10. A kozmosz, ahogyan Isten kezébōl kikerült, az ō jósįgįnak nyomait viseli magįn. Szép is, csodįlatraméltó és örvendetes, de meg kell mūvelni és ki kell bontakoztatni. Isten mūvének "beteljesķtése" nyitja meg a vilįgot az emberi munka szįmįra. "Isten a hetedik napon befejezte mūvét, amit alkotott" (Ter 2,2). A Szentķrįs az isteni "munka" antropomorf kifejezésével nem csupįn a Teremtō és a teremtett vilįg titokzatos kapcsolatįnak spirįlis mozgįsįt indķtja el, hanem rįvilįgķt az ember kozmosszal kapcsolatos feladatįra is. Isten "munkįja" bizonyos módon példa az ember szįmįra. Az embernek ugyanis nemcsak laknia kell a vilįgban, hanem épķtenie is kell azt, és ķgy Isten "munkatįrsįvį" kell vįlnia. A teremtéstörténet elsō fejezetei, miként a Laborem exercens enciklikįban ķrtam, a munka elsō evangéliumįt jelentik. ¹⁰ A II. Vatikįni Zsinat is hangsślyozza ezt a igazsįgot: "Az Isten képmįsįra teremtett ember ugyanis parancsot kapott, hogy a Földet és mindent, ami rajta van, hatalma alį vetve, igazsįgban és szentségben kormįnyozza a vilįgot; s hogy Istent elismerve mindenek Teremtōjének, önmagįt és minden létezōt visszavigyen Ōhozzį, hogy az embernek alįvetett összes dolgokban csodįlatos legyen Isten neve az egész földön." ¹¹ A tudomįny, a technika és a kultśra fejlōdése -- mely egyre gyorsabb, s napjainkban egyenesen szédületes -- a vilįg történelmében annak a küldetésnek a gyümölcse, mellyel Isten megbķzta a férfit és a nōt a feladattal és felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva töltsék be a Földet, s munkįjukkal vessék uralmuk alį.