Emlékezés a megszentelésre

16. A Tķzparancsolat törvényének, mellyel Isten a szombat megtartįsįra kötelez, a Kivonulįs könyvében sajįtos formulįja van: "Emlékezz a szombati napra, hogy megszenteld" (20,8). A tovįbbiakban a sugalmazott szöveg indoklįsul Isten mūvére hivatkozik: "Az Śr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent. Mert az Śr megįldotta a szombati napot és megszentelte." (20,11) Mielōtt bįrmi megtételét parancsolnį a törvény, valaminek emlékezetére szólķt. Arra hķv, hogy elevenķtsék föl Isten nagy és alapvetō mūvének, a teremtésnek az emlékezetét. Az emlékezetnek kell éltetnie az ember egész vallįsos életét, hogy az egy olyan napba torkolljon, amelyen az embernek pihennie kell. A pihenés ķgy sajįtosan szent jelleget ölt: a hķvōnek nemcsak śgy kell pihennie, ahogyan az Śr megpihent, hanem az Śrban kell pihennie, azįltal, hogy a dicséretben, a hįlaadįsban, a gyermeki közvetlenségben és a jegyesi barįtsįgban visszaviszi hozzį az egész teremtést.