II. A püspökök és az Apostoli Szentszék

(A püspök hatalma egyházmegyéjében)

8. a) A püspököket mint az apostolok utódait a rájuk bízott egyházmegyékben eleve megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, mely pásztori tisztségük gyakorlásához szükséges; megmarad azonban mindig és mindenben az a hatalom, mellyel a római pápa hivatalánál fogva rendelkezik, tudniillik, hogy egyes ügyeket fönntartson magának vagy más tekintélynek.

b) Minden egyes megyéspüspök fölhatalmazást nyer, hogy az Egyház általános törvénye alól esetenként fölmentést adjon azoknak a hívőknek, akikre a jog szerint kiterjed a hatalma, valahányszor úgy ítéli meg, hogy az lelkük javára szolgál, hacsak az Egyház legfőbb tekintélye külön fönntartással nem élt.

(A Római Kúria intézményei)

9. A római pápa az egész Egyházra kiterjedő legfőbb, teljes és közvetlen hatalmának gyakorlásában fölhasználja a Római Kúria hivatalait, ezek tehát az ő nevében és tekintélyével végzik feladatukat az egyházak javára és a fölszentelt főpásztorok szolgálatára.

A Szentséges Zsinat atyái azonban azt kívánják, hogy e hivatalok, melyek a római pápának és az Egyház pásztorainak kiváló segítséget nyújtottak ugyan, kapjanak a kor, a terület és a szertartások igényeinek -- főként számuk, nevük, illetékességük, ügyvitelük és egymásközti összehangoltságuk szempontjából -- jobban megfelelő szervezetet.xv Hasonlóképpen kívánják az atyák, hogy a római pápa követeinek hatásköre pontosabban legyen meghatározva, mégpedig a püspökök saját pásztori hivatalának figyelembevételével.

(A római intézmények megújítása)

10. Továbbá, mivel e hivatalokat az egyetemes Egyház javára alapították, kívánalmaik közé tartozik az is, hogy a tagjait, tisztviselőit és tanácsosait, továbbá a római pápa követeit is, amennyire csak lehetséges, az Egyház különböző tartományaiból válasszák ki, hogy a katolikus Egyház hivatali, illetve központi szervei valóban egyetemes jelleget mutassanak.

Az is kívánatos, hogy e hivatalok tagjai közé püspökök is kerüljenek, főként megyéspüspökök, akik az összes egyház felfogását, kívánságait és szükségeit életszerűbben tudják a római pápa elé tárni.

Végül a zsinati Atyák nagyon hasznosnak ítélik, hogy ezek a hivatalok jobban hallgassák meg azokat a világiakat, akiket erényük, szakértelmük vagy tapasztalatuk ajánl, hogy így ők is megkapják az őket megillető szerepet az Egyház ügyeinek intézésében.