IV. AZ ELMÉLYÜLTEBB LELKI NEVELÉSRŐL

(Krisztussal egyesült élet)

8. A lelki nevelést a tudományos és a lelkipásztori képzéssel szorosan össze kell kapcsolni, és főként a spirituális segítségévelxiii úgy kell végezni, hogy a növendékek megtanuljanak bensőséges és állandó közösségben élni az Atyával az ő Fia, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. A papszentelés által a Pap Krisztushoz kell hasonlóvá válniuk; szokják meg tehát, hogy az egész élet bensőséges megosztásával mint barátai ragaszkodnak hozzá .xiv Úgy éljék az Ő húsvéti misztériumát, hogy később a rájuk bízott népet is be tudják abba vezetni. Tanulják meg Krisztust keresni a hűséges elmélkedéssel Isten szaváról, és a tevékeny részvétellel az Egyház szent misztériumaiban, elsősorban az Eucharisztiában és a zsolozsmában;xv a püspökben, aki őket küldi és az emberekben is, akikhez őket küldetésük vezérli, különösen a szegényekben, gyermekekben, betegekben, bűnösökben és hitetlenekben. A Boldogságos Szűz Máriát pedig, akit a kereszten haldokló Jézus Krisztus a tanítványoknak anyául adott, gyermeki bizalommal szeressék és tiszteljék.

Nagyon a lelkükre kell kötni az Egyház tiszteletreméltó szokása által ajánlott áhítatgyakorlatokat; s arra is gondolni kell, hogy ne csak ezekből álljon a lelki nevelés, és ne csak érzelmi vallásosságot alakítson ki. Tanuljanak meg a növendékek inkább az Evangélium szellemében élni; legyenek szilárdak a hitben, reményben és szeretetben, hogy ezeknek a gyakorlása által imádságos lelkületre tegyenek szert;xvi erősítsék és bástyázzák körül hivatásukat; gyarapodjanak a többi erényekben is és növekedjenek a buzgóságban, mely minden embert meg akar nyerni Krisztusnak.

(Ragaszkodás és engedelmesség az Egyház iránt)

9. Az Egyház misztériuma, melyet ez a Szent Zsinat bemutatott, úgy hassa át a növendékeket, hogy alázatos és fiúi szeretet kapcsolja őket Krisztus helytartójához, a papszentelés után pedig püspökükhöz hűséges munkatársként ragaszkodva és együttműködve a paptestvérekkel tanúi legyenek annak az egységnek, amely Krisztushoz vonzza az embereket.xvii Tanulják meg, hogyan kell kitárult szívvel részt venni az egész Egyház életében Szent Ágoston mondása szerint: "Amennyire szereti valaki Krisztus Egyházát, annyira övé a Szentlélek."xviii A papnövendékek világosan értsék meg, hogy nem uralkodásra vagy valamilyen megtisztelő állásra vannak rendelve, hanem Isten szolgálatára és a lelkipásztori munkára vannak lefoglalva. Különös gonddal kell nevelni a növendékeket a papi engedelmességre, az igénytelen életmódra és az önmegtagadás szellemére,xix hogy szokják meg a készséges lemondást azokról a dolgokról is, melyek megengedettek ugyan, de nem hasznosak, és mindig a megfeszített Krisztushoz akarjanak hasonlóvá válni.

Föl kell világosítani a növendékeket a papi élet terheiről, el nem hallgatva a papi élet semmilyen nehézségét; de a rájuk váró tevékenységben ne csak a veszélyeket lássák, hanem épp a lelkipásztori munkából merítsék a lehető legnagyobb erőt lelki életükhöz.

(Lemondás a házaséletről)

10. Azokat a növendékeket, akik saját szertartásuk szent és szilárd törvényei szerint a papi cölibátus tiszteletreméltó hagyományát követik, lelkiimeretes gondossággal kell erre az állapotra nevelni. Benne ugyanis a házastársi kapcsolatról a mennyek országáért lemondva (vö. Mt 19,12), az új szövetségnek teljesen megfelelő osztatlan szeretettelxx ragaszkodnak az Úrhoz, tanúságot tesznek a föltámadás mellett (vö. Lk 20,36)xxi és igen hathatós segítséget nyernek annak a tökéletes szeretetnek a szüntelen gyakorlására, amellyel a papi szolgálatban mindenkinek mindene tudnak lenni.xxii Mélyen érezzék át, milyen hálás szívvel kell vállalniuk ezt az állapotot, nemcsak mint az egyházi törvény parancsát, hanem mint Istennek alázattal kiesdendő drága ajándékát is, melyre a Szentlélek kegyelmének ösztönzésére és segítségével szabad lélekkel és nagylelkűen törekedjenek válaszolni.

