|
VI. A SZOROS ÉRTELEMBEN
VETT LELKIPÁSZTORI KÉPZÉS
(Fölkészülés
a papi szolgálatra)
19. A lelkipásztori törődés,
melynek a növendékek egész nevelését meg kell
határoznia,xli azt is megköveteli, hogy alaposan
képezzék ki őket a papi szolgálattal
különösképpen együttjáró dolgokra,
főként a hitoktatásra és a
prédikációra, a liturgia végzésére
és a szentségek kiszolgáltatására, a
karitatív tevékenységre, a tévelygők és
hitetlenek megsegítésére és a többi
lelkipásztori teendőre. Gondosan föl kell
készíteni őket a lelkivezetés
művészetére, hogy az Egyház tagjait
mindenekelőtt a teljesen tudatos és apostoli keresztény
életre és állapotbeli kötelességeik
teljesítésére tudják vezetni; s jól
tanulják meg segíteni a férfi és női
szerzeteseket, hogy sajátos hivatásuk kegyelmében
állhatatosan megmaradjanak és a maguk szerzetének
szellemében fejlődjenek.xlii
Összefoglalva, ki kell fejleszteni a
növendékekben azokat a készségeket, amelyek
leginkább segítenek az emberekkel való
párbeszédben, például hogy tudjanak másokat
meghallgatni, és tudjanak kitárulni a szeretet szellemében
mindenféle emberi ínség felé.xliii
(Nyitottság a világ
felé)
20. Tanítsák meg a növendékeket,
hogy helyes módszerrel és az egyházi tekintély
törvényei szerint miként lehet
segédtudományként fölhasználni a
pedagógiai, a pszichológiai és a szociológiai
tudományágakat.xliv Alaposan képezzék ki őket
a világiak apostoli tevékenységének
serkentésére és ébrentartására,xlv az
apostolkodás különféle és eredményesebb
formáinak előmozdítására. Azt az igazán
katolikus lelkületet alakítsák ki bennük, mellyel
túl tudnak tekinteni saját egyházmegyéjük,
nemzetük vagy szertartásuk határain, és az
egész Egyház gondjával tudnak törődni, készen
arra, hogy az Evangéliumot bárhol hirdessék.xlvi
(Lelkipásztori gyakorlatok)
21. Mivel a növendékeknek az apostoli munka
művészetét nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban
is el kell sajátítaniuk, s tudniuk kell a saját
felelősségükre is és közösségi
munkában is tevékenykedni, ezért már
tanulmányaik idején megfelelő gyakorlatok
útján -- a szünidőben is -- be kell őket avatni a
lelkipásztorkodásba. E módszeres és
lelkipásztorkodásban jártas papok által vezetett
gyakorlatoknak a püspök bölcs megítélése
szerint alkalmazkodniuk kell a növendékek korához és
a helyi körülményekhez. De soha ne feledjék a
természetfölötti eszközök döntő
erejét sem.xlvii
|