A szombattól a vasįrnapig

18. Mivel a harmadik parancsolat ennyire lényegesen függ Isten üdvözķtō mūveinek emlékezetétōl, a keresztények, amikor fölfogtįk a Krisztus įltal megkezdett śj és végsō idō eredetiségét, a szombat utįni elsō napot tették ünnepnappį, mert azon történt az Śr föltįmadįsa. Krisztus hśsvéti misztériuma jelenti ugyanis a kezdetek misztériumįnak teljes kinyilatkoztatįsįt, az üdvtörténet csścsįt és a vilįg eszkatologikus beteljesedésének elōvételezését. Amit Isten a teremtésben mūvelt s amit népe kivonulįsįban valósķtott meg, az Krisztus halįlįban és föltįmadįsįban nyerte el beteljesedését, akkor is, ha mindez véglegesen a parśziįban, Krisztus dicsōséges eljövetelekor fog megmutatkozni. Ōbenne valósul meg teljesen a szombat "spirituįlis" értelme, miként Nagy Szent Gergely mondja: "Szįmunkra az igazi szombat a mi Megvįltónk, a mi Urunk, Jézus Krisztus". ¹⁴ Ezért az az öröm, mellyel az emberiség elsō szombatjįn Isten szemléli a semmibōl teremtett vilįgot, most abban az örömben fejezōdik ki, amellyel Krisztus a béke és a lélek ajįndékįt hozvįn megjelent övéinek hśsvét vasįrnapjįn (vö. Jn 20,19--23). A hśsvéti misztériumban ugyanis az ember įllapota s vele együtt az egész teremtés, "mely sóhajtozik és vajśdik mostanįig" (Róm 8,22), egy śj "kivonulįst" ismert meg Isten fiainak szabadsįgįra, akik Krisztussal együtt kiįlthatjįk: "Abba, Atya!" (Róm 8,15; Gal 4,6). E misztérium fényében az Ószövetség Śr napjįra vonatkozó törvénye megismétlōdik, kiegészül és teljesen föltįrul a föltįmadott Krisztus arcįn ragyogó dicsōségben (vö. 2Kor 4,6). A "szombatról" įtlépünk "a szombat utįni elsō napra", a hetedikrōl az elsō napra: az Śr napja Krisztus napja lesz!