Ötödik fejezet

A MISSZIÓS TEVÉKENYSÉG MEGSZERVEZÉSE

(Bevezetés)

28. Krisztus hiveinek, mivel különböző kegyelmi adományokkal rendelkeznek,139 lehetőségeik, képességeik, karizmáik és szolgálataik140 szerint együtt kell dolgozniuk az evangélium terjesztésében; ezért egyek legyenek mindannyian, akik vetnek és aratnak,141 akik ültetnek és öntöznek,142 hogy "ugyanarra a célra szabadon és rendezett módon törekedvén"143 együtt vessék be erőiket az Egyház építésére.

Ezért az evangélium hirdetőinek munkáját és a többi Krisztus-hívő segítését úgy kell irányítani és összefogni, hogy "minden rendben történjék" (1Kor 14,40) a missziós tevékenység és együttműködés egész területén.

(A legfőbb irányító szerv)

29. Elsősorban a püspökök testületének kell gondoskodnia arról, hogy az evangéliumot az egész földkerekségen hirdessék,144 ezért a püspöki szinodus, vagyis "a püspököknek az egész Egyház számára létesült tanácsa" egyetemes fontosságú ügyei145 között különös gondot szenteljen a missziónak, az Egyház legnagyobb és legszentebb feladatának.146

Minden misszió és az egész missziós tevékenység számára csak egy illetékes hivatal legyen, a Hitterjesztés Kongregációja. Ez irányítsa és hangolja össze az egész földön a missziós tevékenységet és a missziók támogatását, tiszteletben tartva a keleti egyházak jogát.

A Szentlélek ugyan sokféle módon ébreszti a missziós buzgóságot Isten Egyházában, s nemritkán meg is előzi azok a tevékenységét, akik az Egyház életét irányítják, mégis ez a kongregáció a maga részéről is toborozzon missziós hivatásokat és szorgalmazza a misszionárius lelkiséget, a missziókért vállalt tevékenységet és imádságot. Az is rá tartozik, hogy a missziókról első kézből való és tárgyilagos hírekkel szolgáljon. Feladata továbbá gondoskodni misszionáriusokról és szétosztani őket az egyes vidékek szükségletei szerint. Állítson össze jól átgondolt munkatervet, bocsásson ki a helyzethez alkalmazott irányelveket és szabályokat az evangélium hirdetésére, s adja a lendítő erőt. Kezdeményezzen és hangoljon össze gyűjtéseket, s eredményüket, a szükségletek szerint és a területet, a hívők és nem hívők arányát, szervezeteket és intézményeket, a segéderők és a misszionáriusok számát figyelembe véve ossza szét.

A Keresztény Egység Titkárságával együtt keresse a kongregáció az utakat és módokat a testvéri együttműködés ápolására és szervezésére, s arra, miképpen lehet más keresztény közösségek missziós műveivel úgy együtt élni, hogy a megosztottság botránya a lehető legkisebb legyen.

E hivatalnak tehát a hivatali ügyintézés szervének és az irányítás dinamikus központjának kell lennie. Használja föl a tudományos módszereket és a korszerű eszközöket, azaz vegye figyelembe a teológia, a módszertan és a missziós lelkipásztorkodástan kutatásainak jelenlegi eredményeit. A hivatal irányításában a pápa által meghatározott módon szavazati joggal kapjanak szerepet mindazok képviselői, akik a missziós munkában részt vesznek: püspökök a világ minden részéből a püspöki karok kijelölése alapján, valamint az intézmények és a pápai missziós művek vezetői. A nevezetteket meghatározott időközökben össze kell hívni; az ő feladatuk ugyanis a pápa legfőbb irányítása alatt az egész missziós tevékenység irányítása.

E hivatalnak álljon rendelkezésére egy állandó szakértő-tanácsadó testület, melynek tagjait tudományuk vagy gazdag tapasztalatuk alapján válasszák ki. Feladatuk többek között az, hogy megfelelő információkat gyűjtsenek az egyes területek helyi viszonyairól, a különböző embercsoportok eszmevilágáról és az evangélium terjesztésének módszereiről; tudományosan megalapozott javaslatokat kell előterjeszteniük a missziós tevékenységre és együttműködésre vonatkozóan.

A női szerzeteknek, a területi missziós műveknek, a világiak szervezeteinek, különösen a nemzetközieknek is legyen megfelelő képviselete.

(A missziós tevékenység helyi szervezése)

30. Hogy a missziós tevékenység elérje célját és eredményes legyen, mindazoknak, akik a missziókban dolgoznak "egy szív és egy lélek"-nek kell lenniük (ApCsel 4,32).

