7. A vasárnap megszentelésének kötelezettségét ugyanis -- elsôsorban az Eucharisztiában való részvétellel és keresztény örömmel és testvériséggel teljes pihenéssel -- jobban megérthetjük, ha meggondoljuk e nap sok dimenzióját, melyekre levelünkben fölhívjuk a figyelmet.A vasárnap a keresztény élet középpontjában álló nap. Pápaságom kezdete óta fáradhatatlanul ismétlem: "Ne féljetek! Nyissátok ki, sôt, tárjátok ki a kapukat Krisztus elôtt!" ⁹ Most ugyanebben a szellemben határozottan hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek föl újra a vasárnapot: "Ne féljetek idôtöket Krisztusnak szentelni!" Igen, tárjuk ki Krisztus elôtt az idônket, hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. Egyedül Ô ismeri az idô titkát és az örökkévalóság titkát, és az "ô napját" úgy adja nekünk, mint szeretének mindig új ajándékát. E nap újrafelfedezésének kegyelmét kérnünk kell, nemcsak azért, hogy teljesen meg tudjunk felelni a hit követelményeinek, hanem azért is, hogy konkrét választ tudjunk adni a minden emberi szívben élô mély és igaz vágyakra. A Krisztusnak adott idô soha nem elveszett, hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert idô.