Ötödik fejezet

A KAPCSOLATOK HELYES KIALAKÍTÁSA

(Egyetértés és együttműködés)

23. Akár egyénenként, akár közösségben apostolkodnak a Krisztus-hívők, munkájuknak be kell illeszkednie az egész Egyház apostoli küldetésébe, sőt lényeges eleme is a keresztény ember apostoli hivatásának, hogy összeköttetésben legyen azokkal, akiket a Szentlélek az Isten egyházának vezetésére rendelt (vö. ApCsel 20,28). Nem kevésbé szükséges a különféle apostoli művek között az együttműködés, amelyet természetesen a hierarchia szabályoz.

Az egység szellemének erősítésére -- hogy az Egyház egész apostolkodásában a testvéri szeretet ragyogjon, elérjük a közös célokat és elkerüljük a káros versengést -- kívánatos, hogy az Egyházban az apostolkodás összes formája kölcsönösen becsülje egymást, és sajátos jellegét megőrizve összehangolt legyen.xxxv Ez főleg akkor fontos, ha az Egyházban valamely különleges teendő összehangolt apostoli együttműködést kíván az egyházmegyei és szerzetes papoktól, a szerzetesektől és a világiaktól.

(A hierarchiához való viszony)

24. A hierarchia feladata, hogy támogassa a világi hívek apostolkodását, adja meg a szükséges alapelveket és lelki támogatást, irányítsa az Egyház közjavára, és ügyeljen, hogy tiszteletben tartsák a tanítást és a fegyelmi rendet.

Formái és témái szerint a világiak apostolkodásának különböző kapcsolatai lehetnek a hierarchiával:

Az Egyházban ugyanis nagyon sok olyan apostoli kezdeményezés van, amit a világiak szabad elhatározása hoz létre és az ő okos belátásuk irányít. Az ilyen kezdeményezésekkel bizonyos körülmények közt jobban is lehet teljesíteni az Egyház küldetését, és ezért maga a hierarchia gyakran dicséri vagy ajánlja őket.xxxvi De semmiféle kezdeményezés ne igényelje magának a katolikus nevet, ha nem kapta meg az illetékes egyházi hatóság jóváhagyását.

A világi hívek apostolkodásának bizonyos formáit a hierarchia, ha más-más módon is, kifejezetten elismeri.

Ezenkívül az egyházi közjó kívánalmainak érdekében, a közvetlenül lelki célra törekvő apostolkodási formák közül a hierarchia egyes apostoli társulatokat és műveket kiválaszthat és különösképpen is pártolhat, s bennük különleges felelősséget vállalhat. Így az apostolkodást a körülményeknek megfelelően irányító hierarchia bizonyos formákat szorosabban fűz saját apostoli feladatához, de úgy, hogy azok megtartják a maguk sajátos természetét és önállóságát, a világiaknak pedig meghagyja az önkéntes cselekvés lehetőségét. A hierarchiának ezt a szorosabbra fűző aktusát az egyházi dokumentumok mandátumnak, megbízásnak nevezik.

Végül a hierarchia a világiakra bíz olyan feladatokat is, melyek közvetlenebbül kapcsolódnak a hitoktatásban, bizonyos liturgikus cselekményekben és a lelkek gondozásában a lelkipásztori munkához. E küldetés alapján a világiak tisztségük gyakorlásában teljesen alá vannak rendelve a fölöttes egyházi vezetésnek.

Azoknak a műveknek és intézményeknek tekintetében, melyeknek célkitűzése a polgári dolgok rendje, a hierarchia feladata az, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze a világi ügyekben követendő erkölcsi elveket; s joga van hozzá, hogy minden szempont kellő megfontolása és szakértők igénybevétele után ítéljen az ilyen művek és intézmények erkölcsi alapelvekkel való összhangjáról, s döntsön azokban a kérdésekben, melyek a természetfölötti rend javainak megőrzéséhez és gyarapításához szükségesek.

