43. E "fölfelé irányuló" mozgás minden szentmisében jelen van, s hálával és reménnyel teli, örvendetes eseménnyé teszi, de különös hangsúlyt kap a vasárnapi szentmisében a feltámadásról való megemlékezés miatt. Másrészt az "eucharisztikus" öröm, mely "fölemeli szívünket" annak a "lefelé irányuló" mozgásnak a gyümölcse, mellyel Isten fordult felénk. Ez a leszállás marandóan meghatározza az eucharisztikus áldozatot, a kenószisz misztériumának legnagyobb megnyilvánulását és ünneplését; a megalázkodásét, amellyel Krisztus "megalázta magát engedelmesen mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,8.)

A szentmis ugyanis a keresztáldozat eleven megjelenítése. A kenyér és a bor színe alatt -- melyekre lehívtuk a Szentlélek kiáradását, aki a konszekráló szavakban páratlan hatással működik -- Krisztus ugyanúgy ajánlja föl magát az Atyának, mint ahogy a kereszten tette. "A misében végbemenô isteni áldozatban ugyanaz a Krisztus áldoztatik föl vérontás nélkül, aki a kereszt oltárán vérét ontva egyszer ajánlotta föl magát" ⁷¹ Krisztus a maga áldozatához kapcsolja az Egyház áldozatát: "Az Eucharisztiában Krisztus áldozata Teste tagjainak áldozata is lesz. A hívôk élete, istendicsérete, szenvedése, imádsága és munkája egyesül Krisztus életével, szenvedésével, imádságával és munkájával, és az ô teljes odaadásával, és ezáltal új értéket nyer." ⁷² Az egész közösség részvétele különösen láthatóvá válik a vasárnapi összejövetelen, mely alkalmat ad arra, hogy az elmult hét minden emberi terhét oda hozzuk az oltárra.