"Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot" (Ter 2,3)

13. A szombat parancsa tehát, mely az elsô szövetségben elôkészíti az új és örök szövetség vasárnapját, Isten tervének mélységében gyökerezik. Éppen ezért nem a többi kultikus rendelkezés között -- mint annyi más parancsolat --, hanem a Tízparancsolatban, a "tíz szó" között található, melyek megjelölik az emberi szívbe egyetemesen beleírt erkölcsi élet pilléreit. Amikor Izrael s késôbb az Egyház e parancsolatot a legalapvetôbb erkölcsi szabályok közé sorolja, tanújelét adja, hogy nem a vallásosság közösségi megnyilvánulásának egyszerű fegyelmi szabályáról van szó, hanem az Istennel való kapcsolat -- bibliai kinyilatkoztatás által hirdetett és fölkínált formájának -- elengedhetetlen és meghatározó kifejezésérôl. Napjainkban a keresztények is fölfedezik a vasárnap parancsának e távlatát. S ha van is természetes irányultsága az ember pihenési szükségletére, még inkább irányulnia kell a hitre, és ezt kell elsô helyre tenni, hogy mély értelmét megérthessük, s el ne silányítsuk, el ne áruljuk.