Harmadik fejezet
A SZENTÍRÁS
ISTENI SUGALMAZOTTSÁGA
ÉS MAGYARÁZATA
(Sugalmazás:
tévedés nélkül való tanítás)
11. Az isteni
kinyilatkoztatást, melyet a Szentírás szövege
tartalmaz és elénk tár, a Szentlélek
sugalmazására foglalták írásba. Az Ó-
és Újszövetség könyveit egész
terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek
és kánoninak tartja az Anyaszentegyház az apostoli hit
alapján, mivel a Szentlélek sugalmazására
írták le azokat (vö. Jn 20,31; 2Tim 3,16; 2Pt
1,19--21; 3,15--16), Isten a szerzőjük, és mint
Szentírást kapta az Egyház.xvii A Szent Könyvek
megírására Isten embereket választott ki, akiket
erejük és képességeik birtokában úgy
használt föl,xviii hogy miközben bennük és
általuk Ő maga cselekedett,xix mint valódi szerzők
mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ő akar.xx
Mindazt tehát, amit a
sugalmazott szerzők vagyis a szent írók
állítanak, a Szentlélek
állításának kell tartani, ezért hinnünk
kell, hogy amit Isten a mi üdvösségünkre le akart
íratni a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei
biztosan, hűségesen és tévedés
nélkül tanítják.xxi Ennek alapján "minden
Írás, amit Isten sugalmazott, jól
használható a tanításra, az
érvelésre, a feddésre, az igaz életre való
nevelésre, hogy Isten embere tökéletes legyen és
minden jóra hajoljon" (2Tim 3,16--17 a görögben).
(A Szentírás magyarázata)
12. Mivel pedig Isten a
Szentírásban emberek által emberi módon
beszélt,xxii a Szentírás
magyarázójának, hogy megláthassa, mit akart
velünk közölni Isten, figyelmesen meg kell vizsgálnia,
hogy a szent írók mit akartak mondani, és szavaik
által mit akart kinyilatkoztatni Isten.
A szent írók
szándékának kiderítése végett egyebek
közt ügyelni kell az irodalmi műfajokra is.
Az igazság ugyanis nem
egyformán jelenik meg és fejeződik ki történeti,
a prófétai, a költői vagy más műfajú
szövegekben.
A magyarázónak
tehát azt az értelmet kell keresnie, melyet a szent szerző
az adott körülmények között a maga korának
és kultúrájának megfelelően, az akkori
irodalmi műfajok segítségével akart kifejezni
és fejezett ki.xxiii Mert annak helyes
megértéséhez, hogy a szent szerző mit akart mondani
írásával, figyelni kell egyrészt a szent
író korában szokásos általános gondolkodás-,
szólás- és elbeszélésmódokra,
másrészt az akkori társadalmi érintkezési
formákra.xxiv
Mivel pedig a
Szentírást ugyanazon Szentlélek
segítségével kell olvasni és magyarázni,
mint akinek sugalmazására készültxxv a szent
szövegek helyes értelmezésénél ugyanilyen
gonddal kell szemmel tartani a teljes Szentírás tartalmát
és egységét, figyelembe véve az egész
Egyház élő hagyományát és hit
analógiáját. A
Szentírás-magyarázóknak tehát az a dolguk,
hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás
értelmének mélyebb megértésére
és kifejtésére. Így mintegy az ő
előkészítő munkálkodásuk alapján
fog kiérlelődni az Egyház döntése. Mindez
ugyanis a Szentírás-magyarázatot illetően
végső fokon az Egyház ítéletének van
alávetve, mert az Egyház Isten igéje megőrzésével
és magyarázásával isteni parancsot teljesít
és isteni szolgálatot lát el.xxvi
(Isten leereszkedése)
13. A Szentírásban tehát
megnyilvánul Isten igazságának és
szentségének sérelme nélkül az örök
Bölcsesség csodálatos leereszkedése,
"hogy megértsük, mily kimondhatatlanul jóságos
az Isten, és mennyire igazodott hozzánk
beszédmódjával, amikor gondosan törődött
természetünkkel".xxvii Isten emberi nyelveken kifejezett
igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi
beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a
gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá
vált az emberekhez.
|