútja szempontjából a Krisztus
3989 III,34(46) | hitben és szeretetben földi zarándokútját járó Egyházadat: szolgádat
3990 II,26 | reményét, és bátorítja ôket zarándokútjukon. 27 Szent Ágoston az utolsó
3991 III,49 | helyeken, ahol sok turista és zarįndok fordul meg, akikrōl a lelkipįsztoroknak
3992 II,26 | elôképi szimbolikáját -- zárja Vallomásait, amikor az eszkatonról
3993 Intro,4 | sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes
3994 I,12 | a kardot és a háborút és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik.
3995 III,50 | hagyományhoz, mely a szent zene területén felbecsülhetetlen
3996 III,50 | Örömteli és énektôl zengô ünneplés ~50. A vasárnapi
3997 IV,60 | megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól, mert kitįrja az örökkévalósįg
3998 IV,70 | oldalra!«, vagy : »Ülj ide, zsámolyomhoz!« Hát nem megkülönböztetés
3999 II,23 | szemben. Szombatonként a zsidóknak össze kellett gyűlniük a
4000 II,23 | egymástól a két nap, fôként a zsidóságból megtért azon keresztények
4001 II,23 | kezdetben továbbra is eljártak a zsinagógába, hogy "a próféták minden
4002 II,23 | össze kellett gyűlniük a zsinagógában, s megtartották a törvényben
4003 V,74 | dicsôségét. A piszidiai Antiochia zsinagógájában tartott beszédében (vö.
4004 III,47 | 506-ban) 80 . E részleges zsinati döntések magįtól értetōdō
4005 IV,64 | körülménynek tekinteni. A zsinatok a Birodalom szétesése után
4006 III,47 | Ez történt a különbözō zsinatokon a 4. szįzadtól kezdve (pl.
4007 III,47 | késōbb (mint pl. az agdei zsinaton 506-ban) 80 . E részleges
4008 III,47(83) | szokįssa szertint a reggeli zsolozsmįn." ~
4009 V,74 | föltámadására alkamazta a 2. zsoltár szavait: "Az én Fiam vagy
4010 Intro,1 | alkalmazzuk a vasárnapra a zsoltáros örömteli kiáltását: "Ezt
|