71. Az apostolok útmutatásai élénk visszhangot keltettek az elsô századoktól kezdve és erôteljesen fölhangzanak az egyházatyák prédikációiban is. Lángoló szavakkal fordult Szent Ambrus a gazdagokhoz, akik a templomot látogatva merészeltek úgy eleget tenni vallási kötelezettségeiknek, hogy javaikat nem osztották meg a szegényekkel, sôt elnyomták ôket: "Hallod-e, gazdag, mit mond az Úr? Te pedig nem azért jössz a templomba, hogy adj valamit a szegénynek, hanem hogy elvégy tôle valamit." ¹¹⁵ Nem kevesebbet kíván Aranyszájú Szent János: "Meg akarod becsülni Krisztus testét? Ne vesd meg, amikor ruhátlan: és ne itt benn tiszteld meg selyem öltözékkel, odakint pedig a ruhátlanul vacogót megveted. Mert Ô, aki azt mondta, hogy »Ez az én testem«, és a szó valóra vált, ugyanô mondta: »Láttál engem éhezni és nem adtál ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek közül nem tettétek, nekem sem tettétek« (...) Mi haszna, ha Krisztus asztala arany edényektôl roskadozik, Ô maga meg éhen hal? Elôször etesd meg az éhezôt, azután díszítsd bôségedbôl asztalát." ¹¹⁶ E szavak arra emlékeztetik a keresztény közösséget, hogy az Eucharisztia ünneplésének olyan hellyé kell válnia, ahol a testvériség konkrét szolidaritássá válik, ahol az utolsóknak szól a legnagyobb figyelem és testvéri szeretetet, ahol maga Krisztus a gazdagabbak bôkezű ajándékozása által folytatni tudja a csodálatos kenyérszaporítást. ¹¹⁷