Második fejezet

A PAPI SZOLGÁLAT

I. A papok feladatai

(Az ige szolgálata)

4. Isten népét elsősorban az élő Isten igéje gyűjti egybe,xxiv melyet a hívek joggal várhatnak a pap ajkáról.xxv Mivel hit nélkül senki sem üdvözülhet,xxvi a papoknak, mint a püspök munkatársainak első kötelessége, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdessék,xxvii hogy -- teljesítve az Úr "menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15) parancsátxxviii -- létrehozzák és gyarapítsák Isten népét. Az üdvösség igéje ugyanis a hitetlenek szívében életre kelti, a hívők szívében pedig megerősíti a hitet, melyből születik és növekszik a hívők közössége, az apostol szava szerint: "A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából" (Róm 10,17). A papok tehát minden embernek tartoznak azzal, hogy közöljék velük az evangélium igazságát,xxix melyet maguk már boldogan birtokolnak az Úrban. Tehát akár a nemzetek körében példás életükkel vezetik az embereket Isten dicsőítésére,xxx akár prédikációban nyíltan hirdetik a még nem hívőknek Krisztus misztériumát, akár hitoktatnak vagy az Egyház tanítását magyarázzák, akár valamilyen időszerű kérdést igyekeznek tanulmányozni Krisztus fényénél, soha ne a maguk bölcsességére támaszkodjanak, hanem mindig Isten szavát tanítsák, és mindenkit nyomatékosan hívjanak a megtérésre és a szent életre.xxxi A papi igehirdetésnek, mely a mai világban gyakran igen nehéz feladat, Isten igéjét nemcsak általánosságban és elvontan kell kifejtenie, hanem a való élet körülményeire kell alkalmaznia az evangélium örök igazságát, hogy megindítsa a hallgatók értelmét és szívét.

Így az ige szolgálata sokféleképpen végzendő, a hallgatóság szükségletei és az igehirdetők karizmái szerint. Nem keresztény vidékeken és csoportok körében az evangélium hirdetésével az embereket először a hitre, majd az üdvösség szentségeihez kell vezetni.xxxii A már keresztény közösségekben, főleg olyanok számára, akik láthatóan alig értik és hiszik azt, amiben részesednek, a prédikáció az igéből születő és táplálkozó hit szentségeinek kiszolgáltatásához szükséges.xxxiii Ez elsősorban a szentmise igeliturgiájára áll; a szentmisében ugyanis fölbonthatatlan egység jön létre Krisztus halálának és föltámadásának hirdetése, az igét hallgató nép válasza és az áldozat között, melyben Krisztus a vérével pecsételte meg az új szövetséget, s melybe a hívők önmaguk fölajánlásával és az Eucharisztia vételével kapcsolódnak be.xxxiv

(A szentségek és az Eucharisztia szolgálata)

5. Isten, aki egyedül szent és megszentelő, mintegy társként és segítőként embereket akart maga mellé venni, hogy alázatosan szolgálják a megszentelés művét. A püspök közreműködésével azért szentel papokat, hogy Krisztus papságában sajátos módon részesedve tevékenykedjenek a szent cselekményekben, mint annak a Főpap szolgái, aki a liturgiában a Szentlélek által szünet nélkül gyakorolja papi hivatalát.xxxv A keresztség által Isten népébe iktatják az embereket; a bűnbánat szentségében kiengesztelik a bűnösöket Istennel és az Egyházzal; a betegek olajával enyhülést hoznak a betegeknek, s a szentmisében szentségi módon ajánlják föl Krisztus áldozatát. A szentségek szolgálata által -- amint ezt már az ősegyházban Szent Ignác vértanú tanúsítottaxxxvi -- a papok a püspökkel különféle szempontból hierarchikus kapcsolatban vannak, s a hívő közösségekben valamiképpen megjelenítik őt.xxxvii

Az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul.xxxviii Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java,xxxix tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk. Teste a Szentlélek által élő és éltető test: életet ad az embereknek, és ezzel felszólítja és készteti őket, hogy önmagukat, munkájukat és minden teremtményt ővele együtt áldozatul mutassanak be. Ezért az Eucharisztia az egész evangelizáció forrása és csúcsa, mert a hittanulók az Eucharisztia vételére készülnek, a már megkeresztelt és megbérmált hívők pedig általa épülnek be teljesen Krisztus testébe.

Az Eucharisztia ünneplése tehát a pap által vezetett hívő közösség középpontja. Tanítsák ezért a papok a híveket arra, hogy a szentmisén ajánlják föl az Atyának az isteni áldozatot, és vele együtt ajánlják föl a saját életüket. Krisztusnak, a jó pásztornak lelkületével tanítsák meg őket, hogy a bűnbánat szentségében töredelmes szívvel vessék az Egyház ítélete alá bűneiket, és napról napra jobban térjenek meg az Úrhoz, emlékezvén az ő szavára : "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" (Mt 4,17) Hasonlóképpen tanítsák meg őket úgy bekapcsolódni a liturgikus cselekményekbe, hogy ezekben is elmélyülten tudjanak imádkozni. Vezessenek mindenkit sajátos kegyelmei és szükségletei szerint arra, hogy egész élete imádságos lelkületű legyen; mindenkit buzdítsanak állapotbeli kötelességei teljesítésére, s a lelki életben előrehaladottabbakat serkentsék az evangéliumi tanácsok állapotukhoz illő megvalósítására. Továbbá neveljék a híveket, hogy tudjanak szívből énekelni az Úrnak himnuszokat és szent énekeket, mindig mindenért hálát adva Urunk Jézus Krisztus nevében Istennek, az Atyának.xl Maguk a papok a nap különböző óráiban folytatják az eucharisztikus ünneplés istendicséretét és hálaadását a zsolozsmával, melyet az Egyház nevében imádkoznak az egész rájuk bízott népért, sőt az egész világért.

