|
16. A Tķzparancsolat törvényének, mellyel Isten a
szombat megtartįsįra kötelez, a Kivonulįs
könyvében sajįtos formulįja van: "Emlékezz a
szombati napra, hogy megszenteld" (20,8). A tovįbbiakban a
sugalmazott szöveg indoklįsul Isten mūvére hivatkozik:
"Az Śr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a
földet, a tengert és mindent, ami bennük van, a hetedik napon
azonban megpihent. Mert az Śr megįldotta a szombati napot és
megszentelte." (20,11) Mielōtt bįrmi megtételét
parancsolnį a törvény, valaminek emlékezetére
szólķt. Arra hķv, hogy elevenķtsék föl Isten
nagy és alapvetō mūvének, a teremtésnek az
emlékezetét. Az emlékezetnek kell éltetnie az ember
egész vallįsos életét, hogy az egy olyan napba
torkolljon, amelyen az embernek pihennie kell. A pihenés ķgy sajįtosan
szent jelleget ölt: a hķvōnek nemcsak śgy kell pihennie,
ahogyan az Śr megpihent, hanem az Śrban kell pihennie, azįltal,
hogy a dicséretben, a hįlaadįsban, a gyermeki
közvetlenségben és a jegyesi barįtsįgban
visszaviszi hozzį az egész teremtést.
|