70. Az apostoli idôktôl kezdve a vasárnapi összejövetel a keresztények számára alkalom volt arra, hogy megosszák javaikat a szegényebbekkel. "A hét elsô napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tôle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, amikor megérkezem" (1Kor 16,2). Itt arról a gyűjtésrôl van szó, amelyet Szent Pál a júdeai egyházak megsegítésére szervezett. A vasárnapi Eucharisztiában a hívô szív kitárul az Egyház dimenzióira. De az Apostol fölszólítását a maga mélységében kell megértenünk, mely nagyon távol van az "obulus" szükkeblűségétôl, s inkább a megosztás igényes kultúrájára hivatkozik mind a közösség tagjai, mind az egész társadalom irányában. ¹¹⁴ Nekünk a régieknél jobban meg kell hallanunk komoly dorgálását, mellyel a korintusiakhoz fordult, akik abban voltak vétkesek, hogy a szegényeket megalázták az "Úr vacsoráját" követô testvéri agapén: "Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elô, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dôzsöl. Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek a szegényeket?" (1Kor 11,20--22.) Éppen ilyen határozottan elitélôk Szent Jakab szavai: "Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, arany gyűrűvel az ujján, s belép egy szegény is, elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul és így szóltok hozzá: »Foglalj itt kényelmesen helyet.« A szegénynek meg azt mondjátok: »Állj oda oldalra!«, vagy : »Ülj ide, zsámolyomhoz!« Hát nem megkülönböztetés ez? Nem ítéltek e szívetekben helytelenül gondolkozva részrehajlón?"(2,2--4.)