84.
Amellett, hogy a vasárnap a keresztény élet
támasza, tanúságtétel és igehirdetés
is. Mint az imádság, az öröm és a
közöség napja kihat a társadalomra is,
életenergiát és a remény indítékait
sugározva rá. A vasárnap hirdeti, hogy az idô,
amelyben ott lakik a Föltámadott és a történelem
Ura, nem álomképeink koporsója, hanem a mindig új
jövô bölcsôje, alkalom, amit arra kapunk, hogy a
futó pillanatokat átformáljuk az
örökkévalóság magvaivá. A vasárnap
felhívás arra, hogy elôre tekintsünk, az a nap,
amelyen a keresztény közösség így kiált
Krisztusa felé: "Marána tha: jöjj el, Urunk!"
(1Kor 16,22.) A remény és a várakozás e
kiáltásában a közösség kiséri
és támogatja az emberek reményét. És
vasárnapról vasárnapra Krisztus
világosságában zarándokol a mennyei
Jeruzsálem vég nélküli vasárnapja felé,
amikor Isten titokzatos városa minden részletében teljesen
kész lesz, melynek "nincs szüksége sem Napra sem
Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsôsége
ragyogja be, világossága pedig a Bárány" |(Jel
21,23).
|