I. A keresztény tanúságtétel

(Az élet tanúságtétele; a párbeszéd)

11. Az Egyháznak e közösségekben a belőlük származó vagy hozzájuk küldött gyermekei révén kell jelen lennie. Mert minden Krisztus-hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával úgy kell megmutatnia a keresztségben magára öltött új embert és a Szentlélek bérmálásban elnyert erejét, hogy a többiek, látva jócselekedeteit, dicsőítsék az Atyát58 s jobban megértsék, mi az emberi élet valódi értelme és milyen egyetemes az emberek közössége.

Az Egyház gyermekeinek, hogy Krisztusról eredményesen tudjanak tanúságot tenni, őszintén becsülniük és szeretniük kell embertársaikat; ismerjék el, hogy tagjai a nagy közösségnek, és a mindennapi kapcsolatok ápolásával és munkájukkal vegyenek részt a kulturális és társadalmi életben; legyenek otthonosak a nemzeti és vallási hagyományokban; örömmel és tisztelettel ismerjék föl ezekben az ige rejtett magvait; ugyanakor vegyék észre a nemzetek között végbemenő mélyreható átalakulásokat is, és tegyenek meg mindent, hogy korunk emberei, akik a modern világ tudományát és technikáját rendkívüli figyelemmel kísérik, el ne idegenedjenek az isteni dolgoktól; ellenkezőleg, erővel törjön föl szívükből a vágy a kinyilatkoztatott igazság és szeretet után. Mint maga Krisztus vizsgálta az emberi szíveket és igazi emberi szóval vezette el őket az isteni fényhez, úgy az ő Lelkével eltelt tanítványok is ismerjék meg az embereket, akik között élnek, tartsanak kapcsolatokat velük, hogy azok az őszinte és türelmes párbeszédből megtanulhassák, milyen kincseket osztott ki a nemzeteknek a bőkezű Isten. Igyekezzenek ezeket a kincseket az evangélium fényébe állítani, fölszabadítani és az üdvözítő Isten uralma alá visszavezetni.

(A szeretet érvényesülése)

12. A Krisztus-hívők jelenlétét a közösségekben az a szeretet éltesse, amellyel Isten szeret minket, aki azt akarja, hogy mi is ugyanazzal a szeretettel szeressük egymást.59

A keresztény szeretet valójában mindenkire kiterjed, származásra, társadalmi helyzetre és vallásra való tekintét nélkül; semmi nyereségre vagyis hálára nem számít. Miként ugyanis Isten ingyenes szeretettel szeret minket, úgy hiveinek is ugyanazzal a szeretettel kell gondoskodniuk az emberekről, mellyel Isten kereste az embert. Amint tehát Krisztus bejárt minden várost és falut, s gyógyított minden betegséget és bajt, annak jeléül, hogy elközelgett Isten országa,60 úgy az Egyház is ott van gyermekei által minden rendű és rangú ember, leginkább a szegények és elnyomottak mellett, és szívesen hoz áldozatot értük.61 Részt vesz ugyanis örömeikben és fájdalmaikban, ismeri törekvéseiket és problémáikat, s együtt szenvedi velük a halál gyötrelmeit. A békét keresőknek az evangélium fényét és békéjét nyújtva, testvéri párbeszédben kíván felelni.

A Krisztus-hívők a többiekkel együtt fáradozzanak a gazdasági és társadalmi kérdések megoldásán. Külön is törődjenek a gyermekek és fiatalok nevelésével minden típusú iskolában, melyeket nemcsak a keresztény ifjúság tanítása és nevelése kiváló eszközének kell tekinteni, hanem nagyon értékes szolgálatnak is -- főként a fejlődő nemzetek körében -- az emberi méltóság növelésére és az emberhez méltóbb életkörülmények előkészítésére. Ezenfelül vegyenek részt azoknak a népeknek erőfeszítéseiben, amelyek az éhség, a tudatlanság ellen harcolnak, s magasabb életszínvonal elérésére és a világbéke megszilárdítására törekszenek. A hívők készségesen és kellő okossággal kínálják föl együttműködésüket a magán és nyilvános intézményektől, kormányoktól, nemzetközi szervezetektől, különböző keresztény közösségektől, továbbá nem keresztény vallásoktól eredő kezdeményezésekhez.

Az Egyház azonban semmi módon nem akar beavatkozni az állam irányításába. Semmi más tekintélyt nem kíván magának, csak azt, hogy Isten segítségével szeretettel és hűséges szolgálattal szolgálhasson az embereknek.62

Krisztus tanítványai -- életük és tevékenységük révén bensőséges kapcsolatban lévén embertársaikkal -- remélik, hogy ott is jól tanúskodhatnak Krisztusról és dolgozhatnak embertársaik üdvösségén, ahol nem hirdethetik nyíltan Krisztust. Mert nem csupán az emberek anyagi gyarapodását és jólétét szolgálják, hanem személyi méltóságukat és testvéri egységüket is törekszenek előmozdítani azokat a vallási és erkölcsi igazságokat tanítva, melyeket Krisztus világosított meg világosságával, s így fokozatosan szélesre tárják a kaput Isten felé. Az emberek ezáltal segítséget kapnak, hogy Istent és embert szeretve üdvözülhessenek, s világítani kezd előttük Krisztus misztériuma, amelyben megjelent az új ember, az Istenhez hasonlóvá alkotott teremtmény,63 akiben föltárul Isten szeretete.