Zarándok nép

37. Az Egyház idôben zajló zarándokútja szempontjából a Krisztus feltámadására hivatkozás és az ünnepi megemlékezés hetenkénti visszatérése segítik ébren tartani Isten népe eszkatologikus jellegének és zarándok természetének tudatát. Az Egyház ugyanis vasárnapról vasárnapra halad elôre az Úr utolsó napja, a vég nélküli vasárnap felé. Krisztus eljövetelének várása ugyanis bele van írva az Egyház misztériumába ⁵⁶ és minden szentmisében feltűnik. De a vasárnap, mivel különlegesen emlékezik meg a föltámadott Krisztus dicsôségérôl, nagyobb hangsúllyal idézi föl az ô "visszatérésének" eljövendô dicsôségét is. Ettôl a vasárnap olyan nappá válik, amelyen az Egyház -- világosabban kifejezve "menyasszony" természetét -- bizonyos módon elôvételezi a mennyei Jeruzsálem eszkatologikus valóságát. Összegyűjtve gyermekeit az eucharisztikus közösségbe és nevelve ôket az "isteni Jegyes" várására, mintegy "gyakorolja vágyát", ⁵⁷ miközben ízleli az új ég és az új föld örömét, amikor majd a szent város, az új Jeruzsálem alászáll az égbôl, Istentôl "és oly szép, mint a vôlegényének felékesített menyasszony" (Jel 21,2).