A remény napja

38. Ebbôl a szempontból ha a vasárnap a hit napja, nem kevésbé a keresztény remény napja is. "Az Úr vacsorájában" való részesedés ugyanis a Bárány eszkatologikus mennyegzôs lakomájának (vö. Jel 19,9) elôvételezése. Amikor a keresztény közösség ünnepli a föltámadott és mennybe fölment Krisztus emlékezetét, "reménykedve várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljövetelét". ⁵⁸ Ha a keresztény reményt a vasárnapi szentmise ritmusa élteti és táplálja, kovásza és világossága lesz az emberi reménynek. Ezért az "egyetemes könyörgésekbe" nem csak a keresztény közösség, hanem az egész emberiség szükségleteit is belefoglaljuk. Az Eucharisztia ünneplésére összegyűlt Egyház így tanuságot tesz a világnak arról, hogy "magáévá teszi a mai ember, fôként a szegények és a szenvedôk örömét és reményét, szomorúságát és félelmét". ⁵⁹ Végül a vasárnapi eucharisztikus felajánlással megkoronázva a tanuságtételt, melyet gyermekei a hét minden napján munkájukban és az élet különféle dolgaiban törekszenek tenni az Evangélium hirdetésével és a szeretet gyakorlásával, az Egyház a legkifejzedôbb módon mutatja meg, hogy "az Istennel való bensôséges egyesülés és az egész emberi nem egységének jele és eszköze, mintegy szentsége". ⁶⁰