|
29. Mindezen sajátságok
következtében a vasárnap úgy jelenik meg mint
kiemelkedô módon a hit napja. E napon a Szentlélek, az Egyház
élô "emlékezete" (vö. Jn 14,26) a Föltámadott
elsô megjelenésébôl olyan eseményt formál,
amely megújul Krisztus minden tanítványának
"mai napján". Amikor a vasárnap összegyűltek
ott vannak az Úr színe elôtt, a hívôk Tamáshoz
hasonlóan hallják a felszólítást: "Tedd
ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd ki a kezedet és
tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívô!"
(Jn 20,27.) Igen, a vasárnap a hit napja. Ezt hangsúlyozza az is,
hogy a vasárnapi eucharisztiának, mint a liturgikus ünnepléseknek
általában, része a hitvallás. Az elmondott vagy elénekelt
Krédó nyilvánvalóvá teszi a vasárnap
keresztségi és husvéti jellegét, és olyan
nappá avatja, melyen a megkeresztelt ember, fölelevenítve a
keresztségi igéreteket sajátos jogcímen megújítja
Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását. Amikor
hallgatja az Igét és magához veszi Krisztus Testét,
szemléli a "szent jelekben" jelenlévô föltámadott
Jézust és Tamás apostollal együtt vallja: "Én
Uram, én Istenem!" (Jn 20,28.)
|