A Krisztus és az Egyház közti szeretetet megjelenítő keresztény házasság kötelességeit és méltóságát kellőképpen ismerjék meg a növendékek (vö. Ef 5,22--23); de lássák be, hogy különb ennél a Krisztusnak szentelt szüzesség,xxiii hogy éretten megfontolt és nagylelkű választás után egész testük és lelkük fölajánlásával szenteljék magukat az Úrnak.

Figyelmeztetni kell őket azokra a veszélyekre, amelyek tisztaságukat fenyegetik, főként a jelen kor társadalmában.xxiv Tanulják meg isteni és emberi segítségekre támaszkodva úgy beépíteni életükbe a házasságról való lemondást, hogy személyiségük és munkálkodásuk ne csak kárt ne szenvedjen a cölibátus miatt, hanem általa szerezzék meg a teljesebb uralmat a test és a lélek fölött, gyarapodjék személyi érettségük, és éljék át mélyebben az evangéliumi boldogságot.

(A személyiség érettsége)

11. Az elöljárók lelkiismeretesen ragaszkodjanak a keresztény nevelés szabályaihoz, és nagy szakértelemmel egészítsék ki azokat a józan pszichológia és pedagógia újabb megállapításaival. Bölcs nevelés által ki kell munkálni a növendékekben a kellő emberi érettséget is; ennek bizonysága főként a lélek kiegyensúlyozottsága, a megfontolt döntésekre való képesség és a józan ítéletalkotás eseményekről és emberekről. Szokják meg a növendékek, hogy komolyan törődjenek jellemük formálásával; legyenek erőslelkűek; általában tanulják meg nagyrabecsülni azokat az erényeket, amelyek sokat számítanak az emberek szemében, és amelyek Krisztus szolgáját megbecsültté teszik;xxv ilyenek az őszinteség, az igazságérzet, az adott szó megtartása, az udvariasság, a szeretettel párosult szerény beszédmód.

A szemináriumi élet fegyelmét nemcsak úgy kell tekinteni, mint a közös élet és a szeretet hathatós védelmét, hanem mint az egész nevelés szükséges részét az önuralom megszerzésére, az érett személyiség kialakítására és a lélek egyéb készségeinek kibontakoztatására. Ezek az értékek segítik leginkábbb az Egyházat, hogy rendezett és gyümölcsöző legyen a munkája. A fegyelmet azonban úgy kell begyakorolni, hogy az a növendékekben belső készséggé váljék, azaz az elöljárók tekintélyét belső meggyőződésből, a lelkiismeret szerint (vö. Róm 13,5) és természetfölötti meggondolások alapján fogadják el. A fegyelmi előírásokat a növendékek korához oly módon kell alkalmazni, hogy miközben fokozatosan elsajátítják az önfegyelmet, tanuljanak meg okosan élni a szabadságukkal, saját kezdeményezésből és szorgalmasan dolgozni,xxvi társaikkal és a világiakkal együttműködni.

Az egész szemináriumi rendet, amelyet a jámborságra, a csöndre, s a kölcsönös segítésre törekvésnek kell áthatnia, úgy kell kialakítani, hogy bevezetés legyen a későbbi papi életbe.

(A püspökök teendői a papképzésben)

12. A püspökökre tartozik: hogy megfelelő időt biztosítsanak a lelki életbe való bevezetés számára annak érdekében, hogy a lelki nevelés szilárd alapra támaszkodjék, és a növendékek érett megfontoltsággal vállalhassák hivatásukat; annak megfontolása, hogy mikor időszerű a tanulmányok valamelyes megszakítása vagy lelkipásztori gyakorlat a papjelöltek alaposabb kipróbálása érdekében; hogy a különböző vidékek körülményeinek megfelelően eldöntsék, fölemeljék-e az egyetemes jog által a nagyobb rendek fölvételéhez jelenleg megkövetelt életkort; hogy a növendékek a teológiai tanulmányok befejezése után megfelelő ideig fölszentelt diákonusként működjenek-e a papszentelés előtt.