62. A keresztény nem feledkezhet meg arról, hogy a zsidó szombat megtartįsįnak módja ugyan érvényét vesztette, mert a vasįrnapi "beteljesedés" felülmślja azt, az "Śr napja" megszentelésére kötelezō, a Tķzparancsolatban rögzķtett, alapvetō indķtékok érvényben vannak, de ezeket a vasįrnap lelkiségének és teológiįjįnak fényében śjra kell olvasni: "Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Śr, a te Istened parancsolta neked. Hat napig dolgozz és végezd a munkįd. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Śré, a te Istenedé. Akkor hįt ne dolgozz sem te, sem fiad, sem lįnyod, sem szolgįd, sem szolgįlód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle įllatod, sem a hįzadban tartózkodó idegen, hogy szolgįd és szolgįlód is pihenhessen mint te magad. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltįl, de az Śr, a te Istened erōs kézzel és kinyśjtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Śr, a te Istened a szombat megülését." (MTörv 5,12--15.) A szombat megtartįsa itt szoros kapcsolatban jelenik meg a szabadķtįs mūvével, melyet Isten népe javįra vitt végbe.