|
74. "A keresztény hitben az idônek alapvetô
jelentôsége van. A világ az idô
dimenziójában teremtetett, idôben zajlik az
üdvösség története, melynek csúcsa a
Megtestesülés "idejének teljessége", s
vége Isten Fiának dicsôséges
visszatérése. Jézus Krisztusban, a megtestesült
Igében az idô Isten dimenziója lesz, aki
önmagában örökkévaló." 118
Krisztus földi életének évei az
Újszövetség fényében valóban az
idô teljességét (az eredetiben központját)
jelentik. E teljesség csúcsa a föltámadás.
Amennyire igaz ugyanis, hogy Krisztus az emberré lett Isten a Szűz
méhében történt fogantatás
pillanatától, annyira igaz, hogy embersége csak a
föltámadással válozott át teljesen és
dicsôült meg, így nyilatkoztatta ki teljesen isteni
mivoltát és dicsôségét. A piszidiai Antiochia
zsinagógájában tartott beszédében (vö.
ApCsel 13,33) Szent Pál éppen Krisztus
föltámadására alkamazta a 2. zsoltár szavait:
"Az én Fiam vagy te, én ma szültelek téged"
(7). A húsvéti vigilia ünneplésekor ezért
mutatja be az Egyház a föltámadott Krisztust úgy,
hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az
Omega". E szavak, melyeket a húsvéti gyertya
elôkészítésekor mond a celebráns,
miközben belevési a gyertyába a folyó év
számát, kifejezik, hogy "Krisztus az idô Ura; Ô
a kezdete és beteljesedése; Megtestesülése és
Föltámadása minden évet, napot és percet
átölel, hogy ily módon az »idô
teljességében« legyenek." 119
|