60. E megvilįgķtįsban a "szabbat" biblikus teológiįja teljesen magunkévį tehetō, anélkül, hogy bįrmi kįrt okozna a vasįrnap keresztény jellegének. Ugyanis śjra meg śjra és nem halvįnyuló csodįlatot keltve vezet vissza ahhoz a titokzatos kezdethez, amikor Isten örök Igéje a szeretet szabad döntésével a semmibōl létrehozta a vilįgot. A teremtō mū pecsétje volt annak a napnak a megįldįsa és megszentelése, melyen Isten "megpihent egész teremtō munkįja utįn"(Ter 2,3). Isten e pihenōnapjįtól nyeri értelmét az idō, mert a hetek forgįsįban nemcsak kronológiai ritmust, hanem teológiai lehelletet is nyert. A "szabbat" rendszeres visszatérése megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól, mert kitįrja az örökkévalósįg horizontja felé, azįltal, hogy befogadja Istent és az Ō kairoszait, azaz az Ō üdvözķtō beavatkozįsainak és kegyelmének idōpontjait.