MĮSODIK FEJEZET
KRISZTUS NAPJA
A FÖLTĮMADOTT ŚR ÉS A SZENTLÉLEK AJĮNDÉKĮNAK NAPJA

A hetenkénti hśsvét

19. "A vasárnapot a mi Urunk Jézus Krisztus tiszteletreméltó föltámadása miatt ünnepeljük, nemcsak húsvétkor, hanem minden héten is" -- írta az 5. sz. elején I. Ince pápa. ¹⁵ Ezzel egy már megszilárdult gyakorlatról tanúskodik, mely az Úr föltámadásának napját követôen folyamatosan alakult ki. Nagy Szent Baszileosz így beszél: "Az Úr föltámadásától megtisztelt szent vasárnap, minden egyéb nap kezdete". ¹⁶ Szent Ágoston a vasárnapot így nevezi: "a húsvét szakramentuma". ¹⁷ A vasárnap és az Úr föltámadásának e szoros összefüggését Keleten és Nyugaton egyaránt minden Egyház határozottan hangsúlyozta. A keleti egyházakban minden vasárnap anasztaszimosz hémera, azaz a föltámadás napja, ¹⁸ s ezért az egész keresztény istentisztelet központja. E megszakítatlan és egyetemes hagyomány fényénél világosan látható, hogy az Úr napja mennyire a teremtés művében, s egészen közvetlenül Isten "nyugalmának" misztériumában gyökerezik, mégis, hogy teljes jelentéséhez eljuthassunk, Krisztus föltámadására kell hivatkoznunk. Ez történik a keresztény vasárnapon, mely hétrôl hétre a hívôk gondolatvilágába és életébe helyezi a húsvéti eseményt, a világ üdvösségének forrását.