12. A Teremtô tervében különbség, ugyanakkor mély összefüggés van a teremtés és az üdvösség rendje között. Már az Ószövetség hangsúlyozza ezt, amikor a "szombat" parancsát nemcsak a teremtés napjait követô titokzatos isteni "nyugalommal" (vö. Kiv 20,8--11) hozza kapcsolatba, hanem az Izraelnek az egyiptomi szolgaságból való szabadulásban fölkínált üdvösséggel is (vö. MTörv 5,12--15). Isten, aki teremtése fölötti örömében megnyugszik a hetedik napon, ugyanaz, mint aki fiainak a fáraó elnyomásából való kiszabadításában megmutatja a maga dicsôségét. Mindkét esetben elmondhatjuk, a próféták által kedvelt képet használva, hogy Isten úgy mutatkozik meg, mint vôlegény a menyasszonyának (vö. Oz 2,16--24; Jer 2,2; Iz 54,4--8).

Hogy a "szombatnak", Isten "nyugalmának" legbensôbb magvába hatolhassunk, -- miként a zsidó hagyomány egyes elemei sugallják ¹² -- figyelembe kell vennünk a jegyességet, mely Isten népével való kapcsolatát az Ószövetségtôl az Újszövetségig jellemzi. Ezt fejezi ki Ozeás csodálatos részlete: "Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mezô vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot és a háborút és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat." (2,20--22)