II. Az egyháztartományok
(érsekségek) határai és egyházi
régiók fölállítása
(Egyháztartományok
és régiók)
39. A lelkek java nemcsak az egyházmegyék,
hanem az egyháztartományok megfelelő körülhatárolását
is megköveteli, sőt egyházi régiók
fölállítását is ajánlja, hogy az
apostolkodás szükségleteiről az adott társadalmi
és helyi körülmények között jobban lehessen
gondoskodni, s könnyebb és gyümölcsözőbb legyen
a püspökök egymással, az érsekkel, illetve a
polgári hatóságokkal való kapcsolatai.
40. Az
említett célok elérésére a Szentséges
Zsinat a következő határozatokat hozza:
1) Vizsgálják fölül az
egyháztartományok határait, s új és
megfelelő törvényekkel határozzák meg a metropoliták
jogait és kiváltságait.
2) Szabálynak tekintendő, hogy az
egyházmegyéket és a velük egyenjogú
egyéb területeket be kell osztani valamelyik
egyháztartományba. Ezért azokat az
egyházmegyéket, melyek most közvetlenül az Apostoli
Szentszék alá tartoznak és nem egyesítik más
egyházmegyével, ha lehetséges, fogják össze
új egyháztartományba, vagy csatolják a közeli,
illetve egy alkalmas tartományhoz, és az általános
jog előírása szerint rendeljék az érsek
metropolitai joga alá.
3) Ahol hasznosnak látszik, az
egyháztartományokat egyesítsék egyházi
régióvá, melyek szervezetét a jognak kell
meghatároznia.
(A határok
megállapítása)
41. Ajánlatos, hogy az illetékes
püspöki konferenciák vizsgálják meg az
egyháztartományok határainak vagy az egyházi
régiók fölállításának
kérdését, az egyházmegyék
határairól a 23--24. pontban mondottak szerint; javaslataikat
és kívánságaikat terjesszék az Apostoli
Szentszék elé.
|