20. Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint Jézus Krisztus halálból való föltámadása a "szombat utáni elsô napon" történt (Mk 16,2.9; Lk 24,1; Jn 20,1). ¹⁹ Ugyanezen a napon jelent meg a Föltámadott a két emmauszi tanítványnak (vö. Lk 24,13--35) és az összegyűlt tizenegy apostolnak (vö. Lk 24,36; Jn 20,19). Nyolc nap múlva -- miként János mondja (vö. 20,26) -- a tanítványok újra együtt voltak, s Jézus megjelent nekik és szenvedésének nyomait megmutatva fölismertette magát Tamással. Pünkösdkor is vasárnap volt, a zsidó húsvét utáni nyolcadik hét elsô napja (vö. ApCsel 2,1), amikor a Szentlélek kiárasztásával valóra vált Jézus föltámadása után apostolainak adott ígérete (vö. Lk 24,49; ApCsel 1,4--5). Ez volt az elsô prédikáció és az elsô keresztelések napja: Péter meghirdette az összegyűlt sokaságnak Krisztus föltámadását, és "akik megfogadták a szavát, megkeresztelkedtek" (ApCsel 2,41). Az Egyház epifániája volt e nap, mely úgy jelent meg, mint a nép, amelyben Isten szétszórt fiai minden különbségre való tekintet nélkül egységet találnak.