41. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten Igéjének liturgikus hirdetése, fôleg a szentmise keretében nem csupán az elmélkedés és a katekézis alkalma, hanem Isten dialógusa népével; dialógus, amelyben elhangzanak az üdvösség csodatettei és a Szövetség követelményei. Isten népe érzi, hogy a szeretet e dialógusában hálával és dícsérettel kell válasszolnia, ugyanakkor hűségét állandóan "megtérésre" törekedve kell bizonyítani. A vasárnapi együttlét így a keresztségi ígéretek belsô megújítására késztet, melyek burkoltan benne vannak az elmondott Hiszekegyben, a husvéti vigiliában vagy a szentmisében történô kereszteléskor pedig kifejezetten is elhangzanak. Így a vasárnapi szentmisében történô igehirdetés magára ölti azt az ünnepélyességet, mely már az Ószövetségben is megvolt a Szövetség megújításának pillanataiban, amikor felolvasták a Törvényt Izrael közösségét pedig felszólították -- mint a pusztában a Sínai-hegy lábánál (vö. Kiv 19,7--8; 24,3.7) --, hogy adja válasszul a maga "igen-jét", megújítván, hogy Isten hűségét és az ô parancsainak megtartását választják. Isten ugyanis amikor szól hozzánk, várja a válaszunkat: a választ, amit Krisztus a maga "Amen"-jével helyettünk is megadott (vö. 2Kor 1,20--22), s melyet a Szentlélek megszólaltat bennünk oly módon, hogy amit hallunk, mélységesen áthassa az életünket. ⁷⁰