17. A szombati nyugalommal kapcsolatban az Isten csodatetteire való "emlékezés" témįja a Mįsodik Törvénykönyvben is fölmerül (5,12--15), abban a részben, ahol a parancsolat alapja nem annyira a teremtés mūve, hanem inkįbb az Istentōl jött szabadķtįs a kivonulįsban: "Emlékezz rį, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltįl, de az Śr, a te Istened erōs kézzel és kinyśjtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Śr, a te Istened a szombat megtartįsįt." (MTörv 5,15)

Ez a megfogalmazįs az elōzōnek kiegészķtése: a kettō együtt nézve a teremtés és az üdvösség egységes teológiįjįnak tįvlatįban föltįrja az "Śr napjįnak" értelmét. A parancs tartalma tehįt elsōsorban nem a munka akįrmilyen megszakķtįsa, hanem Isten csodatetteinek ünneplése.

Az ember pihenése az Śr napjįn olyan mértékben kapja meg teljes értelmét, amilyen mértékben eleven ez az Isten irįnti hįlįval és dicsérettel teljes "emlékezés". Ezįltal lép be az ember Isten "nyugalmįnak" dimenziójįba, és részesedik benne mélységesen. S ķgy vįlik alkalmassį, hogy megķzlelje azt az örömöt, amit a Teremtō élt įt a teremtés utįn, lįtva, hogy minden, amit alkotott, "nagyon jó" (Ter 1,31).