III. A NAGYSZEMINÁRIUMOK SZERVEZETE

(A képzés egységes célja)

4. A papneveléshez szükség van nagyszemináriumokra. Bennük a növendékek egész képzésének arra kell irányulnia, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Mester, a Pap és a Pásztor példája szerint igazi lelkipásztorokká formálódjanak.vii Készítsék föl tehát őket az ige szolgálatára, hogy Isten kinyilatkoztatott igéjét egyre jobban értsék, átelmélkedve magukévá tegyék, ajkukkal és életükkel is kifejezzék; az istentisztelet és a megszentelés szolgálatára, hogy imádságukkal és a liturgiában való részvételükkel az üdvösség művét az eucharisztikus áldozat és a szentségek által valósítsák meg; a pásztori szolgálatra, hogy tudják megjeleníteni az emberek előtt Krisztust, aki "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért" (Mk 10,45; vö. Jn 13,12--17), és mindenki szolgáiként, minél többeket megnyerjenek (vö. 1Kor 9,19).

Ezért a papnevelés minden része -- a lelki, az értelmi és a fegyelmi nevelés -- egységesen erre a lelkipásztori célra irányuljon, s ennek elérésére az elöljárók és tanárok fogjanak össze fáradhatatlan és egyetértő munkálkodással a püspöki tekintélynek hűségesen engedelmeskedve.

(A papnevelők)

5. Mivel a növendékek képzése a bölcs törvényektől is, de leginkább az alkalmas nevelőktől függ, a szemináriumi elöljárókat és tanárokat a legkiválóbb papok közül kell kiválasztani,viii és alapos tudással, megfelelő lelkipásztori tapasztalat után és külön lelki és pedagógiai képzéssel kell őket feladatukra fölkészíteni. Szervezni kell tehát ilyen célzattal működő intézményeket vagy legalább jól összeállított tanfolyamokat, s a szemináriumok elöljárói tartsanak összejöveteleket meghatározott időközökben.

Az elöljárók és a tanárok mélyen érezzék át, hogy mennyire tőlük, az ő gondolkodás- és cselekvésmódjuktól függ a növendékek képzésének eredménye. A rektor vezetése alatt a lelkület és a tevékenység igazi közösségét alakítsák ki; egymás között és a növendékekkel együtt olyan családdá váljanak, mely megfelel az Úr imájának: "hogy egy legyenek" (Jn 17,11), s amely növeli a növendékekben hivatásuk örömét. A püspök pedig a megkülönböztetett szeretet állandó gondoskodásával bátorítsa azokat, akik a szemináriumban munkálkodnak, s mutassa meg a növendékeknek is, hogy igazi atyjuk Krisztusban. A papok valamennyien úgy becsüljék a szemináriumot, mint az egyházmegye szívét, és készségesen legyenek segítségére.ix

(Az alkalmasság)

6. Minden növendék korát és fejlődési fokát szem előtt tartva, éber gonddal kell vizsgálni a jelölt helyes szándékát és szabad elhatározását, lelki, erkölcsi és értelmi alkalmasságát, testi és pszichikai egészségét, figyelembe véve a családban örökölt hajlamokat is. Mérlegelni kell, hogy megvan-e a jelöltben a képesség a papi élet terheinek viselésére és a lelkipásztori teendők ellátására.x

A növendékek megválogatásában és kipróbálásában mindig határozott magatartást kell tanúsítani, még ha fájó is a paphiány,xi Isten ugyanis nem hagyja Egyházát papok nélkül, ha az arra méltókat a szentelés felé segítik, a nem alkalmasakat pedig még idejében atyailag más feladatok felé irányítják, és abban segítik, hogy keresztény hivatásuk tudatában örömmel vállalják a világi apostolkodást.

(Egyházmegyeközi szemináriumok)

7. Ahol nem képes minden egyházmegye saját szemináriumot kellően fönntartani, közös szemináriumokat kell létesíteni több egyházmegye, egy egész régió vagy egy ország számára, hogy a növendékek alapos képzéséről -- ami ebben az esetben a legfőbb törvény -- minél jobban gondoskodni lehessen. Ezeket az egyházmegyeközi vagy nemzeti szemináriumokat az érdekelt püspökök által megállapítottxii és az Apostoli Szentszék által jóváhagyott szabályok szerint kell igazgatni.

A nagylétszámú szemináriumokban, megtartva a vezetés és a tudományos oktatás egységét, a növendékeket kisebb csoportokba kell beosztani, hogy személyes nevelésüket jobban lehessen biztosítani.