Az egyházmegyei apostolkodás irányítójára és központjára, a püspökre tartozik a missziós tevékenység előmozdítása, vezetése és egybehangolása, de úgy, hogy becsülje és támogassa a misszionáriusok kezdeményezéseit. A misszionáriusok, még az exempt szerzetesek is, alá vannak vetve a püspököknek az apostolkodással kapcsolatos dolgokban.147 A nagyobb összhang érdekében a püspök lehetőleg állítson föl lelkipásztori tanácsot a papok, a szerzetesek és a világiak képviselőiből; legyen gondja arra is, hogy az apostoli tevékenység ne korlátozódjék csak a már megtértekre, hanem a missziós munkaerők és az anyagi eszközök kellő mértékben jussanak a nem keresztények evangelizálására is.

(A püspökök együttműködése)

31. A püspöki konferencián közös megfontolással tárgyalják meg a súlyosabb kérdéseket és a sürgősebb feladatokat, de ne hagyják figyelmen kívül a helyi sajátosságokat.148 Annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló személyek és anyagiak szét ne szóródjanak és szükségtelen alapítások ne történjenek, ajánlatos, hogy a mindenki javát szolgáló intézményeket, például szemináriumokat, főiskolákat és technikumokat, lelkipásztori, kateketikai és liturgikus, illetve tömegkommunikációs eszközökkel foglalkozó központokat, egyesült erővel létesítsék.

Ilyen együttműködést különböző püspöki konferenciák között is létre lehet hozni.

(A szerzetesrendek munkájának megszervezése)

32. Össze kell hangolni a szerzetesrendek és az egyházi társulatok missziós tevékenységét is. Bármely intézmény a missziós munkában a helyi főpásztor irányítása alá tartozik. Ezért nagyon hasznos, ha részletes megállapodást kötnek, mely szabályozza az illetékes főpásztor és a missziós intézmény vezetőjének kapcsolatait.

Ha valamelyik intézményre rábíztak egy területet, a püspök és az intézmény minden igyekezetével azon legyen, hogy az új keresztény közösség olyan helyi egyházzá fejlődjék, melynek vezetését alkalmas időben bennszülött főpásztor és papi testület veszi át.

Ha egy meghatározott területre szóló megbízás megszűnik, új helyzet áll elő. Ekkor a püspöki konferenciák és a missziós intézmények közösen állapítsák meg azokat az elveket, melyek a helyi ordináriusok és az intézmények között lévő kapcsolatokat rendezik.149 A Szentszékre tartozik azonban, hogy lefektesse azokat az általános elveket, melyek szerint megkötik az egyes területekre vagy egyes esetekre szóló megállapodásokat.

Jóllehet a missziós intézményeknek készen kell állniuk a megkezdett tevékenység folytatására, együttműködve a lelkipásztorkodás rendes szolgálatában, a bennszülött papság megnövekedése esetén gondoskodni kell arról, hogy ezek az intézmények, amennyiben célkitűzésüknek megfelel, hűségesen megmaradjanak az egyházmegyében, nagylelkűen átvéve különleges feladatokat vagy egy területet.

(Az intézmények együttműködése)

33. Azoknak az intézményeknek, amelyek ugyanazon a területen végzik a missziós tevékenységet, meg kell találniuk a módokat tennivalóik egyeztetésére. Ezért igen hasznos a szerzetesek konferenciája és a szerzetesnővérek szövetsége, amelyekben részt vesz a nemzet vagy terület minden szerzetesrendje. Ezek a konferenciák keressék, hogy mit tehetnének közös erőfeszítéssel és szoros kapcsolatban álljanak a püspöki konferenciákkal.

A missziós intézmények együttműködése az anyaországban is tanácsos, hogy a közös ügyekben, kezdeményezésekban könnyebben és kevesebb költséggel lehessen eljárni. Ilyenek például a leendő misszionáriusok tudományos képzése, tanfolyamok misszionáriusok részére, a polgári hatóságokkal vagy a nemzetközi és nemzetek fölött álló szervekkel a kapcsolatok fönntartása.

(Tudományos együttműködés)

34. Mivel a helyes és tervszerű missziós tevékenység megköveteli, hogy az evangélium munkásai küldetésükre, különösen a nem keresztény vallásokkal és kultúrákkal való párbeszédre tudományosan fölkészüljenek, és hatékony segítséget kapjanak, kívánatos, hogy a missziók érdekében testvériesen és nagylelkűen dolgozzék együtt minden olyan intézmény, mely missziológiával és más, a misszió szempontjából hasznos tárgyakkal foglalkozik: néprajzzal, nyelvészettel, történelemmel, vallástudománnyal, szociológiával és a lelkipásztorkodás különféle szakterületeivel, s hasonlókkal.