15. Valójában az ember egész életét s egész idejét úgy kell élnünk, mint a Teremtônek szóló dicséretet és hálát. De az ember Istennel való kapcsolatának szüksége van a kifejezett imádságos idôszakokra is, melyekben a kapcsolat intenzív, a személy egészét átfogó dialógussá válik. Az "Úr napja" kiemelkedôen e kapcsolat napja, amikor az ember az egész teremtés hangjaként fordul énekével Istenhez.

Éppen ezért ez a nap a pihenés napja is: a teendôk gyakran nyomasztó ritmusának megszakítása az "újdonság" és az "elszakadás" tényével fejezi ki az ember és a kozmosz Istentôl függésének elismerését. Minden Istené! Az Úr napja azért tér vissza újra meg újra, hogy ezt az elvet megszilárdítsa. Ezért a szombatot nyomatékosan úgy értelmezték, mint az idô "szent építészetének" a bibliai kinyilatkoztatásra oly jellemzô sajátos részét. ¹³ Arra emlékeztet, hogy a kozmosz és a történelem Istenhez tartozik, s az ember nem lehet a Teremtô munkatársa a világban, ha nincs tudatában mindig ezen igazságnak.