Mással nem helyettesíthetô nap

30. Ezek után érthetô, hogy korunk minden nehézsége ellenére is miért kell e napot megôriznünk és mindenek elôtt mélyen át kell élnünk. Egy harmadik század elején élt keleti szerzô tudósít arról, hogy a hívôk már akkoriban mindenütt rendszeresen megszentelték a vasárnapot. ³⁷ A spontán gyakorlatból késôbb jogilag szentesített törvény lett: az Úr napja hetekre tagolta a Egyház kétezer éves történetét. Elgondolható-e, hogy a jövôjét továbbra is ne határozza meg? Korunk problémái, melyek nehézzé tehetik a vasárnap kötelezettségének teljesítését, nem akadályozzák az Egyházat abban, hogy érzékenyen és anyai módon figyeljen gyermekei helyzetére. Ezért az Egyház különösen kötelességének érzi új kateketikai és lelkipásztori megoldások megtalálását, hogy rendes körülmények között egyetlen gyermeke se legyen megfosztva a kegyelem áradásától, amit az az Úr napjának ünneplése hoz magával. Ugyanebben a szellemben a II. Vatikáni Zsinat, amikor állást foglalt a polgári naptár reformjával kapcsolatban az egyházi naptár reformelképzeléseirôl, kijelentette, hogy "csak azokat nem ellenzi, amelyek megtartják a hét napos hetet a vasárnappal együtt". ³⁸ A harmadik évezred küszöbén a keresztény vasárnap megünneplése -- tartalma és sajátosságai, s a hit alapjaival való kapcsolatának következtében -- a keresztény mivolt jellegzetesége marad.