|
30. Ezek után érthetô,
hogy korunk minden nehézsége ellenére is miért kell
e napot megôriznünk és mindenek elôtt mélyen át
kell élnünk. Egy harmadik század elején élt
keleti szerzô tudósít arról, hogy a hívôk
már akkoriban mindenütt rendszeresen megszentelték a vasárnapot.
37 A spontán gyakorlatból késôbb jogilag
szentesített törvény lett: az Úr napja hetekre
tagolta a Egyház kétezer éves történetét.
Elgondolható-e, hogy a
jövôjét továbbra is ne határozza meg? Korunk
problémái, melyek nehézzé tehetik a vasárnap
kötelezettségének teljesítését, nem
akadályozzák az Egyházat abban, hogy
érzékenyen és anyai módon figyeljen gyermekei
helyzetére. Ezért az Egyház különösen
kötelességének érzi új kateketikai és
lelkipásztori megoldások megtalálását, hogy
rendes körülmények között egyetlen gyermeke se
legyen megfosztva a kegyelem áradásától, amit az az
Úr napjának ünneplése hoz magával. Ugyanebben
a szellemben a II. Vatikáni Zsinat, amikor állást foglalt
a polgári naptár reformjával kapcsolatban az
egyházi naptár reformelképzeléseirôl,
kijelentette, hogy "csak azokat nem ellenzi, amelyek megtartják a hét
napos hetet a vasárnappal együtt". 38 A harmadik
évezred küszöbén a keresztény vasárnap
megünneplése -- tartalma és sajátosságai, s a
hit alapjaival való kapcsolatának következtében -- a
keresztény mivolt jellegzetesége marad.
|