61. A "szabbat" az Istentōl megįldott és megszentelt hetedik nap mķg egyrészt lezįrja a teremtés egész mūvét, mįsrészt közvetlenül a hatodik nap mūvéhez kötōdik, melyen Isten "a maga képére és hasonlatossįgįra" (Ter 1,26) alkotta az embert. Ez az "Isten napja" és az "ember napja" közötti közvetlen kapcsolat nem kerülte el a teremtés bibliai elbeszélésérōl elmélkedō egyhįzatyįk figyelmét. Szent Ambrus példįul ezt mondja: "Hįla legyen tehįt a mi Urunknak Istenünknek, hogy alkotott valamit, ahol megpihenhetett. Megalkotta az eget, de nem olvasom, hogy ott megpihent volna; megalkotta a csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról sem olvasom, hogy megpihent volna bennük; ellenben olvasom, hogy megalkotta az embert és akkor megpihent, mert benne talįlt valakit, akinek megbocsįthatta būneit." ¹⁰⁷ Ķgy "Isten napjįnak" véglegesen közvetlen kapcsolata van az "ember napjįval". Amikor Isten parancsa azt mondja: "Emlékezzél meg a szombati napról, hogy megszenteld" (Kiv 20,8), a parancsolt megįllįs az Istennek szentelt nap tiszteletben tartįsįra nem elviselhetetlen teher az embernek, hanem inkįbb segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl való éltetō és fölszabadķtó függését, s hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme elfogadįsįra. Amikor az ember tiszteletben tartja Isten "pihenését", megtalįlja önmagįt, s ķgy az Śr napja śgy mutatkozik, mint az isteni įldįs hordozója (vö. Ter 2,3), s ennek következtében az įllatok és az ember szįmįra (vö. 1,22.28) a "termékenység" bizonyos fajtįja. Ezt fejezi ki mindenekelōtt magįnak az idōnek megśjulįsa, s bizonyos értelemben "sokasodįsa" azįltal, hogy miközben megemlékezik az élō Istenrōl, növekedik az emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak vįgya.