|
Bevezetés
(A Zsinat célja)
1. A Szentséges Zsinat, mivel azt a célt
tűzte maga elé, hogy a keresztény életet a
hívőkben napról napra gyarapítja, a
változásnak alávetett intézményeket korunk
szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a
Krisztusban hívők egységét
előmozdíthatja, támogatja; és mindazt, ami
mindenkinek az Egyház ölébe való
meghívására szolgál, megerősíti,
különleges feladatának tekinti a liturgia
megújítását és ápolását
is.
(A liturgia és az Egyház)
2. A liturgia ugyanis, mely által --
leginkább az Eucharisztia isteni áldozatában --
"megvalósul a megváltás műve",1 a
legnagyobb mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a
hívek életükkel kifejezzék és másoknak
megmutassák Krisztus misztériumát és az igaz
Egyház sajátos természetét; tudniillik, hogy
egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor
láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik
és elmerül a szemlélődésben, jelen van a
világban, de az ég felé zarándokol; úgy
azonban, hogy benne az emberi az istenire, a látható a
láthatatlanra, a tevékenység a
szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő
örök hazára irányul és annak van
alárendelve.2
A liturgia azokat, akik az Egyházon belül
élnek, az Úrban naponta szent templommá és a
Szentlélekben Isten hajlékává építi,3
amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra,4 s
csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztust hirdessék; a
kívülállók felé pedig az Egyházat a
népek között fölállított jelként
mutatja be,5 mely alatt Isten szétszóródott gyermekeinek
egybe kell gyűlniök,6 mígnem végül egy nyáj
lesz és egy pásztor.7
(A konstitúció jellege)
3. Ezért a Szentséges Zsinat úgy
határoz, hogy a liturgia megújítása és
ápolása érdekében bizonyos alapelveket újra
emlékezetbe kell idéznie és gyakorlati szabályokat
kell megfogalmaznia.
Ezen elvek és szabályok között
vannak olyanok, melyeket egyformán lehet és kell alkalmazni
nemcsak a római, hanem az összes többi szertartásra is;
de az alább következő gyakorlati szabályokat úgy
kell értelmezni, hogy csak a római szertartásra
vonatkoznak, kivéve, ha a dolog természetéből
következően más szertartásokat is érintenek.
(A
szertartások megbecsülése)
4. Végül a hagyományhoz
híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az
Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert
szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő
tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a
szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen
ápolják is őket; és óhajtja, hogy ahol
szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az
egészséges hagyomány szellemében
vizsgálják fölül, s napjaink viszonyainak és
igényeinek megfelelően új élettel töltsék
meg őket.
|