|
44. Ez az összhang azután
különlegesen fejezôdik ki a husvéti lakomában,
ami sajátos jellemzôje az Eucharisztiának, melyben Krisztus
önmagát adja eledelül. Ugyanis "Krisztus éppen ezért
bízta Egyházára ezt az áldozatot, hogy a hívek
részesedjenek belôle, akár hittel és szeretettel
lelkileg, akár a szentáldozásban szentségileg. Az Úr
vacsoráján való részvétel mindig közösség
Krisztussal aki értünk ajánlja föl magát áldozatul
az Atyának." 73 Ezért az Egyház ajánlja
híveinek, hogy ha szentmisén vesznek részt, áldozzanak,
de legyenek kellôen felkészülve, s ha súlyos bűn
terheli lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát
a bűnbánat szentségében, 74 annak szellemében,
amire Szent Pál emlékeztette a koritusi híveket (vö.
1Kor 11,27--32). Az áldozásra szóló meghívás
nyilvánvalóan fokozottan érvényes a vasárnapi
és ünnepnapi szentmisék esetében.Emellett fontos
tudatosítanunk, hogy a Krisztussal való közösség
milyen szorosan összefügg a testvérekkel való közösséggel.
A vasárnapi eucharisztikus közösség a testvériség
megnyilvánulása, amit a szentmisének világosan ki
kell fejeznie, természetesen tiszteletben tartva a liturgikus cselekmény
sajátos stílusát. Ezt szolgálja az egész közösség
szükségleteit figyelembe vevô imádság. A békecsók,
mely a latin szertarttásban nagyon kifejezôen a szentáldozás
elôtt van, különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja
a híveket, hogy fejezzék ki egyetértésüket az áldozatban
történtekkel 75 s a készséget az egymás
iránti szeretetre, mely részesedés az egy kenyérbôl,
emlékezve Krisztus szavára: "Ha tehát ajándékot
akarsz az oltáron fölajánlani, és ott eszedbe jut,
hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat
az oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal,
azután térj vissza, és ajánld föl ajándékodat."
(Mt, 5,23--24)
|