II. Az egyháztartományok (érsekségek) határai és egyházi régiók fölállítása

(Egyháztartományok és régiók)

39. A lelkek java nemcsak az egyházmegyék, hanem az egyháztartományok megfelelő körülhatárolását is megköveteli, sőt egyházi régiók fölállítását is ajánlja, hogy az apostolkodás szükségleteiről az adott társadalmi és helyi körülmények között jobban lehessen gondoskodni, s könnyebb és gyümölcsözőbb legyen a püspökök egymással, az érsekkel, illetve a polgári hatóságokkal való kapcsolatai.

40. Az említett célok elérésére a Szentséges Zsinat a következő határozatokat hozza:

1) Vizsgálják fölül az egyháztartományok határait, s új és megfelelő törvényekkel határozzák meg a metropoliták jogait és kiváltságait.

2) Szabálynak tekintendő, hogy az egyházmegyéket és a velük egyenjogú egyéb területeket be kell osztani valamelyik egyháztartományba. Ezért azokat az egyházmegyéket, melyek most közvetlenül az Apostoli Szentszék alá tartoznak és nem egyesítik más egyházmegyével, ha lehetséges, fogják össze új egyháztartományba, vagy csatolják a közeli, illetve egy alkalmas tartományhoz, és az általános jog előírása szerint rendeljék az érsek metropolitai joga alá.

3) Ahol hasznosnak látszik, az egyháztartományokat egyesítsék egyházi régióvá, melyek szervezetét a jognak kell meghatároznia.

(A határok megállapítása)

41. Ajánlatos, hogy az illetékes püspöki konferenciák vizsgálják meg az egyháztartományok határainak vagy az egyházi régiók fölállításának kérdését, az egyházmegyék határairól a 23--24. pontban mondottak szerint; javaslataikat és kívánságaikat terjesszék az Apostoli Szentszék elé.