2. Jézus föltámadása az az eredeti esemény, amelyre alapszik a keresztények hite (vö. 1Kor 15,14): csodálatos valóság, amely teljesen csak a hit fényében látható, de történetileg bizonyítják azok, akiknek megadatott a kiváltság, hogy lássák a föltámadott Urat; csodálatos esemény, mely nem csupán teljesen páratlan az emberi történelemben, hanem az idô misztériumának középpontja is. Krisztusé ugyanis "az idô és a századok", ahogy a vigília lenyűgözô szertartásának kezdetén a húsvéti gyertya elôkészítésekor elhangzik. Ezért az Egyház nem csupán évente egyszer, hanem minden vasárnap, megemlékezvén Krisztus föltámadásának napjáról, minden nemzedéknek meg akarja mutatni a történelem tengelyét, amelyhez kapcsolódik a világ eredetének és végsô rendeltetésének misztériuma.

Joggal mondhatjuk tehát, egy negyedik századi szerzô homíliáját követve, hogy az "Úr napja" a "napok ura". ² Akiknek megadatott a kegyelem, hogy higgyenek a föltámadott Úrban, belsô megindultsággal fogják föl a hét e napjának jelentését, ami Szent Jeromost "a vasárnap a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk" ³ kijelentésre késztette. A vasárnap ugyanis a keresztények számára "az alapvetô ünnep", ⁴ mely nemcsak tagolja az idô folyását, hanem föltárja annak mély értelmét is.3. A vasárnap alapvetô jelentôségét az Egyház kétezer éves történelme folyamán állandóan elismerte, s a II. Vatikáni Zsinat erôteljesen újra hangsúlyozza: "Az Egyház a húsvéti misztériumot a Krisztus föltámadása napjából eredô apostoli hagyományra támaszkodva a nyolcadik napon ünnepli, melyet méltán neveznek az Úr napjának, dies dominicának." ⁵ VI. Pál pápa e jelentôséget újból megerôsítette, amikor jóváhagyta az új egyetemes Római Kalendáriumot és a liturgikus évet újra rendezô általános szabályokat. ⁶ A harmadik évezred közelsége -- mely a hívôket arra készteti, hogy Krisztus világosságánál gondolkodjanak el a történelem folyásáról -- arra szólít, hogy újra fedezzük föl a vasárnap jelentését: "misztériumát", ünneplésének értékét és jelentôségét az emberi és keresztény életre.

Szívesen csatlakozom sok elméleti és lelkipásztori kezdeményezéstekhez, melyek e zsinat utáni években részetekrôl, Tisztelendô Püspöktestvéreim, egyenként és közösségben, papjaitok támogatásával, e jelentôs témához kapcsolódnak.