|
39. A vasárnapi szentmisén, mint minden egyéb
szentmisén is, a Föltámadottal való
találkozás azáltal jön létre, hogy
részesedünk az Ige és az Élet Kenyerének
kettôs asztaláról. Az Ige asztaláról
való részesedés adja az üdvösség
történetének, fôként a husvéti
misztériumnak azt a megértését, amit maga a
feltámadott Jézus adott át tanítványainak:
ô az, aki jelenvalóként beszél
igéjében "amikor az Egyházban olvassuk a
Szentírást". 61 Az Élet Kenyerének
asztalán a haláláról és
feltámadásáról való
megemlékezés által válik valóra a feltámadott
Úr valóságos, lényegi és maradandó
jelenléte és ajánljuk fel áldozatul az élet
kenyerét, mely az örök dicsôség záloga. A
II. Vatikáni Zsinat emlékeztet rá, hogy "az Ige
liturgiája és az Eucharisztikus liturgia oly szorosan
összetartozik, hogy egyetlen istentiszteleti aktust alkotnak".
62 Ugyanez a zsinat azt is megszabta, hogy "Isten
igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve a
hívôk számára, ezért a Biblia kincseit jobban
föl kell tárni". 63 Továbbá elrendelte,
hogy a vasárnap és parancsolt ünnepeken a homília
csak súlyos ok miatt maradhat el. 64 Ezen
intézkedéseket a a liturgikus reform hűségesen
végrehajtotta, amirôl VI. Pál pápa a vasárnapi
és ünnepi bôségesebb szentírási
olvasmányokról szólva ezt írta: "Mindez
azért történt, hogy egyre fokozódjék a
hivekben " az éhség az Úr szavának
hallgatására" (Ám 8,11), ami a Szentlélek
vezetésével az új szövetség
népét az Egyház tökéletes egysége
felé viszi elôre." 65
|