Husvéti lakoma és testvéri találkozás

44. Ez az összhang azután különlegesen fejezôdik ki a husvéti lakomában, ami sajátos jellemzôje az Eucharisztiának, melyben Krisztus önmagát adja eledelül. Ugyanis "Krisztus éppen ezért bízta Egyházára ezt az áldozatot, hogy a hívek részesedjenek belôle, akár hittel és szeretettel lelkileg, akár a szentáldozásban szentségileg. Az Úr vacsoráján való részvétel mindig közösség Krisztussal aki értünk ajánlja föl magát áldozatul az Atyának." ⁷³ Ezért az Egyház ajánlja híveinek, hogy ha szentmisén vesznek részt, áldozzanak, de legyenek kellôen felkészülve, s ha súlyos bűn terheli lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát a bűnbánat szentségében, ⁷⁴ annak szellemében, amire Szent Pál emlékeztette a koritusi híveket (vö. 1Kor 11,27--32). Az áldozásra szóló meghívás nyilvánvalóan fokozottan érvényes a vasárnapi és ünnepnapi szentmisék esetében.Emellett fontos tudatosítanunk, hogy a Krisztussal való közösség milyen szorosan összefügg a testvérekkel való közösséggel. A vasárnapi eucharisztikus közösség a testvériség megnyilvánulása, amit a szentmisének világosan ki kell fejeznie, természetesen tiszteletben tartva a liturgikus cselekmény sajátos stílusát. Ezt szolgálja az egész közösség szükségleteit figyelembe vevô imádság. A békecsók, mely a latin szertarttásban nagyon kifejezôen a szentáldozás elôtt van, különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja a híveket, hogy fejezzék ki egyetértésüket az áldozatban történtekkel ⁷⁵ s a készséget az egymás iránti szeretetre, mely részesedés az egy kenyérbôl, emlékezve Krisztus szavára: "Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal, azután térj vissza, és ajánld föl ajándékodat." (Mt, 5,23--24)