A hit napja

29. Mindezen sajátságok következtében a vasárnap úgy jelenik meg mint kiemelkedô módon a hit napja. E napon a Szentlélek, az Egyház élô "emlékezete" (vö. Jn 14,26) a Föltámadott elsô megjelenésébôl olyan eseményt formál, amely megújul Krisztus minden tanítványának "mai napján". Amikor a vasárnap összegyűltek ott vannak az Úr színe elôtt, a hívôk Tamáshoz hasonlóan hallják a felszólítást: "Tedd ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívô!" (Jn 20,27.) Igen, a vasárnap a hit napja. Ezt hangsúlyozza az is, hogy a vasárnapi eucharisztiának, mint a liturgikus ünnepléseknek általában, része a hitvallás. Az elmondott vagy elénekelt Krédó nyilvánvalóvá teszi a vasárnap keresztségi és husvéti jellegét, és olyan nappá avatja, melyen a megkeresztelt ember, fölelevenítve a keresztségi igéreteket sajátos jogcímen megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását. Amikor hallgatja az Igét és magához veszi Krisztus Testét, szemléli a "szent jelekben" jelenlévô föltámadott Jézust és Tamás apostollal együtt vallja: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28.)