|
8. A keresztények számára a vasárnap
elsôsorban a föltámadott Krisztus
dicsôségétôl ragyogó húsvéti
ünnep. Az "új teremtés" ünneplése. De
ha a maga mélységében megértjük ezt,
elszakíthatatlannak látjuk attól az üzenettôl,
melyet a Szentírás elsô soraitól kezdve mond a
világ teremtésének isteni tervérôl. Ha igaz
az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (Gal 4,4)
testté lett, ugyanúgy igaz, hogy az örök Atya Fia
ugyanezen misztériumának erejébôl az Ige a
mindenség kezdete és vége. Ezt állítja
János evangéliumának elôszavában:
"Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett,
ami teremtetett" (Jn 1,3). Ugyanezt hangsúlyozza Pál a
Kolosszeieknek írt levelében: "Benne teremtetett minden a
mennyben és a Földön: a láthatók és a
láthatatlanok..., és minden általa teremtetett"
(1,16). A Fiú tevékeny jelenléte Isten teremtô
művében teljesen a húsvéti misztériumban
tárult föl, amikor Krisztus mint "elsô a halottak
közül" (1Kor 15,20) megnyitotta az új teremtést,
és elindította a folyamatot, melyet Ô maga teljesít
be dicsôséges visszatérése pillanatában,
"amikor átadja az országot Istennek, az Atyának ....,
hogy Isten legyen minden mindenben" (1Kor 15,24.28).
Isten terve tehát már a teremtés hajnalán
magában foglalta Krisztus e "kozmikus feladatát". Az
idô egész folyamatára vonatkozó
krisztusközpontú távlat jelen volt Isten megelégedett
tekintetében, amikor abbahagyván munkáját
"megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt" (Ter
2,3). A teremtés elsô bibliai elbeszélésének
papi szerzôje szerint akkor született a "szombat", mely
annyira jellemzô az elsô szövetségre, bizonyos
módon elôre hirdeti az új és végleges
szövetség szent napját. "Isten nyugalmának"
(vö. Ter 2,2) és annak a nyugalomnak a témája, melyet
Isten a kivonulás után népének ajánlott föl
az ígéret földjére való bevonulással (vö.
Kiv 33,14; MTörv 3,20; 12,9; Józs 21,44; Zsolt 95,11), új
megvilágításban tér vissza az Újszövetségben,
mint a végleges "szombati nyugalom" (Zsid 4,9), amelybe maga
Krisztus a föltámadásával lépett be, s ahová
meghívást kapott Isten népe, hogy a gyermeki engedelmességben
állhatatosan kitartva lépjen oda be (vö. Zsid 4,3--16). Újra
el kell tehát olvasnunk a teremtés nagy történetét,
s el kell mélyítenünk a "szombat" teológiáját,
hogy elmerülhessünk a vasárnap teljes megértésében.
|