(A klérus és az apostolkodó világiak)

25. A püspökök, a plébánosok, az egyházmegyés és a szerzetes papok ne tévesszék szem elől, hogy az apostolkodás egyformán joga és kötelessége minden hívőnek, egyháziaknak és világiaknak, s hogy az Egyház építésében a világi híveknek is megvan a saját szerepük.xxxvii Testvéries szellemben működjenek tehát együtt a világiakkal az Egyházban és az Egyházért, s különleges gondjuk legyen apostoli munkájuk támogatására.xxxviii

Gondosan ki kell választani alkalmas és megfelelően képzett papokat a világi apostolkodás sajátos formáinak támogatására.xxxix Akik pedig ebben a szolgálatban állnak, a hierarchiát képviselik lelkipásztori munkájukban, hiszen tőle kapták küldetésüket, ugyanakkor a világi keresztényekben ápolják a hierarchiához fűződő jó kapcsolatokat, mindig hűségesen ragaszkodva az Egyház szelleméhez és tanításához; odaadó munkájukkal erősítsék a rájuk bízott katolikus társulatok lelki életét és apostoli szellemét, s tanácsaikkal támogassák e társulatok apostolkodását, és karolják föl kezdeményezéseiket. Legyenek folytonos párbeszédben a világi hívőkkel és keressék figyelmesen azokat a módszereket, melyek termékenyebbé teszik az apostoli tevékenységet; erősítsék az egység szellemét a társulaton belül, és a társulatok között is.

Végül a szerzetesek, testvérek és nővérek, szintén becsüljék a világiak apostoli működését; szerzetük szellemében és szabályaik szerint szívesen szenteljék magukat munkájuk támogatására;xl a papok munkáját pedig törekedjenek segíteni és kiegészíteni.

(Az együttműködés fórumai)

26. A lehetőséghez képest minden egyházmegyében szervezzék meg a tanácsokat, melyek segítsék az Egyház apostoli tevékenységét mind az evangelizáció és a megszentelés, mind a karitatív, szociális és egyéb területeken a klerikusok, szerzetesek és világiak megfelelő együttműködésével. E tanácsok a világiak különféle társulatainak és kezdeményezéseinek összehangolására is szolgálnak, meghagyván mindegyiknek sajátos jellegét és autonómiáját.xli

Ha mód van rá, szervezzenek ilyen plébániai, plébániaközi, egyházmegyeközi, nemzeti és nemzetközi tanácsokat is.xlii

Ezenfelül a Szentszéknél alapítani kell egy külön titkárságot a világi hívek apostolkodásának szolgálatára és ösztönzésére. Olyan központ legyen ez, mely alkalmas eszközökkel információkat közvetít a világiak különböző kezdeményezéseiről, szorgalmazza a fölvetődő kérdések tanulmányozását, és tanácsaival szolgálatára van mind a hierarchiának, mind a világiaknak az apostoli munkában. E titkárságban a világi hívek apostolkodásának az egész földkerekségen működő különféle mozgalmai és intézményei legyenek képviselve; s működjenek benne együtt a világiakkal a papok és szerzetesek.

(Együttműködés a nem katolikusokkal és a nem keresztényekkel)

27. A közös evangéliumi örökség és a belőle származó keresztény tanúságtétel közös kötelessége ajánlja, sőt gyakran megköveteli a katolikusok együttműködését a többi keresztényekkel egyenként is és egyházi közösségekben is, egyes akciókban és egyesületekben, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.xliii

A közös emberi értékek nem ritkán megkívánják az apostoli céloknak elkötelezett keresztényektől, hogy hasonló módon működjenek együtt olyanokkal, akik ugyan nem vallják magukat kereszténynek, de elismerik ezeket az emberi értékeket.

Ez által az evilági tevékenységekben oly fontos, erőteljes és okos együttműködés általxliv a világi keresztények tanúságot tesznek Krisztusról, a világ Megváltójáról, és az emberi család egységéről.