A vasįrnap parancsolata

46. Mivel az Eucharisztia a vasįrnap szķve, érthetō, hogy a Pįsztorok az elsō szįzadoktól mindig emlékeztették hķveiket arra, hogy részt kell venniük a liturgikus összejövetelen. "Az Śr napjįn hagyjatok abba mindent -- mondja példįul a Didaszkįlia Apostolorum a 3. szįzad elején -- és serényen igyekezzetek közösségetekbe, mert ez a ti dķcséretetek Isten elōtt. Különben miféle mentsége lehetne azoknak, akik az Śr napjįn nem jönnek el hallgatni az élet igéjét és nem tįplįlkoznak az örök életre megmaradó isteni eledellel?" ⁷⁶ A Pįsztorok felszólķtįsa įltalįban meggyōzōdéses elfogadįst talįlt a hķvōk lelkében, s jóllehet voltak idōszakok, amikor lanyhult az ideįlis buzgósįg e kötelezettség teljesķtésére, nem feledkezhetünk meg a hōsiességrōl, amellyel papok és hķvek üldöztetések közepette és a vallįsszabadsįg megszorķtįsa ellenére -- az Egyhįz elsō szįzadaitól napjainkig -- eleget tettek a parancsolatnak. Szent Jusztinosz Antoninus csįszįrnak és a Szenįtusnak cķmzett elsō Apológiįjįban eleven leķrįst tudott adni a vasįrnapi öszzejövetelekrōl, ahovį a keresztények vįroson és falvakban egy helyre gyūltek. ⁷⁷ Késōbb, amikor Diocletianus a lehetō legszigorśbban betiltotta összejöveteleiket, sokan voltak oly bįtrak, hogy dacolva a rendelettel inkįbb meghaltak, mint hogy hiįnyozzanak a vasįrnapi Eucharisztiįról. Ķgy tettek az abitinai vértanuk Africa Proconsularisban, akik ķgy vįlaszoltak vįdlóiknak: "Minden félelem nélkül ünnepeltük az Śr vacsorįjįt, mert azt mi nem hagyhatjuk el; ez a mi törvényünk. ... Mi nem élhetünk az Śr vacsorįja nélkül!" Az egyik vértanu nś pedig ezt mondta: "Igen, elmentem az összejövetelre és megünnepeltem az Śr vacsorįjįt tesvéreimmel, mert keresztény vagyok." ⁷⁸