Az imádság házának -- mely az Eucharisztia ünneplésének és őrzésének helye, ahová egybegyűlik a hívő nép, ahol segítséget és vigasztalást talál az, aki hittel imádja Isten áldozati oltáron értünk felajánlott és jelenlévő Fiát, Üdvözítőnket -- szépnek, áhítatra hangolónak és a szent szertartások végzésére alkalmasnak kell lenni.xli E helyen hallják a hívást a lelkipásztorok és a hívek, hogy hálás szívvel viszonozzák Krisztus ajándékát, aki szent embersége által állandóan árasztja isteni életét testének tagjaiba.xlii Legyen gondjuk tehát a papoknak arra, hogy a liturgia tudományában és gyakorlatában jártasak legyenek; liturgikus szolgálatukkal ugyanis el kell érniük, hogy a rájuk bízott keresztény közösségek egyre tökéletesebben dicsérjék Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket.

(A egyházi közösség szolgálata)

6. A papok Krisztusnak, a főnek és pásztornak hivatalát tekintélyében való részesedésük mértéke szerint gyakorolva, a püspök nevében összegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, melyet egy lélek éltet, és Krisztus által a Szentlélekben odavezetik az Atyaistenhez.xliii E szolgálatukhoz, mint a többi papi teendőkhöz is, lelki hatalmat kapnak, de azt az Úr építésre adja.xliv Az Egyház építésében a papoknak az Úr példája szerint mindenkivel szemben nagyon emberségesnek kell lenniük. Nem tetszésüket keresve,xlv hanem a keresztény tanítás és élet követelményeihez igazodva viselkedjenek velük, tanítsák és mint kedves gyermekeket intsék őketxlvi az Apostol szavai szerint: "Állj elő az evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel" (2Tim 4,2).xlvii

Ezért a papokra, mint a hit nevelőire tartozik a Szentlélek segítségével arról gondoskodni -- akár személyesen, akár mások útján --, hogy az egyes hívek evangéliumi lelkülettel kövessék hivatásukat, jussanak el az őszinte és tevékeny szeretetre és arra a szabadságra, mellyel Krisztus szabadított meg minket.xlviii A legszebb szertartások és a legvirágzóbb társulatok sem sokat használnak, ha nem arra irányulnak, hogy az embereket a keresztény érettségre neveljék.xlix Ennek előmozdítására segítsék őket abban a papok, hogy mind az apró hétköznapi, mind a nagyobb eseményekben föl tudják ismerni a dolgok jelentését és Isten akaratát. Arra is neveljék a keresztényeket, hogy ne csak maguknak éljenek, hanem a szeretet új törvényének követelményei szerint mindenki a kapott kegyelemnek megfelelően legyen a másik szolgálatára,l s így valamennyien keresztény módon teljesítsék kötelességeiket az emberi közösségben.

Jóllehet a papok mindenkinek adósai, tudatában kell lenniük, hogy a szegények és a gyengébbek, akikkel maga az Úr közösséget vállalt,li külön is rájuk vannak bízva, s az ő evangelizációjuk a messiási mű ismertető jegye.lii Nagy figyelmet szenteljenek a fiataloknak, s nemkülönben a házaspároknak és a szülőknek; kiknek baráti közössége nagyon kívánatos, mert így kölcsönösen segíthetik egymást, hogy nehéz életkörülményeik között is könnyebben és teljesebben élhessenek keresztény életet. Ne feledkezzenek meg a papok arról, hogy az Úr házában kiemelkedő helyet elfoglaló szerzetesek és szerzetesnők lelki fejlődése az egész Egyház érdekében megkülönböztetett gondoskodást érdemel. Végül a betegekre és a haldoklókra legyen igen nagy gondjuk, s látogatván erősítsék meg őket az Úrban.liii

A lelkipásztori tevékenység azonban nem szorítkozhat arra, hogy a hívekkel csak egyenként törődjék, hanem ki kell terjednie arra is, hogy valódi keresztény közösséget alakítson ki. A közösségi szellem azonban csak akkor bontakozhat ki egészségesen, ha a helyi egyházon túl a maga közösségének érzi az egyetemes Egyházat is. A helyi közösségnek tehát ne csak a hívő tagokra legyen gondja: missziós buzgósággal arra is törekedjék, hogy minden ember számára megnyissa az utat Krisztus felé. Külön fogadja gondjaiba a hittanulókat és az újonnan megkeresztelteket, akiket fokozatosan kell bevezetni a keresztény élet megismerésébe és gyakorlatába.

Egyetlen keresztény közösség sem épül föl, ha alapja és szegletköve nem a szent Eucharisztia ünneplése, melyből a közösségi szellemre irányuló egész nevelésnek ki kell indulnia.liv Hogy ez az ünneplés őszinte és teljes értékű legyen, mindenkit a szeretet cselekedeteire, egymás megsegítésére, missziós tevékenységre és a keresztény tanúságtétel különféle formáira kell vezetnie.

Ezenkívül az imádsággal, szeretettel, példaadással és a bűnbánat cselekedeteivel a Krisztushoz vezetendő lelkeknek az egyházi közösség valóban anyja. Hatékony eszköz ugyanis, mely utat jelez és készít Krisztus és az Egyház felé azoknak, akik még nem hisznek, de Krisztus híveit is lelkesíti, táplálja, s erősíti a lelki harcra.

A keresztény közösségeket építve a papok sohasem valamilyen ideológia vagy párt szolgálatában állnak, hanem mint az evangélium hirdetői és az Egyház pásztorai, Krisztus testének lelki gyarapításán fáradoznak.