57. A vasárnap teljes tartalmának megértéséhez tehát újra föl kell fedeznünk a hívô egzisztencia e dimenzióját. Kétségtelen, az egész életet és nemcsak a hét egy napját kell meghatároznia. De a vasárnap, mivel a föltámadott Úr napja, amikor a teremtés és az "új teremtés" isteni művét ünnepeljük, sajátos jogcímen is az öröm napja, sôt alkalmas nap arra, hogy az örömre nevelôdjünk, azáltal, hogy fölfedezzük mély gyökereit és igazi természetét. Ezt az örömöt nem szabad összekeverni a gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel, melyek egy pillanatra megrészegítik az érzékeket és az érzületet, azután kielégítetlenül és keserűségben hagyják a szívet. A keresztény öröm sokkal tartósabb és vigasztalóbb; a szentek tanúsága szerint ¹⁰⁴ még a fájdalom sötét éjszakájában is megmarad, s bizonyos értelemben "erény", amit gyakorolni kell. Nincs azonban ellentét a keresztény öröm és az igazi emberi örömök között, sôt ezeket fölemeli, és megadja nekik a végsô alapot a megdicsôült Krisztus örömében(vö. ApCsel 2,24--31), aki az Isten terve szerinti ember kinyilatkoztatása és a tökéletes képe. Miként tiszteletre méltó elôdöm, VI: Pál pápa írta a keresztény örömrôl szóló buzdításában: "Lényege szerint a keresztény öröm részesedés abban a kifürkészhetetlen, egyszerre isteni és emberi örömben, mely a megdicsôült Jézus Krisztus szívében él." ¹⁰⁵