A vasárnapi Eucharisztia

34. Kétségtelen, hogy a vasárnapi Eucharisztiának nincsenek a más napokon ünnepelt szentmisétôl különbözô szabályai és nem is szakítható el a liturgikus és szentségi élet egészétôl, ami természete szerint az Egyház megnyilvánulása. ⁴² E megnyilvánulás legkifejezôbb pillanata az, amikor az egyházmegyei közösség imádságban összegyűlik Pásztora körül: "Az Egyház a legkiválóbb módon akkor lesz láthatóvá, amikor Isten szent népe teljesen és tevékenyen részt vesz a közös liturgiában, mindenekelôtt az Eucharisztia ünneplésében, az egységes imádságban az egyetlen oltár körül, melynél a közösség élén ott áll a papságától és segédkezôitôl körülvett püspök." ⁴³ A püspökkel és az egész egyházi közösséggel való kapcsolat a hét minden egyes napján minden szentmisében megmutatkozik, akkor is, ha nem a püspök vezeti a liturgiát. Ezt fejezi ki a püspök nevének említése a szentmise kánonjában.A vasárnapi Eucharisztia azonban a közösség kötelezô részvételével és ünnepélyességével mégis különbözik, mert "azon a napon történik, amelyen Krisztus legyôzte a halált és tulajdon halhatalan életében részesített minket". ⁴⁴ Ezért különös hangsúllyal mutatkozik meg egyházi jellege és válik mintává minden eucharisztikus ünneplés számára. Minden közösség, melynek tagjai összegyűlnek a "kenyértörésre", úgy tapasztalja a szentmisét mit helyet, ahol az Egyház misztériuma konkréten megvalósul. Ugyanakkor az ünneplésben a közösség kitárul az egyetemes Egyházzal való közösségre, ⁴⁵ mert azért könyörög, hogy az Atya emlékezzék meg "az egész földön elterjedt Egyházról" és növelje azt a hitben és a szeretetben a Pápa, az egyes egyházak püspökei és az összes hívôk egységében a szeretet tökéletességéig. ⁴⁶ Az Egyház napja