|
38. Ebbôl a szempontból ha a vasárnap a hit napja, nem
kevésbé a keresztény remény napja is. "Az
Úr vacsorájában" való részesedés
ugyanis a Bárány eszkatologikus mennyegzôs
lakomájának (vö. Jel 19,9) elôvételezése.
Amikor a keresztény közösség ünnepli a
föltámadott és mennybe fölment Krisztus
emlékezetét, "reménykedve várjuk az
örök boldogságot és
Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak
dicsôséges eljövetelét". 58 Ha a
keresztény reményt a vasárnapi szentmise ritmusa
élteti és táplálja, kovásza és
világossága lesz az emberi reménynek. Ezért az
"egyetemes könyörgésekbe" nem csak a
keresztény közösség, hanem az egész
emberiség szükségleteit is belefoglaljuk. Az Eucharisztia
ünneplésére összegyűlt Egyház így
tanuságot tesz a világnak arról, hogy
"magáévá teszi a mai ember, fôként a
szegények és a szenvedôk örömét és
reményét, szomorúságát és
félelmét". 59 Végül a vasárnapi
eucharisztikus felajánlással megkoronázva a
tanuságtételt, melyet gyermekei a hét minden napján
munkájukban és az élet különféle
dolgaiban törekszenek tenni az Evangélium
hirdetésével és a szeretet gyakorlásával, az
Egyház a legkifejzedôbb módon mutatja meg, hogy "az
Istennel való bensôséges egyesülés és az
egész emberi nem egységének jele és eszköze,
mintegy szentsége". 60
|